Január 18-án, amikor a magyarországi zsidóság a budapesti gettó felszabadítására emlékezik, Izraelben egy mozgalommá nőtt, személyes emléknapot tartanak meg. Ezen a napon indították el a 15 éves Dugót („tudja, a nevem Dávid, jiddisül Duved, ebből jött a Dugó”) az Auschwitzból Birkenauba tartó halálmenetre. Január 18. Izraelben a mivcá Dugó napja, amelynek jelmondata: ám Jiszráél cháj – Izrael népe él.
Az évről évre egyre ismertebb és kiterjedtebb akció instrukciói egyszerűek: együnk minél több falafelt, lehetőleg hívjunk meg másokat is egy falafelre, és közben kiáltsuk: ám Jiszráél cháj! Ha igen jó kedvünkben vagyunk, még énekelhetünk is – a kezdeményező dalt is szerzett az évente megtartott jeles nap tiszteletére.
A most 88 éves Ávráhám Dávid Leitner – eredeti nevén Leitner Dávid – Nyíregyházán született. Élettörténetét lánya, Zehává Kor jelentette meg Izraelben Dugó: Dávid (Dugó) Leitner igaz története címmel (a kötet magyarul és angolul is megjelent, megvásárolható a szerzőnél). A könyv alcíme egyben Dugó életének mottója is: „Nem elég, hogy árva voltam, még szomorúnak is kellett volna lennem?”
„A bátor olvasó”- kezdődik a könyv Dugó sajátos, szarkasztikus humorától áthatva – „nekiláthat, és elolvashatja azt a rettenetes történetet, ami velem esett meg, amikor gyermek voltam. Aki nem elég bátor, az olvasson egy kicsit, aztán csukja be a könyvet, menjen ki a konyhába, és szedjen magának egy kis fagyit a mélyhűtőből.” A történetből megtudjuk, hogy a 14 évesen elhurcolt fiú hogyan kapott két tetovált számot a haláltáborokban. „Kettő az egyben akció volt” – meséli ma viccelődve. Az elsőt megpróbálták eltávolítani, de nem sikerült, így ma is viseli mindkét számot bal kezének alkarján. Ha az egyik (B14671) számjegyeit összeadjuk, akkor a „gemátriája” (a héber szavakban a betűk számként is értelmezhetők, és így kiszámolható a számértékük) 19 lesz, ugyanannyi, mint a Dugó és a Zehává szónak. A másik (az elsőként kapott B12042) szám számértéke kilenc. A kettőt összeadva 28-at kapunk, mely megfelel a héber koách – erő szó számértékének. Dugó soha nem veszítette el sem a hitét, sem az erejét, mely utóbbi abból az elhatározásból származott, hogy, ahogyan apja mondani neki, túl kell élnie.
És Dugó túlélt. A könyv tanúsága szerint nem egyszer menekült meg csodás módon, szó szerint utolsó pillanatban, büszke zsidóként, ajkán a huszadik zsoltár szavaival. Hite, humora, ereje mindvégig töretlen maradt, ahogyan az a meggyőződése is, hogy ha az Örökkévaló ennyiszer megmentette az életét, akkor neki kötelessége megszentelni az Ő nevét, és az életét a kidus Hásem – Isten Nevének megszentelése jegyében kell leélnie. Akárhova megy, akármilyen összetételű közönség előtt beszél is, legyenek azok gyerekek, katonák, vagy járókelők, akik az általa szponzorált falafelt fogyasztják, nem mulasztja el kijelenteni: ám Jiszráél cháj!
Dugó 1949-ben alijázott az öccsével, és rögtön érkezése után besorozták. A Magyarországról bevándorolt zsidók által alapított Nir Gálim mosáv egyik alapító tagja lett, majd feleségül vette az iskolájával önkéntesként a mosávba érkező Szárát. Két gyermekük, tíz unokájuk és több, mint húsz dédunokájuk van, akik mind Izraelben élnek. Január 18-án, annak a bizonyos halálmenetnek az évfordulóján, mindannyian összegyűlnek egy asdodi falafelezőben, és mindenkit meghívnak egy falafelre, aki csak arra jár, ünnepelve az életet. 18 – jegyzi meg a férfi – január 18., akárcsak a héber cháj – élet szó számértéke.
Az idei évforduló ünneplését Dugó már egy nappal korábban megkezdte – falafelezésre volt hivatalos Reuvén Rivlin államelnökhöz, ahol felidézte a már sokszor elmondott történetet, mely a falafelevés hagyományát inspirálta: a halálmenetről beszélt, melyet mínusz 18 fokban, kiéhezetten, cafatokban lógó ruhában tett meg Auschwitzból Birkenauba, az útról, melyet csak igen kevesen éltek túl: „Csukott szemmel meneteltem. Az erős havazás miatt nem tudtam kinyitni a szememet. Menetelés közben elaludtam, és az édesanyámról álmodtam. Mindig azt mondta, hogy majd Izraelben fogunk élni, és hogy Izraelben bilkelách – kis, kerek zsömlécskék – nőnek a fákon.” Amikor alijázása után Dugó először látogatott el a jeruzsálemi Mácháne Jehuda piacra, vége megtalálta, amit a Birkenauban meggyilkolt édesanyja annyit ígérgetett gyerekkorában. „Dorl” – emlékezett Dugó, anyja által adományozott becenevét használva – „nem adhatok most neked zsömlécskét”. Majd amikor Izraelben, Jeruzsálemben leszünk, akkor kaphatsz.”
A fiatalember éppen Jeruzsálemben találkozott először a kerek bilkeláchra emlékeztető izraeli specialitással, a falafelgolyókkal, nem csoda hát, ha ez vált a nácik felett aratott győzelmének szimbólumává. Rivlin elnök így felelt idős ebédvendégének: „Az Ön története nagyon megérintett. Amióta csak hallottam, azt reméltem, hogy egyszer sikerül leülnünk együtt falafelezni.”
Olvasóink is ehetnek egy falafelt Dávid Dugó Leitner egészségére, és ha véletlenül túlságosan messze lennének Asdodtól, receptünk segítségével kiváló falafelt készíthetnek otthon is.
Jó étvágyat 120 évig, Dugó Leitner! Ám Jiszráél cháj!
zsido.com