Kidus Hásem: a San Franciscóban működő pékség egykori rabokat alkalmaz

Isaac Yosef szerint zsidó tulajdonosnak lenni nagy felelősséggel jár.

Isaac Yosef több mint négy évvel ezelőtt nyitotta meg a pékséget és kávézót magába foglaló üzletet. A környékbeliek kedvelik az itt kapható, ízletes és laktató szfárádi tésztaféléket, a különféle zsidó kenyeret, bárcheszt, pitát, bagelt és a számtalan édességet, amelyek közt a rugeláchtól a babkáig sokféle zsidó finomság megtalálható. Most azonban az is a széles nyilvánosság elé került, hogy a pékség a társadalom által kitaszított embereknek ad munkát, egészen pontosan olyanoknak, akik korábban börtönben ültek és átmeneti szálláson élnek teljes szabadulásuk előtt.

A Frena pékség még csak néhány hónapja volt nyitva, amikor a börtönből szabadult Carlos Flores munkát keresett ott. A férfi a rácsok mögött töltött éveket részben arra szánta, hogy megtanuljon héberül és eredetiben olvashassa a Bibliát. Erre bőségesen volt ideje, mivel 16 évesen csukták le gyilkosságért és rablásért, és 23 évvel később, 39 évesen szabadult. Ugyan sütni nem tudott és korábbi munkaviszonnyal sem rendelkezett, a pékség tulajdonosa, Isaac Yosef nem sokat gondolkozott. Mivel a zsidóságban központi érték a megtérés, héberül tesuvá, úgy vélte, esélyt kell adnia a férfinak: „Komoly hatást gyakorolt rám az őszintesége. Láttam az arcán, hogy adhatok neki egy esélyt, és mindent meg fog tenni, hogy bizonyítson. Eredményt akart elérni, és úgy éreztem, hogy ha én nem adok neki egy esélyt, talán senki sem ad majd.”

 Yosef és csapata

Amit akkor még nem tudott, az az volt, hogy egy fecske mégis nyarat csinál. Flores a pékségtől nem messze, a kegyelemmel szabadult rabok átmeneti szállásán lakott. Alkalmazásának, munkába állásának hamar elterjedt a híre az ott lakók között, különösen azok körében, akik korábban gyilkosságért kaptak büntetést. Számukra a munkakeresés óriási nehézséget jelent.

A pékség az elmúlt négy évben több mint húsz egykori rabot alkalmazott. A dolgozók rendszeresen cserélődnek, mivel a szálláson, ahonnan érkeznek, csupán hat hónapot kell eltölteniük, mielőtt visszaléphetnek az igazi életbe. Azok, akik csak egy rövid ideig is dolgoztak a Frena pékségben, mind hálával emlékeznek erre az időszakra és alkalmazójukra, Isaac Yosefre. A különleges körülményeknek és a kölcsönös tiszteletnek köszönhetően a munkamorál igen magas az egykori rabok körében. A pékségbeli munka nehéz és ezek az emberek bizonyítani akarnak: „nagyon motiváltak arra, hogy jól végezzék a munkájukat… Magas a munkamoráljuk és otthon érzik magukat” – magyarázta a tulajdonos, aki úgy véli, hogy a kóser kifejezés nem csupán az általa használt alapanyagokra és forgalmazott termékekre utal, nemcsak az étkezés meghatározott módját jelenti, hanem életmódot is, azt, hogy hogyan viselkedünk másokkal és hogyan bánik a munkáltató az alkalmazottaival.

 Isaac Yosef

A kávézó a helyi Chábád-ház közelében található több más kóser étterem társaságában. A korábbi rabok alkalmazása mellett más jótékonysági akcióban is részt vesznek, például rendszeresen osztanak ételt a környéken lakó rászorulóknak. Yosef szerint zsidó tulajdonosnak lenni bizonyos kötelezettségekkel és nagy felelősséggel is jár. Elsődleges fontosságúnak tartja, hogy mindig kedvesen és tisztelettel forduljon a környék lakói felé és segítse a rászorulókat, különösen, mivel a kávézót jókora „kóser” felirat díszíti: „Mindenki tudja, hogy zsidók vagyunk. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy jó hírünk legyen.”

A most 36 éves tulajdonos az izraeli Beer-Sevából származik. Eredetileg az építőiparban dolgozott és nem volt vallásos. Később Amerikába költözött és egy iraki zsidó barátjával nyitotta meg a kóser pékséget 2016-ban, amikor a városban még csak nagyon kevés kóser étterem, kávéház, vagy más vendéglátó hely működött. Az első egykori rab, Flores három éven át dolgozott a pékségben, mielőtt megnyitotta saját asztalosműhelyét. Saját bevallása szerint rengeteget kapott a Frenától. Az egyik legnagyobb kihívásnak azt tekintette, hogy meg kellett tanulnia a kóserság törvényeit. Egy másik alkalmazott, aki pénztárosból Yosef személyes asszisztensévé lett néhány hónap alatt, évekig munkanélküli volt, majd drogkereskedelem miatt ült börtönben. „Ez a munkahely visszaadta a munkamorálomat” – mondta az asszony.

A dolgozók különleges összetétele természetesen alkalmazójukra is hatással van. Yosefnek sokszor nemcsak a kávézó főnökének kell lennie, hanem szociális munkásnak is, és mivel a korábbi elítélteknek meghatározott feltételeket kell teljesíteniük a teljes szabadulásukig, ezekhez is alkalmazkodik. Az éjjeli műszakhoz külön engedélyeket kell kijárnia, és az is előfordult, hogy egy alkalmazottjának kölcsönadta az autóját, hogy gyakorolhasson a jogosítványa megszerzése előtt. Gyakran ad kölcsön az alkalmazottainak és figyeli a különféle szociális juttatásokra kínálkozó lehetőségeket is, hogy segítse a dolgozóit elindulni az életben.

„Isaac csak segíteni akar” – nyilatkozta a fent említett, pénztárosból lett asszisztens. – „Rengeteget tanított nekem. Minden nap úgy mentem munkába, hogy még jobban akarom végezni a feladataimat. Családtagként kezeltek minket.” Yosef úgy véli, hogy sikeréhez nagyban köze van az izraeli hadseregben végzett szolgálatának és ottani tapasztalatainak is: „A jó parancsnoknak nem kell a leggyorsabbnak vagy a legbátrabbnak lennie, csupán jó példával kell elöl járnia. Ha így tesz, mindenki követni fogja” – magyarázta.

 A kínálatból

A járvány és a lezárások természetesen a kávézót is érzékenyen érintették. Yosef házhoz szállítást vállalt, és kisteherautója gyakran feltűnt a környékbeli zsinagógák és zsidó közösségi központok környékén. Most, hogy a járvány leszálló ágban van, Yosef reméli, hogy ismét fel tudja venni korábbi alkalmazottait, illetve újra munkába állhatnak nála a korábbi elítéltek. Bár előtte nem verte nagy dobra a kávézó szociális tevékenységét, az utóbbi időszakban híre ment ennek, és egyre népszerűbbé válik a hely: „A világon mindenhonnan írnak nekünk és támogatni akarnak” – zárta mondanivalóját a tulajdonos.

zsido.com

Forrás: TOI

  • Küldés emailben