Az egyre bizonytalanabb háborús helyzetben kötelességünk azzal foglalkozni, hogy mit tehetünk a menekültek megsegítéséért, ugyanakkor a saját biztonságunkért is aggódhatunk. A biztonságérzetünk romlását tetézi az is, hogy a magyar választások közeledtével a politikai közbeszédben az antiszemitizmus témaköre is többször felbukkant. Erről is és a német kancellárnak írt leveléről is kérdeztük Köves Slomót, az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbiját.
– Folyamatosan érkeznek hírek, az Ukrajnában eszkalálódó véres háborúról.
– Nagy aggodalommal követjük az ukrajnai eseményeket. Ugyanakkor felemelő, hogy milyen széles körű összefogásnak vagyunk tanúi az egész világon, Magyarországon és a magyar zsidó közösségen belül is. Rengetegen akarnak segíteni, az emberek a határra járnak adományokkal, és menekültekkel együtt jönnek vissza. Naponta kapok megkereséseket, hogy miként tudnának segíteni. Van, aki a lakását ajánlja fel, van, aki önkéntesnek áll.
– Mit tudott tenni az EMIH és a magyar zsidó közösség az elmúlt napokban az Ukrajnából menekülőkért?
– Az elmúlt napokban két panziót állítottunk fel, ahol menekülteket fogadunk, és hosszú távú ellátásukat tervezzük. Nemrégiben élelmiszersegély-szállítmányt indítunk Ungvárra és Munkácsra. Az odesszai Avraham Wolf rabbival kéz a kézben segítünk az Odesszában rekedt több mint száz, árvaházi zsidó gyermeknek, hogy minél hamarabb elhagyhassák a várost, és biztonságos menedéket találjanak, az ottmaradottak pedig élelemmel legyenek ellátva.
– A Haaretznek Meir Stambler rabbi, az Ukrajnai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke még a múlt héten azt nyilatkozta, hogy nemcsak a totális háború tölti el félelemmel, de amiatt is aggódik, hogy orosz ügynökök antiszemita provokációkat hajtanak végre. Önnek milyen hírei vannak az ukrán zsidóságról?
– Ebben a helyzetben senki nincs biztonságban, de valóban külön aggodalomra és óvatosságra ad okot az ukrajnai zsidó közösség sorsa. Egy eszkalálódó, elhúzódó fegyveres konfliktusban bármikor előkerülhet az „antiszemita kártya”. Ne felejtsük el, hogy maga Zelenszkij elnök is zsidó származású.
– Pár héttel ezelőtt a Knesszet antiszemitizmus elleni lobbija meghallgatta önt, és néhány napja ismét részt vett a bizottság online ülésén. Miért volt szükség a folytatásra, és egyáltalán, miről volt szó, mit lehet tudni erről a meghallgatásról?
– A Knesszet-lobbi pár héttel ezelőtti meghallgatása egy nagyobb konferenciabeszélgetés keretében történt, ahol az európai antiszemitizmusról és azon belül is speciális hangsúllyal a BDS nevű, Izrael elleni bojkott-mozgalomról volt szó. A bizottság vezetője, az egyik kormányon lévő párt, a Jemina képviselője, Amichai Shikli javaslatára több európai és amerikai szakértőt hallgattak meg a témában.
Én egyrészt a holokauszt-emlékezettel kapcsolatban, a Sorsok Házában készülő kiállításról beszéltem, továbbá beszámoltam arról a monstre európai kutatásról is, amely az európai Tett és Védelem Liga megrendelésére készült, és amely meglepő eredményeket hozott. A 16 országban végzett reprezentatív kutatásban – amelyet már tavaly októberben bemutattunk Brüsszelben – a válaszadóknak 70 kérdést tettek fel, és országonként 1000 fős mintát használtak.
A felmérésnek kiemelt fontosságú része volt az Izraellel kapcsolatos kérdéssor, amire, tudtommal, korábban nem nagyon volt még példa hasonló kutatásokban. Nyilván ez is felkeltette a bizottság érdeklődését.
– A közvélemény-kutatás eredményei kapcsolódnak-e valahogyan az aktuálpolitikához? Lehet-e például bármilyen következtetést levonni azzal kapcsolatban, hogy egy adott országban az antiszemita nézetek aránya hogyan viszonyul a zsidósággal kapcsolatos témák aktív jelenlétéhez a közéletben?
– A szóban forgó felmérés nem ad erre választ, de Magyarországon minden évben megrendelünk egy hasonló, országos kutatást, és már elkészült a Závecz Research által jegyzett, 2021-es is. Ebben a vizsgálatban – amelyet részletesen pár hét múlva mutathatunk be – nagyon érdekes mozgásokat látunk, melyek az Ön kérdésére is reflektálnak.
Azt talán elmondhatom, hogy a kutatás mérhető csökkenést mutatott ki a zsidósággal szembeni érzelmi és kognitív antiszemitizmus tekintetében. Ennek az oka feltehetően éppen az, amire Ön a kérdésében utalt. Jelesül, hogy az elmúlt 2-3 évben a közéletben kevésbé voltak jelen a zsidósággal kapcsolatos témák, illetve az a szélsőjobboldali párt, amelyik korábban, csaknem 10 éven keresztül napirenden tartotta az antiszemitizmust a közbeszédben, az elmúlt pár évben visszaszorult.
Úgy tűnik, hogy ha nincs napirenden tartva, akkor az antiszemitizmus tematikája kiüresedik, a zsidósággal kapcsolatos ellenérzések csökkennek, és az emberek kevésbé fogalmaznak meg szélsőséges véleményeket. Tehát ilyen értelemben a politikának, a politikusoknak nagy a felelőssége.
– A hazai közélet szereplői mintha ennek nem mindig lennének tudatában. Az utóbbi hetekben például az ellenzéki összefogás vezetője több erősen megosztó kijelentést tett. Például, hogy a Fideszben nincs elég zsidó, vagy hogy a koalíció a fasisztákat is képviseli. Ezek a megjegyzések heves tiltakozást váltottak ki zsidó szervezetek részéről, a Mazsihisz is kérte, hogy a zsidóságot hagyják ki a választások politikai csatározásaiból. Önnek mi a véleménye ezekről a nyilatkozatokról?
– Ezek a kijelentések önmagukban is problematikusak, de különösen azért, mert egy olyan pártszövetség képviseletében hangzanak el, melynek egyik pártja a 2000-es évek végétől sokáig napirenden tartotta a rasszizmust és az antiszemitizmust. Ennek tudatában még jobban kellene ügyelnie az ellenzéki koalíció vezetőjének arra, hogyan fogalmaz. Ezt is megemlítettem abban a levélben, amelyet a német kancellárnak és a német zsidó közösségnek küldtem a napokban. Ebben a levélben arra kértem a kancellárt, hogy az antiszemitizmus ellen Németország továbbra is olyan következetességgel és határozottsággal lépjen fel, mint korábban, és garantálja a zsidó közösség biztonságát.
– Miért éppen a német kancellárnak írt és mit lehet tudni erről a levélről?
– Bizonyos értelemben párhuzamot látok a német és a magyar közélet között, és erre a párhuzamra szerettem volna felhívni a német és különösen a zsidó német közélet szereplőinek figyelmét. Miközben a politikai vezetők deklarálják a zsidóság melletti elköteleződést, politikai megfontolásokból nagyvonalúan a szőnyeg alá söpörnek Izrael-ellenes megnyilvánulásokat, nem is beszélve a zsidó közösség biztonságának érzékelhető romlásáról. Másrészt Németország mindig is élharcosa és mintaadója volt az antiszemitizmus elleni küzdelemnek, és annak messzemenő következményei lehetnek, ha a német politika következetessége megkérdőjelezhető. Az antiszemitizmussal szembeni fellépés politikai elköteleződések felett kell álljon itthon is és Németországban is.
– Végszóként, mit gondol a jövőről az egyre kiszámíthatatlanabbnak tűnő világról? Mi a rabbi tanácsa ilyenkor?
– Mindannyian áhítjuk a biztonságot és a legfőbb értéknek tekintjük a szabadságot. Ugyanakkor ezekben az időkben, amikor a világ a kiszámíthatatlanabb oldalát mutatja, amikor biztosnak hitt értékek kerülnek válságba, fontos, hogy mi a személyes életünk szintjén minél több biztos pontot találjunk. Megrendíthetetlen biztonság pedig csak a transzcendesben van.
Az isteni örök értékek bevezetése az életünkbe most a legaktuálisabb. Tegyük rutinná az imát és a tóratanulást, az adakozást, egymás megsegítését, aktívan gyakoroljuk a szülői tiszteletet, vagy éppen a gyerekeink szeretetének és nevelésének értékeit, és vezessünk be valamilyen rendszeres micva (vallási jó cselekedet) megtartását az életünkbe. Ha ezt tesszük, rögtön nagyobb lesz a biztonságérzetünk, és a szabadságot se fogjuk bizonytalanságnak megélni. Ez a legősibb zsidó recept a kiszámíthatatlanságra. Higgye el, működik.
Eredetileg megjelent a Neokohn internetes portálon.
Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 152. szám – 2022. március 10.