Ilyen az életünk menete

Múlt vasárnap ismét hatalmas tömeg gyűlt össze és sétált át Budapesten, hogy az Élet menetén emlékezzenek és emlékeztessenek. Emlékezzenek a holokauszt áldozataira és emlékeztessenek a borzalmakon túl arra, hogy ha nem vigyázunk, a történelem könnyen megismétli önmagát. Azonban a fő üzenete nem ez az immár két évtizedes programnak.  A fő üzenete a nevében rejlik: ez itt az élők menete szemben a halálba hajszoltak erőltetett meneteivel. Ez itt a túlélők menete – mert hála az Örökkévalónak, még mindig vannak túlélők közöttünk, akik részt tudnak venni egy ilyen rendezvényen. Az Élet menete a mementója annak, hogy mindennek ellenére élünk, éle­tet adunk és továbbra is él­ni fogunk.

Volt azonban egy másik „élet menete” is Budapesten, illetve Magyarországon a héten. Mint minden tavasszal, idén is vallásos zsidó zarándokok ezrei lepték el néhány napra a fővárost, hogy innen tovább utazzanak Bodrogkeresztúrra, a híres csodarabbi, reb Sájele Steiner sírjához, halálozási évfordulója alkalmából. És hogy mitől lesz ez is életmenet? Nos attól, hogy az ide érkező látogatók a világ különböző pontján nagyon is élő, magyar gyökerű haszid közösségek képviselői, akiknek révén – ha nem is az „óhazában”, de tovább élnek a magyar zsidó szokások és hagyományok. Bodrogkeresztúr és régió többi más zarándokhelye, mint Olaszliszka vagy Mád, egy-egy napra újra jiddis beszédtől lesz hangos, utcáin pajeszos kisfiúk szaladgálnak, rabbiházaikban rabbik alszanak, zsinagógáikban Tórát olvasnak.

Zajlik azonban az életnek egy harmadik menete is ezekben a hetekben Budapesten. Ez talán nem olyan látványos, hiszen nem egy napba van belesűrítve, hanem hónapokig fog még tartani. Ez nem más, mint az EMIH Újra élünk programsorozata, mellyel a holokauszt 80. évfordulója alkalmából ar­ra világítanak rá, hogyan virágzott ki romjaiból újra a magyar zsidóság. A programsorozatban múlt vasárnap például zsidó negyed sétára indulhattunk Nádas Katával vagy Preisz Éva Eszter pszichiáter segítségével azt boncolgathattuk, milyen pozitív hozadékai lehetnek átöröklött traumáinknak. Ugyanezen a napon egy harmadik esemény is zajlott: Szentendrén, a Cháj galériában nyílt új kiállítás. Aki mindhárom programon részt akart venni, annak ugyancsak igyekeznie kellett, de mi lehetne jobb menete az életnek, mint az, hogy választanunk kell nívósabbnál nívósabb zsidó programok közül?! 

Csatlakozzanak Önök is a megemlékezésnek ehhez az aktív és életigenlő módjához.

Találkozzunk a programjainkon!