És a gyülevész nép, mely közepette volt, vágyakozott; és újra sírtak Izrael fiai is és mondták: Ki ad nekünk húst enni? Emlékezzünk a halra, melyet Egyiptomban ettünk ingyen, az uborkára, a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára, most pedig lelkünk kiszárad, nincs semmi, egyedül a mannára van szemünk irányítva… (M.IV. 11:4-5)
A Beháálotechá hetiszakaszban értesülünk arról, hogy a pusztában vándorló nép húst követelt magának. Az Örökkévaló megadta, amit kértek, ám a zsidók igen nagy árat fizettek végül ezért.
A manna tökéletes étel volt: mindig bőségesen állt rendelkezésre, könnyen elérhető volt, és ellenszolgáltatás nélkül kapták a zsidók. Nem tartalmazott egészségtelen összetevőket, és a test teljes mértékben meg tudta emészteni. Spirituális értelemben azt mondhatjuk, hogy a manna anyaggá vált isteni fény volt, és a Talmud azt írja, hogy olyan erőteljes pozitív lelki hatása volt a fogyasztóira, hogy a Tórát tulajdonképpen csakis azok kaphatták meg, akik mannát fogyasztottak. A hagyomány azt is megemlíti, hogy a manna szinte bármilyen ízű lehetett, amilyet csak a fogyasztója elképzelt.
A zsidók ennek ellenére panaszkodtak. Ingyen akartak valódi húshoz jutni (ne feledjük, hogy hatalmas nyájakkal rendelkeztek, ám nem szívesen vágták volna le az állatokat), az égből hulló mannáért sokat kellett fizetniük (meg kellett tartani az Örökkévaló parancsolatait), és volt néhány olyan ételféleség, melynek ízért nem lehetett érezni a mannában (pl. hagyma, fokhagyma, uborka).
Az emberi természet sajátossága, hogy soha nem elégedik meg azzal, amije éppen van. Isten nem ok nélkül oltotta belénk e tulajdonságot: célja, hogy az egyént állandóan hajtsa előre spirituális céljainak beteljesítésében, újabb és újabb célok elérésére ösztönözve a lelket. Ez az a része a természetünknek, mely hajtja a tudósokat, hogy felfedezzenek és a feltalálókat, hogy újabb dolgokat találjanak ki. Életminőségünk javul általuk, és több időnk marad Isten szolgálatára. Ha azonban ezt az ösztönt nem elégítjük ki pozitív módon, akkor esetleg negatív utakat talál magának, hogy a felszínre törjön, és élvhajhászásban, felszínes örömök keresésében nyilvánul meg.
A mannával szembeni elégedetlenkedés örökérvényű tanulságot hordoz: igyekezz többé és jobbá válni a jellem, a jócselekedetek és az Istennel, illetve környezeteddel való kapcsolataid terén. Legyél azonban mindig elégedett azzal a végtelen mértékű anyagi jóléttel, amit az Örökkévaló biztosít neked.
Napjainkban azonban nincsen manna… így egy húsételt ajánlunk, ami nem az égből pottyan az ölünkbe, hanem kissé dolgozni kell érte, ámde megéri:
Marhatázsin gerslivel és batátával
húsos
2 kg marhahús
2 nagy fej hagyma
4 ek. olaj
4 gerezd fokhagyma
1 batáta, kisebb kockákra vágva
6 ek. paradicsompüré
½ pohár gersli (árpagyöngy) és búza
1 kolbász, felkarikázva
1 pohár száraz vörösbor
Só, bors, őrölt koriander, ízlés szerint
½ kk. köménymag
1 kk. őrölt fahéj
A hagymát felaprítjuk, a fokhagymát összetörjük, és a tagine alsó részében megfuttatjuk az olajon. Két percig kevergetve pároljuk, majd hozzáadjuk a felkockázott húst. A húskockákat kissé megpirítjuk a hagymán, majd a többi hozzávalót is a tagine-ba tesszük, megfűszerezzük, meglocsoljuk a borral, majd letakarjuk azt jellegzetes, kúpos felső részével. 2 órán át főzzük, időnként bizonyosodjunk meg róla, hogy van folyadék az étel alatt. Ha minden víz elpárologna az edényből, pótoljuk egy kis vízzel.
A gerslit és a búzát érdemes zárt edényben tárolni, nehogy bogarak költözzenek bele. Felhasználás előtt nagy tálba tesszük, hideg vizet eresztünk rá, megkeverjük, majd egy percig állni hagyjuk, és csak ez után szűrjük le, és adjuk az ételhez. Ha nagyon fertőzött a csomag, vagyis sok bogár úszott a felszínre, jobb, ha egy új adaggal próbálkozunk.