Egy német protestáns lelkipásztor egy tóratekercs darabjait adta át Görlitz városának – olvasható az Arutz7 oldalán. A Mózes első, negyedik és ötödik könyvéből valószínűleg nagy sietséggel kivágott darabok 83 évvel ezelőtt kerültek a ma 79 éves Uwe Mader apja, Willi Mader tulajdonába a Németország keleti szélén, közvetlenül a lengyel határon fekvő városban. Az eset nem példa nélkül álló: már máskor is előfordult, hogy nem-zsidók adtak át olyan, zsidó vonatkozású tárgyakat, amelyek a második világháború idején kerültek hozzájuk különféle utakon. E töredék különlegessége abban áll, hogy az elmúlt évtizedeket nem egy helyen eldugva töltötte, hanem kacskaringós utat járt be azóta, hogy a Kristályéjszakán, vagyis 1938. november 9-én eltűnt.
A történet Willi Maderrel kezdődik.
Az 1914-ben Görlitzben született Willi fiatal rendőrtisztként teljesített szolgálatot, amikor azon a végzetes éjszakán a zsinagógához rendelték. Uwe Mader elmondta, hogy apja soha nem beszélt arról, hogy mi történt akkor, így azt sem lehet tudni, hogy a tekercs négy részlete hogyan került a rendőr tulajdonába.
A férfi úgy véli, hogy talán valaki, aki jól ismerte a szöveget, szándékosan vágta ki éppen ezeket a részeket, amelyek között a tízparancsolat és a teremtéstörténet is szerepel.
1939 végén Willi Mader egy barátjánál helyezte biztonságba a darabokat Kunnerwitzben. Innen kerültek a helyi lelkipásztorhoz,
Bernhard Schaffranekhez, akit 1940 júniusában iktattak be a hivatalába. Schaffranek a saját könyvtárában rejtette el a darabokat. Bár a lelkipásztor 1949-ben elhunyt, özvegye, Magdalena továbbra is őrizte a rá bízott töredéket. Ő volt az, aki 1969-ben átadta őket a közeli Reichenbach új lelkészének, Uwe Madernek. Az asszony valószínűleg tudta, hogy a darabokat eredetileg a férfi apja őrizte, ám arra kérte Madert, hogy senkinek ne beszéljen róluk. Mader még a saját feleségének sem beszélt soha a tóratekercs-töredékről, az irodájában tartotta őket néhány tekercs tapéta közé csavarva. Amikor 1977-ben Kunnerwitzbe költözött, a darabok is vele mentek.
Amikor 1989-ben egyesítették a két Németországot, és ez politikai bizonytalanságot eredményezett, Mader jobbnak látta biztonságba helyezni a töredéket. Ekkor kerültek egy lezárt páncélszekrénybe, melynek kulcsát a férfi mindig magánál tartotta. Végül nem sokkal később elmesélte a fiának a történet elejét is, most pedig a fiú döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé tárja a darabokat.
Görlitz városa, melynek felújított, vallásközi találkozók céljára szánt zsinagógáját mostanában adták át, méltó helyen kívánja bemutatni a tekercset, feltehetőleg restaurálás után.
Az 1911-ben épített görlitzi „új zsinagóga” Szászország egyetlen olyan zsinagógája, amely túlélte a Kristályéjszakát.
Ennek a szóbeszéd szerint az az oka, hogy egy magas rangú náci tiszt háza állt a zsinagóga közvetlen közelében, és attól tartottak, hogy a tűz esetleg oda is átterjedhet, ha felgyújtják az épületet. Ezért „a rend kedvéért” egy kisebb tüzet gyújtottak, és aztán rögtön el is oltották.
Görlitzben ma mintegy 30 zsidó él, közülük néhányan rossz néven vették, hogy a tekercs töredékeit a városnak, nem pedig a zsidó közösség képviselőinek mint jogszerű örökösöknek adták át. Balla Zsolt, Lipcse és Szászország rabbija, egyben a háború utáni Németország hadseregének első rabbija azonban másként vélekedik. Ő, a város polgármesterével, Octavian Ursuval folytatott megbeszélése nyomán optimistán áll a helyzethez. A polgármester elmondta:
„Hálás vagyok azért, hogy hivatalunk archívuma ilyen értékes történelmi kincset kapott… A város Szászország zsidó képviselőivel való szoros együttműködésben készíti majd el a kiállítást a nagyközönség számára”.
Michael Kretschmer, Szászország kormányzója hozzátette, hogy a töredékek „ajtót jelentenek Görlitz néhány évtizeddel ezelőtti múltjába és ez az ajtó most megnyílik”. A helyi zsidó közösség képviseletében Alex Jacobowitz kántor tekintette meg a töredékeket, amelyekről ezt mondta:
„Viszonylag jó állapotban vannak és fel lehet őket használni később egy tóratekercshez, összekötve a régit és az újat. Más darabok viszont már teljesen használhatatlanok és vagy el kell temetni egy [használhatatlanná vált szent iratok tárolására szolgáló] genizában, vagy állandó kiállításon kell bemutatni a görlitzi zsinagógában”.
Nyitókép: Octavian Ursu polgármester Facebook
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.