Szombat este köszönt ránk purim ünnepe. A nap micvái közé tartozik a napközben fogyasztott lakoma.
Szokás olyan ételeket fogyasztani, melyek rejtenek valamit, ahogyan a purimi történetben is végig ott húzódik az isteni gondviselés, bár az Örökkévaló neve nem szerepel Eszter Könyvében.
Nagymamám így meséli el, hogyan zajlott a purim a háború előtti Pesten:
„Kiskoromban felöltöztem a cseléd ruhájába, bekötöttem a fejemet kendővel. Amikor a nagybátyáim hazajöttek a templomból, azt mondták: Mi újság, nénike? – És én olyan boldog voltam, hogy nem ismertek fel! Aztán teltek az évek, az iskolában volt mindig purimi bál. Gyönyörűséges ruhákban mentünk. Maszkabál is volt, mindenki másnak volt öltözve, maszkkal az arcunk előtt. Mindig volt egy kis műsor, egyszer én voltam Vásti. „Most menj, drágám, asszony parancsa szentírás”- mondta nekem a király. Egyszer nagy megtiszteltetés ért, mert én voltam Eszter királyné, gyönyörű, hófehér ruhában, fátyollal.
Otthon pedig nagy étkezés volt. Anyuka hatalmas kalácsot sütött, alul 12-es, aztán 9-es, hetes, hatos, ötös és hármas fonattal. Az otthoni gázsütőbe nem fért be, a péknél kellett megsütni. Volt húsleves is, de ez volt a fő dolog, az óriási bárchesz. Volt rengeteg sütemény, kindli [mákkal és dióval töltött édesség, melynek formája bepólyált kisbabára emlékeztet, innen kapta a nevét] és flódni is.
Diós halat is készítettek. Rendesen megfőzték a halat a zöldségekkel, azután kivették a halat és a zöldségeket, azzal nem is foglalkoztak tovább. Összekevertek tojást egy kis liszttel, belekevertek diódarabkákat és azt lassan, apránként a kész hallével felfőzték. Csináltunk mákos tortát is, ami rendes bögrés piskóta volt, csak egy bögre lisztet mákkal, vagy dióval helyettesítettek.
Csináltuk azt a káposztát is, holipcsesz a neve. Főtt rizs kellett hozzá, libaháj, vagy marhafaggyú, hagyma és alma. A felkarikázott hagymát, a reszelt almát, a rizst és egy kis sót beletették egy tálba. Az édeskáposzta leveleit leforrázták, mindegyikbe tettek az almás-hagymás rizsből és egy darab hájat. Összecsukták, mint a töltött káposztát, és édes káposztára rakták, amit le kellett önteni édes, cukros lével. Én már savanyú káposztával csináltam, mert úgy egyszerűbb volt. Aztán megsütötték, és a tetejét megpirították. Ez volta holipcsesz, igazi purimi étel volt.
Aztán elkezdődött a kindli- és tortaküldés, a cselédek vitték el mindenkinek a tálakat. Egyszer valóban visszakaptuk a sajátunkat az unokatestvéreméktől. Megérkezett a cseléd, és azt mondta: a nagyságos asszonyék küldték. Kinyitottuk, és láttuk, hogy a miénk, de addigra már vagy öt házat megjárt, mire visszaért hozzánk.”
Napjainkban leginkább a hámántáskát ismerjük mint purimi ételt. A kelet- és közép-európai zsidók purimi süteménye a fenti beszámolóban is említett kindli volt. Purimkor (akárcsak szukotkor és szimchát torákor) jellemzően töltött káposzta és kreplách került az asztalra. Utóbbi darált hússal megtöltött tésztacsomag, melyet sós vízben kifőzve, vagy olajon átsütve, forró húslevesben tálaltak.
Kreplách
tejmentes
Tészta
1 ¾ pohár liszt
2 tojás
½ kk. só
3 ek. olaj
A hozzávalókból tésztát gyúrunk, vékonyra nyújtjuk és 6-7 cm-es négyzetekre vágjuk.
Töltelék
1 fej hagyma
2 ek. olaj
1,5 pohár darált hús (csirke vagy marha)
1 kk. só, csipetnyi bors
1 tojás
1 ek. zsemlemorzsa
A felaprított hagymát az olajon megpároljuk, hozzáadjuk a húst, és megpirítjuk. Ha kihűlt, belekeverjük a többi hozzávalót. A tésztából készített négyzetek közepébe egy-egy kanálnyi tölteléket teszünk, átlósan összehajtjuk, és a háromszögek széleit benedvesített ujjunkkal összezárjuk. Forró, sós vízben főzzük ki a krepláchokat, és hús- vagy zöldséglevesben, levesbetétként tálaljuk.
