Jóllehet, az askenáz zsidókat és a hozzájuk köthető jiddis nyelvet hajlamosak vagyunk Németországgal, Kelet- és Közép-Európával, illetve az ott beszélt némettel és szláv nyelvekkel azonosítani – mellyel nagyrészt nem is tévedünk –, azonban számos jiddis szó, illetve név is a Mediterráneumból ered és a görögben vagy éppen a latinban gyökereznek. Ismerjük hát meg ezeket a Földközi tenger partjáról eredő különleges, jiddis neveket!

Kolonimusz

A Kálmán név hosszabb, görög formája, mely családnévként is ismert. A 8. században lett ismert a Kolonimusz családnév, melynek férfi tagjai közül sokakat szintén Kolonimusznak hívtak. Jelentése „jó név”, a görög „kalosz”, mint „jó” és az „onjma”, mint „név” szó összekapcsolódásából.

Gronem

Jellemzően a Smuél (Sámuel) névvel szokták párban adni. A „Geronimusz” rövidített alakja, mely a görög „hieronjmosz” vagyis „szent névvel [rendelkező egyén]” – s jelentése miatt kapcsolódik a Sámuelhez, mely héberül annyit tesz „Isten neve”.

Alexander

A hatalmas görög uralkodót, Nagy Sándort vagy másképpen Nagy Alexandert kedvelte a korabeli zsidóság, elsősorban azért, mert az uralkodó mindig tisztelettel viszonyult a jeruzsálemi Templomhoz, illetve megfelelő vallásszabadságot tette lehetővé számukra. Hálából sok zsidó döntött úgy, hogy fiát az uralkodó után nevezik el. A jiddisben az Alexandert a kicsinyítő alakjával, a Szenderrel állítják párba.

Todrosz

Egyszerűen a nem-zsidó eredetű Theodor névből ered, mely a görög „theos” vagyis „Isten” és a „doro” vagyis „ajándék” szavak kombinációja.

Feivel

Vagy másképpen Feivis a görög „phoebusz” vagyis „világos” szó korrumpálásával keletkezett. Gyakran állítják párba az héber Uri („tűz”) és az arámi Srága („lámpa”) névvel.

Feitel

Hasonlósága ellenére nem áll rokonságban az előző pontban tárgyalt Feivellel. A Chájim („élet”) név meglehetősen népszerű héber név, melynek a latin megfelelője a Vital – vagy Vidal – a szefárdok körében terjedt el. A név egy híres képviselője Chájim Vital rabbi, a 16. századi nagy misztikus, Arizal tanításainak terjesztője. A név a jiddisben kissé módosított formában, „Feitel” alakban él tovább.

Bendet

A Báruch („áldott”) elterjedt héber férfinév, melyet gyakran követ a Bendet, mely a szintén „áldást” jelentő latin „benedict” szó átalakítása.

Bunim

A héber Szimchá („öröm”) névvel szokták adni, bár jelentésének eredete nem teljesen világos. Egyesek szerint a Bunim a „bon homme” vagyis a francia „jó ember” összehúzásával lett megalkotva, míg mások szerint a „bon nom” azaz a „jó név” a név gyökere.

Snéor

A sort egy kis kérdőjellel a név mögött a Snéor zárja, mely héberül „két fény”-t jelent, s állítólag egy olyan szülő adta fiának, aki két elhunyt őséről, Méirről és Jáirról akart megemlékezni, mely mindkét név kapcsolódik a héber „or” vagyis „fény” szóhoz. A kompromisszum az volt, hogy a gyermeket Snéornak nevezték el, így emlékezve meg mindkét felmenőről. Egyesek szerint pedig a név nagyon hasonlít a latin „senior” vagyis „öreg” szóra.