Kik is vagyunk valójában?

Néhány fontos adat a magyarországi zsidóságról

Nehéz még egy olyan kihívásokkal teljes feladatot elképzelni, mint a magyarországi zsidó közösségre vonatkozó demográfiai és egyáltalán, bárminemű statisztikai megállapítás megfogalmazását. Márpedig erre (is) vállalkozott az a kutatócsoport, amely Kovács András szociológus professzor vezetésével igyekezett képet kapni a magyarországi zsidóság demográfiai jellegzetességeiről, gazdasági helyzetéről, társadalmi státusáról, illetve térbeli és társadalmi mobilitásáról. A kutatásuk eredményeit a Szombat folyóirat gondozásában megjelent, Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017 című kötetben foglalták össze. 

Már a magyarországi zsidó népesség létszámának meghatározása sem lehet több demográfiai becslésnél. 1949 óta nem állnak rendelkezésre ugyanis a teljes magyar népesség felekezeti, illetve etnikai összetételére vonatkozó hivatalos adatok. Ráadásul az 1945 és 1949 között, eltérő módszerekkel felvett adatok is jelentősen eltérnek egymástól, ennek megfelelően csaknem lehetetlen az üldöztetéseket túlélt, és a részben itt átélt traumák ellenére is az országban maradt zsidó népesség számának a meghatározása. A szocializmus évtizedei alatt ráadásul valószínűsíthetően tetemesen megnőtt a zsidók és a nem zsidók közötti házasságok aránya. Nem beszélve arról, hogy az országot egyre nagyobb kihívások elé állító tömeges elvándorlás „zsidó vonatkozásairól” sem állnak rendelkezésre megbízható adatok. 

Csökken a zsidó népesség

A legutóbbi, 2000-ben elvégzett hasonló kutatás alkalmával Kovács Andrásék az 1945-ben készült statisztikákat alapul véve, és a budapesti összlakosság demográfiai sajátosságait az ország zsidó népességére vetítve, az anyai ágon zsidó származású személyek számát minimum 64 000-re, maximum 118 686-ra becsülték. Mostani számításaik eredménye szerint a magyarországi zsidóság létszáma ugyanezen kritériumok alapján minimum 58 936 fő, maximum 110 679 fő körül lehet. Ha a feltételeket legalább egy zsidó szülőre módosítjuk, azaz az apai ágon zsidó származásúakkal is bővítjük a kört, Magyarországon minimum 73 000, maximum 138 000 fővel érdemes kalkulálnunk a kutatócsoport becslése alapján. A zsidó származás legszélesebb értelmezésével számolva pedig, amely az izraeli „visszatérési törvény” definícióját elfogadva egyetlen zsidó nagyszülőt is elégségesnek ítél a csoportba tartozáshoz, mintegy 160 ezer embert soroltak az érintettek körébe.

A számítások ráadásul azt jelzik, hogy a zsidó eredetű népesség csökkenése rendületlenül folytatódik. Ez azt jelenti, hogy ötéves időközönként minimum 1 500–2 000, maximum

2 000–3 000 fővel fogyatkozik a hazai zsidó közösség. Ezzel összefüggésben ma már a holokauszttúlélők maximális száma sem lehet 6 400 főnél jelentősen több.

Adótámogatások alakulása

A kutatás arra is választ keresett, hogy mekkora lehet a mai magyarországi zsidóságon belül mindazok aránya, akik szükségesnek ítélik, egyben természetesnek is veszik, hogy intézményes aktusok révén kifejezésre juttassák zsidó önazonosságukat. Ennek meghatározásához egyrészt a népszámlálás alkalmával önmagukat vallási vagy etnikai értelemben zsidóként azonosítók számát, másrészt a jövedelemadójuk évente felajánlható 1 százalékát zsidó felekezeteknek és/vagy civil szervezeteknek adók körét vették alapul. A felmérések szerint a népszámláláskor önmagukat zsidóként meghatározók, valamint adójuk meghatározott részével a zsidó hitfelekezeteket támogatók száma valamivel kevesebb volt, mint 11 000 fő. Ez utóbbiak közül egyébként – nem meglepő módon – a Mazsihiszt támogatták a legtöbben. Annál érdekesebb viszont, hogy míg 2010–2014 között a Mazsihisz a zsidó hitközségeket célzó adófelajánlások 80 százalékát, az EMIH pedig 17–18 százalékát kapta, addig 2015–2016-ban a Mazsihiszt a felajánlók 70 százaléka tartotta érdemesnek a támogatásra, ám az EMIH támogatóinak aránya már megközelítette a 30 százalékot.

Az adózók ráadásul adójuk második 1 százalékát valamely közhasznú feladatot ellátó civil szervezetnek is felajánlhatják. A zsidó profilú kezdeményezések közül immár hosszú ideje az EMIH civil szervezetének, a Chabad Lubavits Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítványnak adják a legtöbben az 1 százalékot. Az alapítvány támogatóinak száma 2016-ban 733 fő volt, míg az EMIH-nek 2 843-an címezték egyházi felajánlásukat ugyanabban az évben.

A családi állapotra vonatkozó adatok is árulkodóak: a legutóbbi felmérés óta a házasságban élők aránya 45-ről 40 százalékra csökkent, ezzel szemben az élettárssal élőké 7-ről 16 százalékra nőtt. Az átlagos gyermekszám a zsidó népességben is hasonlóan alakul a magyar társadalomra általában jellemző mértékhez, tehát meglehetősen alacsony, nem több, mint 1,2. A zsidó származásúak – szintén a többségi társadalomra jellemző módon – meglehetősen későn vállalnak gyermeket: a 25 év alattiak között senkinek sincs gyereke, és a 25–34 év közöttiek esetén is mindössze 10 százalék ez az arány.

A válaszadók 85 százaléka volt budapesti lakos, további 6–6 százalékuk él megyeszékhelyen vagy egyéb vidéki városban és csupán 3 százalékuk kisebb településen. A zsidó népességen belül a diplomások aránya (78%) az országos átlagot (18%) jócskán meghaladó fővárosi aránynál (32%) is jóval magasabb. Ugyanígy, igen magas az aktívak (teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatottak) aránya (66%), és még a 65 éves és idősebb korcsoportban is 18 százalék. A zsidó népességre ilyen módon különösen jellemző a magasabb életkorban is megőrzött aktivitás, ami szoros összefüggést mutat azzal a ténnyel, hogy körükben kiemelkedően magas mind a szellemi munkakörökben dolgozók, mind a vállalkozók aránya, miközben jóval alacsonyabb szinten marad a fizikai munkaköröket betöltők hányada.

 

Jövedelmi viszonyok

Ennek megfelelően a zsidó háztartásokat az átlagosnál magasabb jövedelmi szint jellemzi. A válaszadók 90 százaléka nyilatkozott úgy, hogy rendelkezik laptoppal, 66 százalékuk asztali számítógéppel, sőt, a fel­mérés tanúsága szerint, minden má­sodik háztartásban mindkettő meg­található. Ezek után az sem meg­lepő, hogy a válaszadók alig 9 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy szükségesnek ítél­ne-e saját maga, vagy egy vele közös háztartásban élő családtag számá­ra szociális támogatást, illetve tanács­adást. Ezzel összefüggésben a kutatás arra is igyekezett választ kapni, hogy a magyarországi zsidók mennyire ismerik a szociális támogatást nyújtó szervezeteket. A válaszadók 65 százaléka ismert olyan szerveze­tet, amely adományokat gyűjt rászorulók részére. A legtöbben a Mazsihisz (38%), valamint az EMIH (34%) valamely intézményét jelölték meg hasonló szervezetként.

Réti János írása