Jalta, a Talmud második legtöbbször említett női szereplője – az első ráv Chiszdá lánya – vasakaratú, karakán asszony volt, olvasható az Izraeli Nemzeti Könyvtár blogján. Ha a helyzet úgy hozta, nem riadt vissza hordók szétverésétől, a legnagyobb rabbikkal való vitatkozástól és attól sem, hogy az ősi törvényeket újraírva ezúttal a nők is helyet kapjanak a zsidó vallásgyakorlatban. Joggal nevezhetjük az első zsidó feministának.
Jalta a gazdagságáról, tanulságáról és politikai befolyásáról ismét babilóniai rabbi, Rábá bár Ávuha lánya volt. Azt mondják, Rábá bár Avuha Elijáhu prófétával közeli barátságban volt, és gazdagságát onnan szerezte, hogy eladta azokat a faleveleket, melyeket a próféta az Édenkertből hozott neki. Férje, a babilóniai zsidók egyik vezető személyisége, Náchmán bár Jáákov rabbi Rábá bár Ávuha tanítványa volt, ezen kívül a nehardeai iskola vezetője. Sok jó tulajdonsága mellett azonban azt is elmondja a Talmud, hogy öntelt ember volt, aki felsőbbrendűségi érzésétől eltelve lenézett mindenkit, akit magánál alacsonyabb rendűnek vélt, és csúnyán bánt velük.
Amikor Rábá bár Avuha jesiváját lerombolták, Náchmán rabbi a saját iskolájában ajánlott neki vezető pozíciót. Az üzlet létrejött, cserébe Raba bár Avuha a lányát adta Náchmán rabbinak. Bár anyagi gondjaik nem voltak, az éles elméjű és igazságszerető asszony gyakran hangosan állt ki az általa helyesnek gondolt út mellett. Ezt példázza a Bráchot traktátus 51b oldalán található történet:
Jalta és a férje vendégeket fogadott vacsorára. Részt vett az összejövetelen Ulla rabbi is. Az étkezés utáni áldást követően szokás volt egy boros serleget körbeadni és az ember jóllétéért imádkozni. Ulla rabbi vezette az áldást és a serleget, Jaltát kihagyva, egyenesen Náchmán rabbi kezébe adta. Ő viszont arra kérte Ulla rabbit, hogy előbb szeretett feleségének nyújtsa át a kupát, ám Ulla a Tórára hivatkozott – egyébként hibásan – és azt mondta, hogy a nők spiritualitása csupán a férfiakon keresztül érvényesülhet, és a nőknek amúgy sem szükséges semmi másért imádkoznia, mint hogy a férfiakon keresztül beteljesülhessen rajtuk az áldás és gyermeket szüljenek. Jalta szó nélkül a pincébe rohant és 400 boroshordót tört össze (mások szerint csak a lezáró pecsétjüket verte le). A kétségbeesett férj meggyőzte Ulla rabbit, hogy mégis engedje Jaltát is imádkozni, mire Ulla rabbi kerített egy túlméretezett és csúnya serleget, hogy így alázza meg Jaltát. Az asszonyt természetesen nem kellett félteni. E szavakkal vette át a poharat: az utazóktól jönnek a hihetetlen mesék, a szemétben turkálóktól pedig a tetvek.
Jaltát felbosszantotta, hogy Ulla lenézte és semmibe vette a nőket. Ő ugyanúgy részt akart kapni az áldásból, mint a férfiak. A Tóra szerint ha okkal tesz tönkre valaki valamit, például azért, hogy valakinek megtanítson valami fontosat, akkor nem érvényes az értelmetlen rombolásra vonatkozó tilalom. A négyszáz emellett az ájin hárá – rossz szem, szemmel verés számértéke is. Ulla igazságtalanul cselekedett, Jalta pedig megmutatta neki, mi az igazságosság: négyszáz hordónyi bort osztott szét a szegényeknek.
Egy olyan korban, amikor a nőknek nem lehetett véleménye, Jalta rendszeresen adott tanácsot a férjének. Ezek közé tartozott, hogy tartsa magát távol az olyan emberektől, akik nem adnak a véleményére. Amikor nem tetszett neki egy rabbi véleménye a családi tisztaságra vonatkozó kérdésével kapcsolatban, keresett magának egy másik rabbit, akinek a véleménye elfogadhatónak bizonyult a számára (Nidá 20b). Az e kérdésben elért eredményeit a mai napig alkalmazzák a zsidó jogban. Jalta ugyanis a Talmud tanúsága szerint széles körű orvosi ismeretekkel rendelkezett, és rendkívül jól átlátta a zsidó törvények és az egészségügyi kérdések kapcsolódási pontjait, így képes volt felülbírálni egy rabbi döntését.
Az apja mellett hatalmas tudást szerzett asszony tanácsait számtalan nő kérte ki, és egyszer, amikor egy közösségnek szombaton volt szüksége a segítségére, férje engedélyezte, hogy – az általános szokással ellentétben – hordszékben elvigyék addig a városig (Bécá 25b).
Érdekes módon maga Náchmán rabbi meglehetősen gyűlölte a nőket. Bíróként egy ügyet, melyben egy nő volt a károsult, azzal ejtett, hogy „hangoskodó asszonyról” van szó (Szuká 31a). Úgy vélte, hogy a női prófétáknak nem volt joguk prófétálni, szolgálólányaival pedig etikátlanul bánt. Bár feleségét talán nem szerette kellőképpen, mindenképpen elismerte igazságát. Maga a Jalta név is annyit tesz: igazság, és számértéke, a 441 megfelel az emet – igazság szó számértékének. Jalta harcosan kiállt nőtársaiért, és – bár nem tudhatta – rendkívül sokat tett az üvegplafon áttöréséért.