ÍZELÍTŐ A NAGY KOMMENTÁRBÓL

ÍZELÍTŐ A NAGY KOMMENTÁRBÓL

Új esztendő, új meglepetés. Nagy vállalkozásba kezd a Gut Sábesz, szemelvényeket közöl a következő számtól kezdődően a Szentírás és Talmud nagy kommentátorának, Rabbi Slomo ben Jicháki neve kezdőbetűiből Rásiként ismert tudós magyarázataiból. Nagy és merész vállalkozás ez egy fiatal rabbi jelölt, Jáákov számára is, aki Oberlander Báruch rabbi segítségével a fordítást és válogatást vállalta.

Néhány szó Rásiról, aki első volt a Risonim (elsők) között. 1040-ben vagy 1041-ben született, valószínűleg Champagne megyében, Troyesben a Szajna mellett abban az évben, amikor Rábénu Gersom, „a száműzetés fáklyája” elhunyt. Szép őrségváltás.

A kor nagyon zaklatott volt. A Frank és Germán birodalmakban élő, úgynevezett áskenáz zsidóság az üldözések előli állandó vándorlások után 787 körül megnyugodhattak. Nagy Károly, majd az őt követő fia, Jámbor Lajos és utóda Kopasz Károly idejében a zsidók védelmet élveztek. Ez utóbbinak orvosa is zsidó volt. E békés korszak a nyolcszázas évek második felében megszűnt. A Frank birodalomból kis nemzeti államok jöttek létre, keresztes hadjáratok kezdődtek és egyre zaklatottabbá vált a kor. A vakbuzgóság 1007-ben olyan méreteket öltött, hogy V. Gergely pápa is fellépett ellene. A hangulat csak fokozódott, 1012-ben Mainzból űzik ki a zsidókat, erősek és erőszakosak a kikereszteltetések. Nem véletlenül ír Rábénu Gersom megható Szlichot imákat. Mivel hiánycikknek számítanak az imakönyvek és Szentírások, ezért Rábénu Gersom és rabbi Joszéf Tov-Elem (Bonfils) buzgón másolják ezeket az iratokat.

Rási életében e közhangulat nem változik. Tanára Rábénu Gersom tanítványa rabbi Jákov ben Jákár, majd halála után rabbi Jichák HáLévi lett. Tanult Mainzban, Wormsban, majd levelezett a lotharingiai tudósokkal. Visszatért Troyesbe, ahol 40 évig tevékenykedett. Tekintélyes törvénytudós lett. Vállalja a döntéseket, igen megértő, megfontolt. Polgári foglalkozása borkereskedő (Champagne megyében vagyunk). A lányos apák gondjai foglalkoztatják, annál is inkább, mert az anyagiak elfogadását méltatlannak érzi. Bár saját magáról keveset ír, egy feljegyzése mégis ismert: „Elgyengül az erőm, elnémul a szám, s nem beszélhetem el mindazokat a bajokat, amelyek értek, csapás csapás után.”

Az 1096-os hadjárat szenvedései hét Szlichot ima megírására serkenti, ebből kettő a fenti témát dolgozza fel. Mikor a kommentár írást vállalja, 613 böjtöt fogad meg. Néhány iraton pl. Krónikák könyvén kívül lényegében az egész Szentírást és a Talmudot magyarázatokkal látta el, melyekben nehezen érthető szavaknak francia megfelelőt (fonetikus héber átiratban) adott, mondatokat értelmezett és különböző bölcseket idézett. Ha egy kifejezés meghökkentő, mindjárt kereste az okát, eloszlatva minden félreértést. Soha nem mondta, hogy tévedhetetlen, maga is változtatott egyes magyarázatokat.

Vejei, unokái mind nagy bölcsek voltak. Továbbfejlesztették a magyarázatokat toszáfotokat (hozzáadás) írtak, amely néha más szemszögből világít meg egy kérdést, így egy nagyon gazdag kommentár irodalom veszi körül a szent szöveget.

A nyomdászat felfedezése után igen hamar 1475-ben jelent meg kommentárja nyomtatásban. 1105. Támuz hó 29-én Troyesben hunyt el. Egyes írások érthetetlenül Prágát nevezik elhalálozása helyéül. Ez aligha igaz, ott nyugszik Troyesben, amelyhez hű volt, ahol alkotott. Utóda tanítványa Jehudá ben Nátán lett, őt Sámáj követte a tollnok és őt a tudós unokai, Rábénu Jáákov Tám, Smuél ben Méir (Rásbám) és Jichák ben Smuél (Ri Házákén).

Reméljük e szemelvények némi bepillantást nyújtanak egy fontos mű módszerébe, stílusába és közelebb visz minket a Szentírás megértéséhez.