Vezetők és küldöttek gyűltek össze hétfőn a COP27 klímakonferencia nyitórendezvényére a Sínai-félszigeten, az izraeli-egyiptomi határtól mindössze néhány száz kilométerre délre.
A kéthetes tanácskozás elnöki tisztét betöltő Számeh Sukri egyiptomi külügyminiszter a megnyitón azt mondta:
„Hajtsuk végre együtt (kötelezettségvállalásainkat) az emberiség és bolygónk érdekében”.
Alok Sharma, az előző, glasgow-i COP leköszönő elnöke hozzátette:
„Egyértelműnek kell lennünk, hogy bármennyire is nehéz a jelenlegi pillanat, a tétlenség rövidlátó, és csak késleltetheti az éghajlati katasztrófát”.
Az ENSZ 27. klímakonferenciáján mintegy 200 ország küldöttsége vesz részt. A Földön egyre több a természeti katasztrófa, áradás, hőhullám, hurrikán, tűzvész és aszály – katasztrófák, amelyekért a déli országok most pénzügyi kártérítést követelnek.
Jichák Herzog izraeli elnök hétfőn beszédet mondott a klímakonferencián, és kifejtette elképzelését a „megújuló Közel-Keletről”.
Izrael „kész sokkal nagyobb felelősséget vállalni az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességre irányuló erőfeszítések vezetésében”.
Herzog megerősítette Izrael elkötelezettségét a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátás elérése, és a fosszilis tüzelőanyagokról 2050-re a 100 százalékban megújuló energiára való átállás mellett.
Ezt az ígéretet tavaly a skóciai Glasgowban tartott COP26 konferencián tette az előző miniszterelnök, Naftali Bennett. A választások nyomán azonban a jelenlegi miniszterelnök, Jair Lapid úgy döntött, hogy nem utazik Egyiptomba. Koalíciója a múlt héten súlyos vereséget szenvedett, és Benjamin Netanjahu korábbi miniszterelnök hamarosan visszatér a hatalomba.
„A megújuló Közel-Kelet, a fenntartható béke regionális ökoszisztémája fejlesztésének az élére kívánok állni”
– mondta Herzog.
Már a tanácskozás kezdetén hivatalosan is napirendre vették a szegényebb déli országoknak nyújtandó pénzügyi támogatás kényes kérdését. A „veszteségek és károk” érzékeny kérdését hivatalosan a megnyitó ünnepségen vették fel a sarm-es-sejki tárgyalások napirendi pontjai közé, miközben korábban csak egy 2024-ig tartó „párbeszéd” tárgyát képezte volna.
Számeh Sukri hangoztatta, hogy a kérdés napirendre tűzése a szolidaritás és az éghajlat okozta katasztrófák áldozatainak szenvedése iránti empátiát tükrözi.
A fejlődő országok bizalmatlansága erős, mivel az északi országok még mindig nem váltották be ígéretüket, miszerint 2020-tól évi 100 milliárd dollárra emelik a déli országoknak nyújtott támogatásukat, hogy csökkentsék a kibocsátásukat és felkészüljenek a hatásokra.
A tárgyalásokra az egyre sürgetőbbé váló éghajlati válság hátterében kerül sor.
Az éghajlatváltozás elleni küzdelem „élet-halál kérdése, a mai biztonságunk és a holnapi túlélésünk szempontjából”
– hangsúlyozta Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára még a COP27 előtt. A konferenciának „meg kell teremtenie a gyorsabb és bátrabb éghajlatvédelmi fellépés alapjait, most és ebben az évtizedben, amely eldönti, hogy az éghajlatért folytatott harcot megnyerjük-e vagy elveszítjük” – figyelmeztetett.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának 45 százalékkal kellene csökkennie 2030-ig, hogy esély legyen a felmelegedés 1,5 Celsius-fokra történő korlátozására az iparosodás előtti szinthez képest, ami a párizsi megállapodás legambiciózusabb célkitűzése volt.
Számos országban távolról sem tartják tiszteletben a párizsi megállapodás fő célkitűzését a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj vagy gáz) használatának korlátozása terén. További gondot okoz, ahogy arra Guterres is rávilágított, hogy az éghajlat a koronavírus-járvány, az ukrajnai háború, a gazdasági, az energia- és az élelmiszerválság mellett a második helyre szorult.
Ebben az összefüggésben a COP26-on tett kötelezettségvállalások ellenére kevesebb mint harminc ország emelte meg csökkentési célértékeit, és az ENSZ úgy látja, hogy belátható időn belül „nincs hiteles módja” az 1,5 Celsius-fokos célkitűzés elérésének.