Egy nyaralással kezdődött az egész. Amikor a helyiek tudomást szereztek a szemorvos érkezéséről, akkor rengetegen keresték fel a panaszaikkal. Azóta Dr. Hartstein rendszeresen visszajár gyógyítani.
2014-ben az izraeli Ráánánában élő Dr. Morris Hartstein azon tanakodott, hogy hova vigye vakációzni a családját. Alapvetően Európába készültek, de az egyik gyerek felvetette, hogy ideje lenne valamilyen szokatlanabb célpontot választani, és esetleg valamilyen önkéntes munkával összekötni a nyaralást. A Hartstein család végül Etiópiába utazott, ahol találkoztak az Izraelbe vándorlásuk engedélyezésére várakozó zsidókkal. Sokuk már évek óta a Gondarban fekvő átmeneti táborban várt a kedvező döntésre.
„Különféle játékokat vittünk nekik, történeteket meséltünk, gitároztunk, új dalokat tanítottunk nekik” – mesélte Morris, aki az Egyesült Államokból vándorolt Izraelbe és az Ászáf Hárofe kórházban dolgozik szemészként és plasztikai sebészként. „Délutánra azonban elterjedt, hogy egy szemészorvos érkezett a táborba és hirtelen több száz ember érkezett a közösségi épületbe. Bár nem voltak eszközeim, mégis késő éjfélig vizsgáltam a pácienseket és egy tolmács segítségével láttam el őket tanácsokkal” – tette hozzá.
Miután hazatértek, Morris egyre többet gondolt az Etiópiában tapasztaltakra. A térségben borzasztó volt az egészségügyi ellátás színvonala. Sok embernek elég lett volna egy szemüveget felírni, vagy egy tíz perces szürkehályog műtétet elvégezni ahhoz, hogy visszanyerje a látását.
„A következő nyár közeledtével felmerült, hogy vissza kellene térnünk Etiópiába. Sokat gondoltunk az ott élő emberekre, a nyomorra, az elkeseredettségre”. A gondolatot tettek követték. A család ez alkalommal már orvosi eszközökkel, szemüvegekkel és gyógyszerekkel felszerelkezve indult útnak. A költségeket támogatók segítségével fedezték.
„Létrehoztunk egy klinikát a zsidó tábor területén és több száz embert vizsgáltunk meg. A feleségem és a gyerekek szolgáltak asszisztensként és ápolóként” – számolt be a második látogatásról az orvos, aki az ezt követő öt évben további tízszer látogatott el Gondárba. Több ezer pácienst gyógyított meg, mind a zsidó, mind a nem zsidó közösség soraiból, s még hivatalos etióp orvosi engedélyt is szerzett.
Dr. Hartstein ezt követően a „Küzdelem az Etióp Zsidóság Megmentéséért” szervezettel kezdett együttműködésbe. Megszervezte a gondári átmeneti táborban várakozók élelmiszer-ellátását, elsősegély-tanfolyamokat tartott és több száz szürkehályog műtétet végzett el. Kezdeményezésére számos etióp orvostanhallgató utazhatott izraeli egyetemekre, továbbá a helyi kórházban is elvállalt nehezebb műtéteket és továbbképzéseket tartott a kórház orvosainak.
Morris elmondta, hogy sok időbe telt, mire megértette, hogy pontosan mire van szüksége a helyieknek és hogyan tudná őket a leghatékonyabban segíteni. „A második utunkat követően már megfelelő mennyiségű szemüveggel, szemcseppel és egyéb felszereléssel érkeztünk az országba. Az viszont nagyon kiábrándító volt, hogy a szürkehályog műtétre szoruló pácienseim közül végül senki sem végeztette el e beavatkozást. Ezek az emberek belföldi menekültek. Elhagyták a falvaikat, hogy Gondárba jöhessenek, ott viszont semmilyen jogaik sincsenek, viszont erős az antiszemitizmus. Az átmeneti táborban élők közük sokakat megfélemlítettek a kórházban, sokan pedig még az 50 centnyi díjat sem tudták kifizetni”.
Az orvos ezért később saját maga szállította a pácienseit a kórházba, kifizette a kezelés díját, és személyesen követte figyelemmel az ellátásukat. „Így már minden rendben ment. Fontos volt a személyes jelenlét” – mondta.
Dr. Hartstein később elkezdte a Gondárhoz közeli Azezo falu látogatását is, mert annak lakói még nagyobb nyomorban éltek és még kevesebb egészségügyi ellátáshoz volt hozzáférésük. Ehhez a munkához egy svájci alapítványtól kapott segítséget. Egy alkalommal 200 betegen végzett el műtétet egy helyiekből toborzott húsz fős csapat segítségével.
Gyakori utazásai során Morris egyre közelebbi kapcsolatot épített ki az alijára várakozó etióp zsidókkal. „Kibírhatatlan látni, ahogy a táborban senyvednek. Sokuk családtagjai már régóta Izraelben élnek. Ezek az emberek naponta háromszor imádkoznak, megtartják az ünnepeket és a Hátikvát éneklik. Minden vágyuk, hogy Izraelbe jussanak” – mondta.
Az elmúlt évtizedekben Izrael már közel 100 000 zsidót fogadott be Etiópiából, de még további tízezren várják, hogy bevándorolhassanak. Ők elsősorban az egykor erőszakkal kereszténységre térített falasmura közösség tagjai, akiknek zsidóságáról heves viták dúltak Izraelben, így csak vontatottan haladt az alijaengedélyek kiállítása. 2015-ben törvény született a falasmurák befogadásáról, mely szerint 2020-ig mindegyiküket Izraelbe kell hozni. Ennek ellenére a törvény végrehajtását többször felfüggesztették az évek során.
„Hiszem, hogy mindannyiuknak Izraelben van a helye. Ha akarnák, egy hét alatt az összes várakozót ide lehetne hozni, de a kormány továbbra is csak nagyon kevés engedélyt ad ki” – mondta az orvos.
Netánjáhu egyik választási ígérete az volt, hogy felgyorsítja a bevándorlási folyamatot, és a közelmúltban valóban több száz etióp bevándorló érkezett a zsidó államba. A koronavírus-járvány miatt azonban ismét lelassult a folyamat és Dr. Hartstein sem tud személyesen Gondárba utazni. „A távolból is igyekszem mindent megtenni és irányítani a védekezéshez szükséges teendőket. Etiópiában egyelőre nagyon alacsony a fertőzöttek száma. Remélhetőleg ez így is marad, mert az egész országban csupán száz lélegeztetőgép van”.
zsido.com
Forrás: jewishinsider