Házasságközvetítés a 21. században: új mobiltelefonos alkalmazás segíti azokat, akik vallásos zsidó társat keresnek maguknak.

„Láttad, milyen jól néz ki ma X? És képzeld, éppen nincsen senkije… Miért nem próbálkozol nála?” Nincs ember, aki már legalább egyszer ne hallott volna hasonló tartalmú beszélgetést – akár zsinagógában, akár egy nagyobb vircsaft alkalmával. Tulajdonképpen az a jó a zsidó közösségekben, hogy egy fontoskodó személy (néha többen is összeállnak erre a feladatra) mindig megpróbál egy egyedülállót összehozni valakivel, csak a micve kedvéért. De azt már kevésbé veszi figyelembe, hogy az illetőnek egyáltalán tetszik-e az általa kiválasztott személy. Ja, persze, ez egy elhanyagolható részlet, tényleg!

Nyilvánvaló: semmi rossz szándék nincs az ilyen „jótevőkben”, csak éppen szeretnek más életébe beleavatkozni egy kicsit, ha a sajátjukat túl egysíkúnak találják. És ez persze jól is van így, hadd higgye mindenki el magáról egy pillanatig, hogy ő egy „Yente”, egy mindentudó sádchen. Na meg, mindannyian tudjuk, hogy a zsidó nők nagy hangsúlyt fektetnek az eszmecserére társaikkal, hogy a lehető legrészletesebben mindent megtárgyaljanak, ami a közösségen belül történik. És ezen párbeszédek alkalmával, remekül lehet értesülni a párkapcsolati fejleményekről.

Egyszer hallottam, hogy egy nagyon kedves és bölcs ismerősöm a következőt mondta a feleségének: „Nagyon szép, amiket mondasz, de nem ér fel az én hallgatásommal.”

Valahogy így vagyok én is ezzel, amikor megtalálnak, hogy most akkor azonnal legyek szerelemes valakibe, sőt, már a hászenét is elkezdik tervezgetni. Inkább csendben hallgatok, mosolygok és nem kommentálom a dolgot. Mert hát ugye, a szerelem, vagy az, hogy megtetszik valaki, nem olyan dolog, amit tudatosan lehet befolyásolni. Sajnos. Marad a társkeresés, ahol természetesen mindenféle akadályokba ütközik az ember.

A „bashert”-pillanat

Olyan társat találni, aki mindenben megfelel az elvárásoknak, igen nehéz. Sőt, az csak nehezíti a helyzetet, hogy zsidónak kell lennie, és sokszor még ez sem elég, hiszen legtöbbünk vallásos életet próbál élni, és ezt várná el a társától is.

Úgyhogy már az első lépésnél reménytelennek látszik a dolog, hiszen hol találhatna párt magának valaki, ha sem a baráti társaságban, sem a közösségben nincsen megfelelő a számára?!

Leginkább ilyenkor, azaz végső elkeseredettségében kezd el mindenki regisztrálni az online zsidó társkeresőkre (kimondottan ilyen eddig csak egy volt Magyarországon), hogy na, majd ott tuti megtalálja az igazit. Aztán pár hét után kiderül, hogy megint csak zsákutcába futott, mert rendszerint ismerős arcokba botlik az éterben, vagy éppen kiderül a helyes lányról/fiúról, hogy nem érdekli a vallás, vagy ami még rosszabb: nem is zsidó.

Miért fontos hasonló identitású társat találni?

Rengeteg oka van: brísz, sábesz, bár micvó/bát micva, a nem közösen megélt, de mégis közös múlt, egyszóval a tradíció. Így lesz meg az egység, a harmónia. Ez adja a teljességet, az esszenciát a kapcsolathoz. Tisztelni kell és megőrizni a hagyományokat, amiket a szülők, nagyszülők hagytak ránk és továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak. És ha nincs meg a közös cél, ha nem egy utat jár a két fél, vagy válás lesz a vége, vagy borzalmas és nyomorúságos házasság. Mert hát ugye „ ahogy az írás mondja: ki-ki a maga fajtáját szeresse, avagy egy madár megszerethet egy halat, de hol raknak ezek együtt fészket?”

Online társkeresők zsidó identitásúaknak

Van az a pont, amikor az ember abban bízik, hogy talán a külföldi oldalakon nagyobb szerencsével jár majd, mint a hazai – nem kizárólag azonos vallású emberek felkutatására koncentráló – társkeresőkön. Aztán itt is gyorsan kiderül, hogy hiába él a másik fél akár csak 300 kilométerrel arrébb, nehéz összehozni a randit, és ha esetleg sikerül is, és minden működik, rövidesen felvetődik a kérdés: kettejük közül ki adja fel a már kialakított egzisztenciáját? Sehogy sem könnyű ez.

Azonban pár hónapja felcsillant a remény, hogy talán mégis van esélye a ma Magyarországon élő, egyedülálló, vallásos nézeteket vallóknak társra találni.

Itt a JSwipe, avagy a Jewish Swipe

Megjelent egy olyan mobilra letölthető alkalmazás, a JSwipe, amelynek segítségével olyan emberekkel találkozhat a társkereső személy, akik a közvetlen környezetében laknak és vallásosak, de legalábbis zsidók. Egy apró bibi azért természetesen itt is van: még túl kicsi azon felhasználók száma, akik hazánkban laknak. Áron (27 éves) így mesélt az alkalmazásról: „Nagyon örültem, mikor az egyik ismerősöm szólt, hogy van ez az applikáció. Párkereső lévén, azonnal le is töltöttem. Első blikkre odáig voltam érte, aztán, amikor körülbelül 15 perc alatt „ki is végeztem” a felhozatalt, kicsit lelombozódtam. Egyelőre alig pár magyar használja, pedig kereslet tuti lenne rá, csak valószínűleg kevesen hallottak róla.” Sára (33 éves) ekképpen vélekedik: „Egy magyar fiúval sikerült csak „matchelnünk”, de a találkozóig el sem jutottunk. Mondjuk, miattam nem. Viszont rengeteg nagyon helyes külföldi zsidó srác regisztrált a JSwipe-on, csak hát ugye, havonta Amerikába utazgatni azért, hogy megismerj valakit, elég idő- és pénzigényes dolog. Igaz, volt egy amerikai srác, aki odáig volt értem, és még a jegyemet is kifizette volna, hogy találkozhassunk, de az élet közbeszólt, és végül nem mentem. De persze csak Hashem tudja, hogy a jövőben mégis utazom-e.”

Tisztán látszik, hogy azon csekély számú középkorú, aki vállalja a zsidó származását vagy vallásosan éli hétköznapjait, kifejezetten szükségét érzi, hogy legyen egy olyan szolgáltatás, ahol maga kereshet hasonló azonosságtudatot valló partnert, és ehhez nem kell még az irodából/lakásból sem kimozdulni – hiszen kinek lenne ideje klubokba, rendezvényekre járni nap mint nap társ után kutatva?! Szóval, az ötlet zseniális, mégis kevesen élnek vele. Nem hiszem, hogy ez azért van, mert mindenki boldog párkapcsolatban él, sokkal inkább az lehet, hogy van, aki nem hisz az internetes ismerkedésben, vagy csak nem hallott erről a lehetőségről. Pedig a JSwipe jó, próbálja ki, és bővítse ön is a magyar csapatot!


A magyarországi zsidóság számokban

2000-ben 64 ezer főre volt tehető a magyarországi zsidó népesség, de ez igencsak óvatos becslés, ugyanis egy másik számítás  118 ezer főre teszi a leszármazás szerinti zsidó népesség felső határát. Ez csak azokra vonatkozik, akik anyai ágon örökölték identitásukat. Ha beleszámoljuk a zsidó népességbe azokat is, akiknek csak az apjuk zsidó, akkor az előbb említett szám 25 százalékkal megugrik, tehát ma hazánkban 80 000 és 150 000 fő közé tehető azoknak a száma, akiknek legalább az egyik szülője zsidó származású – derül ki abból a felmérésben, melyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézetében működő Kisebbségkutató Intézet szervezésében készítettek.

A kutatásban azt is vizsgálták, hogy milyen mértékű volt, illetve milyen tendenciákat mutat a vallási-származási homogenitás és a házasodási homogámia (a zsidó–zsidó-házasságok aránya). „A vallási-származási egyneműség indexét a négy nagyszülőre vonatkozó mutatók alapján alakítottuk ki. A „homogén” csoportba soroltuk azokat a válaszadókat, akiknek mind a négy nagyszülője akár származási, akár vallási szempontból zsidónak minősült a megkérdezettek szerint. A „részben homogén” csoportba azok kerültek, akiknél a négy közül az egyik nagyszülő nem volt zsidó (egyik szempontból sem). Végül a „vegyes származásúak” azokat foglalják magukban, akiknek legfeljebb két nagyszülőjük minősült zsidónak. Az így kialakított index alapján az alábbi táblázat a teljes minta és az egyes korcsoportok százalékos adatait mutatja be.”

Teljes minta 18–25
év
26–35
év
36–45
év
46–55
év
56–65
év
66–75
év
75 év
fölött
Homogén 72 40 39 56 79 84 88 89
Részben homogén 6 11 13 10 5 5 1 3
Vegyes származás 22 50 48 34 15 11 11 8
Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100

A táblázatból látszódik, hogy az idősebb korosztályoknál számottevően magasabb a zsidó-zsidó-házasság, míg a fiatalabb generációknak egyre kevésbe fontos, hogy azonos származású társsal kössék össze életüket. Ezért is lehet az, hogy ma Magyarországon kevés fiatal tudja magáról, hogy zsidó, vagy, ha tudja is, egyáltalán nem tartja magát annak és semennyire sem érdekli a vallás. Ez arra világít rá, hogy nem is lesz számára fontos, hogy milyen vallási felekezetből választ magának társat, és a zsidó hagyományokat sem fogja követni – még akkor sem, ha eddig előfordult, hogy szülei, nagyszülei indíttatására egy-egy nagy ünnepen elment a zsinagógába. Ennek következtében a zsidó társkeresőkön sem fog feltűnni, hiszen miért is tenné, ha nem tartja lényegesnek a homogenitást.

Ebből fakadóan az a kicsiny réteg, amely büszkén vállalja zsidóságát, meglehetősen nehezen lel hagyományőrző partnerre. Ezért is lenne lényeges, hogy az előbbi csoportba tartozó fiatalokban megerősödjön a hovatartozás érzése, és hogy újfent egyre több zsidó–zsidó-házasság köttessen a jövőben. A vallást csak így lehet fenntartani.

További információk itt érhetőek el a Központi Statisztikai Hivatal 2011-es népszámlálásnak budapesti és országos adatairól.

Tuna Judit

Megszakítás