Ha beköszönt ádár hónap, gyarapítani kell az örömöt, mondják bölcseink. De hogyan gyarapítsuk és egyáltalán, minek? Miért van okunk örülni és mi hasznunk lesz belőle, ha örvendezünk? Yanki Taubner, a chabad.org szerkesztője négy okot is összegyűjtött, amiért érdemes megfogadnunk a hónapot köszöntő mondás szavait!
Mert így győzedelmeskedhetünk
A lijádi Schneur Zalman rabbi (1745–1812) chászid klasszikusában, a Tánjában így ír: „Vegyük azt az esetet, ha két ember birkózik, és mindegyik megpróbálja a földre taszítani a másikat. Ha egyikük lustán és letargikusan mozog, könnyen legyőzhető lesz és elesik, még akkor is, ha erősebb társánál. Ugyanígy van, amikor valaki a rossz hajlamaival viaskodik, csakis akkor győzedelmeskedhet felette. . . ha olyan lendülettel [küzd], amely örömből fakad, és olyan szívvel, amely szabad és meg van tisztítva az aggodalom és szomorúság minden nyomától.” Ez igaz a birkózástól az erkölcsi csatákig mindenre.
Mert örülni jó
Miért legyen az öröm egy eszköz a cél eléréséhez? Az öröm önmagában jó dolog, a legjobb módja a létezésnek. És nem olyan nehéz elérni. Csak koncentráljunk mindarra a jóra, amivel rendelkezünk, amiben részesülünk, és arra, hogy ezek mennyivel valóságosabbak és tartósabbak, mint a nem olyan jó dolgok. Még akkor is, ha az utóbbiak szeretik magukra irányítani a rivaldafényt, nem tartoznak életünk középpontjába. Toljuk őket félre és irányítsuk a reflektorokat a főszereplőkre!
Mert ez egy boldog időszak
Boldognak lenni néha erőfeszítést igényel, ahogy a második pontból láthattuk is. Azonban van, amikor a boldogság ott van a levegőben, és csak annyit kell tennünk, hogy nem zárkózunk el előle, hanem beengedjük a lelkükbe. Ádár hónap beköszöntével éppen ilyen időszakban vagyunk, ahogy bölcseink tanították. A gonosz a saját kárán tanulta meg, hogy ez az az idő, amikor jó dolgok történnek a zsidó néppel. Még csak tennünk sem kell érte, elég, ha nem zárkózunk el előle.
Mert az öröm bennünk van
A chászid mesterek azt tanítják, hogy lelkünk szó szerint az Örökkévaló része. Tehát az öröm végső soron nem egy elsajátítandó technika, nem cél, amit el kell érnünk, de még csak nem is egy állapot, ami előtt meg kell hajolnunk. A lényünkből fakad: ilyenek vagyunk, abból fakadóan, hogy összeköttetésben állunk azzal, akinek „erő és öröm [van] az ő helyén.” (1Krónikák 16:27.). Miért bújnánk el azelől, akik valójában vagyunk?
Az idén február 22-én beköszöntött ádárt fogadjuk hát örömmel!
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 22. szám – 2023. február 23.