A vanília felhasználásának legősibb bizonyítékát fedezték fel Izrael egyik legjelentősebb régészeti lelőhelyén, a Haifától délkeltre, a Jezréel-völgyben fekvő Megidóban.

A maradványokra egy 3600 éves sírban találtak rá. Eddig azt feltételezték, hogy a vaníliát csak évezredekkel később, Dél-Amerikában kezdték hasznosítani.

A vanilin vegyületet három korsóban azonosítottak. A korsókat épen maradt, arany és ezüstékszerekkel ékesített csontvázak mellé helyezték, feltehetően felajánlásként vagy útravalóként a túlvilágra. A leleteket egy bronzkori, érintetlen kánaánita sírkamrában találták, melyet 2016-ban fedeztek fel. A sírban feltehetően magas rangú embereket, talán egy királyi családot helyeztek végső nyugalomra, néhány száz évvel a zsidó honfoglalás előtt.

Manapság a vanília a sáfrány után a világ második legdrágább fűszere. Dr. Jiszráel Finkelstein professzor, a kutatást vezető régész szerint nem volt ez másképpen a kánaánita korban sem.

A korsók tartalmának kémiai elemzését Vanessa Linares, a Tel-Avivi Egyetem kutatója végezte el, és elmondta, hogy a vanilin vegyület minden kétséget kizárólag a vanília orchideából származik. “Erre az a bizonyíték, hogy olyan nagy mennyiségben találtunk vanilint, melyet kizárólag a vanília orchideájának bőséges terméséből lehetett előállítani” – mondta a kutató, aki szerint három lehetséges vaníliafajta jöhetett szóba az adott területen: egy közép-afrikai, egy indiai és egy délkelet-ázsiai változat. A középső-bronzkor idejében már fejlett kereskedelmi kapcsolat volt a Közel-Kelet és Dél-Ázsia között, tehát feltehetően az utóbbi két típus egyike kerülhetett Megidóba. Az áruk Mezopotámia érintésével érkeztek a Szentföldre, s így honosodtak meg mintegy ezer évvel később a citrusgyümölcsök is.

“A bronzkori Megidó tehetős lakói vaníliával ízesített olajat használtak, étkezési, gyógyászati és rituális célokra. Elképzelhető, hogy a halottak balzsamozására is ezt használták” – mondta Linares.

“A sírkamrát az is különlegessé teszi, hogy teljesen érintetlenül, eredeti állapotában találtunk rá. Átfogó tudományos vizsgálatok sorával sok mindent megtudtunk az egykor itt élő népességről és temetkezési szokásaikról. A csontokat és az egyéb leleteket tanulmányozva sok ismeretet szereztünk az itt nyugvók étkezési szokásairól, egészségügyi állapotáról, származási helyéről, vándorlásuk útvonaláról és génkészletéről. Az is kiderült, hogy itt használtak először vaníliát, ami az egymástól hatalmas távolságra fekvő területek közötti élénk kereskedelmi kapcsolatok sok ezer éves múltjáról tanúskodik” – mondta Melissa Cradic kutató.

Megidó a világ egyik legrégebben lakott települése, legmélyebb rétegeit 9000 évesre teszik a régészek, és valamikor 2500 évvel ezelőtt néptelenedett el utoljára. Egyaránt említik ősi zsidó, egyiptomi, hettita, asszír és keresztény dokumentumok. Hár Megidó (Megidó-hegy) eltorzult alakja a végső pusztulásra utaló armagedon kifejezés. A régészeti terület mellett 1949-ben Magyarországról és Lengyelországból bevándorolt holokauszt-túlélők alapítottak kibucot.

“Azért kutatunk folyamatosan Megidóban, mert a bronzkorban és a vaskorban ez volt a Földközi-tenger keleti medencéjének legfontosabb települése. Az itt talált leletek segítenek megérteni a térség történelmét a polgári időszámítás kezdete előtti 3500 és 500 közötti időszakban. Az északi Izrael királyságának kultúrája és számos bibliai szöveg is erősen kapcsolódik ehhez a helyhez. 1994-ben kezdtünk el itt kutatni, amikor még sokkal kezdetlegesebb eszközeink voltak. Manapság szoros az együttműködés a régészet és a természettudományok között. Felhasználjuk a DNS-kutatás, a geológia és a fizika legújabb eredményeit, s így sokkal több információhoz jutunk, mintha csak a szemünkre hagyatkoznánk” – mondta Dr. Finkelstein.

zsido.com

Forrás: TOI