Télen korán bejön a szombat, vacsora után még bőven marad idő beszélgetni, társasjátékot játszani. Ehhez kínálunk egészséges ropogtatnivalót a családnak egy pohár tea mellé.
Egyszer a polnojei Jáákov Joszef rabbi, akit Toldosznak is neveznek, együtt utazott egy ló vontatta kocsin a horodenkai reb Náchmánnal. Mezibusba tartottak, hogy együtt ünnepeljék a szombatot mesterükkel, a Báál Sem Tovval. Mivel tél volt, és korán sötétedett, pénteken korán reggel indultak el Polnojéből, hogy már délre a Rebbénél lehessenek.
Még félúton sem jártak, amikor egy hatalmas, aranyozott fejedelmi szekeret láttak maguk előtt az úton. A hófehér lovak, melyek húzták, lassan, méltóságteljesen poroszkáltak az úton. Tél volt, a hegyekből lezúduló hótömegek lehetetlenné tették, hogy kikerüljék a széles járművet, így kénytelen-kelletlen lassítottak az iramon.
Jáákov Joszef rabbi rettenetesen dühös lett, és kijelentette, hogy így bizonyosan nem érnek Mezibusba a szombat bejövetele előtt. Reb Náchmán azonban csitította őt, és emlékeztette mesterük tanítására: minden, ami történik, a javunkra válik, és minden, ami a világon megesik, Isten akaratából lesz úgy. Vagyis nyilvánvaló, hogy az Örökkévaló akarata szerint való, hogy ez a kocsi előttük vánszorog.
Még nem telt el egy óra, amikor hirtelen meg kellett állniuk. Ameddig a szem ellátott, katonák meneteltek lassú ütemben az úton. A feladatuk szemmel láthatóan az volt, hogy csizmájukkal összetömörítsék a sarat, hogy járható legyen az út. A Toldosz még dühösebb lett, azt se tudta, kit szidjon előbb. Reb Náchmán azonban biztosította arról, hogy minden Isten tervei szerint történik, és végül minden jóra fordul.
A katonák parancsnoka, amint meglátta a díszes, aranyozott hintót, rögtön rájött, hogy fontos személyiség utazhat benne. Azonnal parancsot adott hát a katonáinak, hogy húzódjanak félre, és engedjék át az uraságot és a kíséretét. Néhány perc telt csak belé, és a két cádik – mint a gazdag uraság kísérete – elhagyta a katonák tengerét, és nyugodtan folytathatta útját Mezibus felé.
Még néhány perc, és egy útelágazáshoz értek. A fényes hintó balra fordult, ráv Jáákov Joszef és reb Náchmán pedig a jobb oldali úton haladtak tovább Mezibus felé. Hamarosan meg is érkeztek, és még éppen elég idejük maradt arra, hogy illően felkészüljenek a szombat fogadására.
Cracker
tojásmentes, párve
6,5 pohár teljes kiőrlésű liszt
3-4 kk. só
2/3 pohár növényi olaj (lehet napraforgó és olívaolaj vegyesen)
2 pohár víz
2-3 ek. szezámmag
ízlés szerint fűszerek: záátár (izsóp), fokhagymapor, őrölt koriander, néhány csipetnyi törött bors
só a megszóráshoz
A lisztet szitáljuk át felhasználás előtt. Ha megduplázzuk az adagot, áldással kell chálát vennünk.
A hozzávalókat jól kezelhető tésztává dagasztjuk. A tésztát 6 részre osztjuk, egyenként nagyon vékony, sütőbe való tepsi nagyságú téglalapokká nyújtjuk a darabokat. Mindegyiket sütőpapírra helyezzük, derelyeszaggatóval, vagy késsel csíkokra vágjuk, sóval enyhén meghintjük, és 180 fokos sütőben 20-30 perc alatt ropogósra sütjük. Gyerekek is élvezik a nyújtást és a csíkokra vágást. Különféle formájú kiszúrókkal érdekes alakzatokat készíthetünk.