A kinot (egyes számban „kiná”) nevű, szomorú, a zsidó népet ért tragédiákról és veszteségekről szóló költeményekből álló gyűjteményről a chabad.org közölt összeállítást.
1. Tisá beávkor olvassák fel őket
Tisá beáv, áv hó kilencedike az első és a második jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékező és azt gyászoló böjtnap. Az első Szentélyt a babilóniaiak, a másodikat a rómaiak rombolták le. Tisá beáv egyik szokása a kinot felolvasása. E héber nyelvű elégiák gyászolják a Szentélyek pusztulása mellett a népünket ért más tragédiákat is. A kinot kisebb részét az est ima után, nagyobb részét pedig másnap, tisá beáv napján, a reggeli ima után olvassák fel.
2. Az első kinotot Jirmejá próféta írta
A Jirmejá (Jeremiás) próféta által írott, öt fejezetből álló Siralmak könyvét, az Échát gyakran nevezik kinotnak is. A könyv a próféta látomásait tartalmazza az első Szentély pusztulásáról, illetve a jeruzsálemi zsidók vesztéről és az utána következő száműzetésről.
3. Az este a Siralmakkal kezdődik
Tisá beáv estéjén, a mááriv ima után olvassuk fel az Échát, a Siralmak könyvét. A közösség egyik tagja olvassa fel a könyvet a hagyományos, gyászos dallammal, a jelen lévők pedig fojtott hangon olvassák vele. Az Échá felolvasását a kinot néhány darabja követi.
4. Gyászolókként ülünk
Tisá beáv napján mindannyian gyászolók vagyunk, akik siratják a zsidó népet írt tragédiákat. A gyász jeleként a böjt kezdetétől egészen másnap délig nem ülünk rendes széken. A kinotot alacsony széken, sámlin vagy a földön ülve mondjuk el, ami, valljuk be, igen szokatlan látvány a zsinagógában.
5. A kinotot több szerző írta
A kinot több pájtán, vagyis klasszikus liturgiai költemények szerzőinek alkotása. Néhányan közülük jól ismert költők voltak, másoknak csak a neve maradt fenn, megint másoknak még a neve sem. A leghíresebb szerzők közt volt Elázár Hákálir rabbi, neki köszönhető a tisá beávkor hagyományosan felolvasott elégiák majdnem fele; és olyan híres szerzők műveivel is találkozunk köztük, mint a rotenburgi Meir rabbi, Jehuda Hálévi rabbi és Slomó ibn Gvirol rabbi.
6. Más tragédiáknak is emléket állítanak
A 45 kiná többsége a Szentélyek pusztulását és Jeruzsálem lakosságának megtizedelését siratja. Emellett azonban vannak más, kiemelten gyászos események, melyekre emlékezünk ezen a napon:
– a tíz mártír, akiket a rómaiak végeztettek ki (21. kiná)
– a SUM (Speyer, Worms, Mainz) városok zsidó közösségeinek pusztulása az első keresztes háború alatt (1096) (25. kiná)
– az 1242-es párizsi Talmud-égetés (41. kiná)
– a holokauszt borzalmaira emlékezve több közösségekben adtak hozzá újabb szövegeket a már meglevőkhöz
7. Komplex költőiség
A Siralmak könyvének első négy fejezete akrosztikonos, a héber ábécé sorrendje szerint halad. A kinot közül sok ugyanezt a példát követi; sok esetben előfordul, hogy az utolsó betű elérése után a szerző nevére való utalások következnek. A kinot vége felé hét elégia mindig a Cion szóval kezdődik. Egyes költemények, elsősorban Eliézer Hákálir alkotásai, komplex költői bravúrokat tartalmaznak, melyek nyelvi- és szövegszinten is komoly alkotói teljesítményt jelentenek.
8. Napóleon legendája
Azt mesélik, hogy egyszer Napóleon keresztülutazott egy elfoglalt városon, és keserves sírást hallott. A kíváncsi uralkodó, aki azonnal tudni akarta, mi történt, meglepve találta magát szemben egy csoport vallásos zsidóval, akik alacsony széken ültek, ismeretlen nyelven imádkoztak és könnyeiket törölgették. Az uralkodó kérdésére elmondták, hogy egy több ezer évvel korábbi esemény miatt sírnak. „Ha egy nép képes arra, hogy évezredekkel a pusztulása után is sirasson egy épületet, akkor biztosak lehetnek abban, hogy kiérdemlik annak újjáépülését” – jelentette ki Napóleon.
9. Nem mindenkinek van
Vannak, akik nem tartják meg évről évre a kinotot tartalmazó könyvecskét, hanem – akárcsak más, szükségtelenné vált szent könyvek esetén szokás – megszabadulnak tőle. A messiási korban tisá beáv az öröm napja lesz és nem lesz szükség szomorú imádságokra ezen a napon, és így fejezik ki hitüket, hogy a következő évben már nem lesz szükség e könyvekre.