Ma köszönt ránk sziván hónap újholdja. Azt mondják, ez a nap különösen alkalmas arra, hogy elmondjuk azt az imádságot,
amely a gyermekeink oktatására, életére, jövőjére vonatkozik.
Szegulá: tett, melytől egy adott helyzet jóra fordulását, vagy kedvező kimenetelét reméljük. Védelmező, vagy jótékony hatású bűbáj, talmudi, kabalisztikus, rabbinikus, vagy folklorisztikus eredettel, melyet abban a reményben alkalmaznak, hogy az adott ügyben pozitív fordulatot hoz, vagy az illető vágyainak megfelelő irányba befolyásolja azt. Mindig észben kell azonban tartanunk, hogy a szegulák elsődleges célja, hogy általuk közelebb kerüljünk az Örökkévalóhoz, és az Ő segítségével forduljanak jóra a dolgok, és fontos, hogy arra is emlékezzünk, hogy az imádkozás és a jócselekedetek erejét és jótékony hatását semmi nem helyettesítheti. A Tóra több helyen nevezi a zsidó népet „szegulá”-nak, azaz kincsnek, illetve az Örökkévaló kiváló tulajdonának.
Ahogy a háláchá az élet minden területét meghatározza, úgy hatják át a különböző szegulák, szokások és hiedelmek is a mindennapokat. Egyes, szentéletű emberek által írt imádságok bizonyos napokon, vagy bizonyos helyzetekben (pl. az illető sírjánál) történő elmondása után különleges isteni segítséget remélünk. Ilyen a tfilát háSlá háKádos.
Jesájá ben Ávráhám háLévi Horowitz rabbit röviden (a legismertebb, Snéj Luchot Hábrit címet viselő, kabalisztikus-háláchikus műve címének kezdőbetűi alapján) a Slá, vagy Slá háKádos, azaz a szent Slá néven ismerik. 1555 körül született Prágában és 1630-ban hunyt el az izraeli Tverjában (Tibériás); sírja a Rámbám (Maimonidész) sírja mellett található Tverjában. Nagyrészt kabalisztikus műveket írt, utódai közül magyarországi rabbik is kikerültek. Filozófiájában a későbbi, XVIII. században kifejlődő hászid ideológia két fontos összetevője kapott hangsúlyos szerepet: az egyik az, hogy mindenben meg kell találnunk az örömöt, a másik pedig az, hogy hogyan fordíthatjuk a bennünk élő rossz ösztönt jóra.
Ő volt az, aki ezt az imádságot fogalmazta gyermekeink megfelelő oktatásáért. Bár az év bármely napján elmondhatjuk, általános szokás szerint sziván hónap újholdját (ros chodes) megelőző napon olvassák fel szegulaként, remélve, hogy ezen a napon az ima különleges mértékben meghallgatásra talál az Örökkévalónál. Ez volt az összeállítója szándéka is, ahogyan a szöveg bevezetőjében olvashatjuk: „Kötelességünk imádkozni és arra kérni az Örökkévalót, hogy teljesítse be a szükségleteinket, mert minden Tőle származik. Különös szükség van arra, hogy jámbor utódokért imádkozzunk a következő nemzedékben. Azt mondja a szívem, hogy a legalkalmasabb időpont erre az imádságra a sziván hónap újholdját megelőző nap, mert ez az a hónap, melyben a Tórát kaptuk, és amikor Isten gyermekeinek neveztettünk.” Az imádkozás mellett fontos, hogy a szülők cedákát (adományt) is adjanak ezen a napon a rászorulóknak, és térjenek meg, bánják meg bűneiket. Vannak, akik azt mondják, hogy aki képes rá, az böjtöljön is ezen a napon.
Az ima kifejezi mindazt, amit egy szülő a gyermekei sikeres oktatásáért és jövőjéért kérhet, hogy istenfélő, a Tórában jártas, jámbor felnőttekké válhassanak. Az ima az Örökkévaló dicsőítésével és áldásával indul, majd rátér a saját gyermekeinkért való könyörgésre, hogy Isten elégítse ki mind fizikai, mind pedig lelki-szellemi szükségleteiket akkor is, amikor még kicsik, és a jövőben, felnőtt életükben is. Az olyan igencsak testi kérésektől kezdve, hogy tudjuk megfelelően táplálni gyermekeinket, vagy, hogy amikor eljön az ideje, nekik is legyenek gyermekeik, addig, hogy mindig az igazság útján járjanak, ne pletykálkodjanak, legyenek istenfélők és segítsenek másokat, tisztaságban és harmonikus házasságban éljenek majd, az élet szinte minden területét felöleli ez az imádság.
Az ima teljes szövegét héberül, illetve angolul itt tekinthetik meg.