Ezen a héten köszöntöttük egy kétnapos ros chodessel ijár hónapot, amely a tórai számítás szerint a második, az évek számítása szerint pedig a nyolcadik hónap.

Nem sokkal az Egyiptomból való kivonulás után a zsidók keserű vizet találtak. Mózes az Örökkévaló utasítására egy fát dobott a vízbe, és az édesvízzé változott. Ekkor ezt mondta Isten:

„És mondta: Ha hallgatni fogsz az Örökkévaló, a te Istened szavára és azt, ami helyes az ő szemeiben teszed, figyelsz parancsolataira, megőrzöd mind a törvényeit: mindama betegséget, melyet Egyiptomra bocsátottam, nem fogom rád bocsátani, mert én vagyok az Örökkévaló, a te gyógyítód.” (2Mózes 15:26.)

Az utolsó szavak – áni Hásem roféchá – kezdőbetűi az ijár (רייא) akronímát adják ki, utalva arra, hogy ez a hónap igencsak alkalmas a gyógyulásra. Bár maga a hónap nem tartalmaz tórai ünnepnapokat, mégis egyedülálló: minden napján számoljuk az omert, és emelkedünk egyre magasabb lelki szintek­re, ahogy közeledünk a sziván hónapban ránk váró Sávuothoz, a tó­raadás ünnepéhez.

Ijár hó 14. Peszách Séni, a második Peszách, a második esély napja. Akik önhibájukon kívül nem tudták bemutatni a Peszách-áldozatot, azok ezen a napon mutathatták be azt. Ekkor már nem kell megszabadulnunk a tulajdonunkban levő kovászostól, de szokás maceszt enni. Ez a nap arra emlékeztet, hogy soha nem késő, mindig érdemes belefogni abba, amit elszalasztottunk.

Négy nappal később, ijár 18-án emlékezünk meg rabbi Simon bár Jocháj halálának évfordulójáról. Ez a nap a lág báomer, az omerszámlálás 33. napja, amikor megszűnt a rabbi Akiva tanítványai közt pusztító járvány. Nagy tábortüzekkel, közös ünnepléssel és mulatozással ülik meg általában ezt a napot. A közös mulatozással a zsidó egységet hangsúlyozzuk, hiszen a járvány éppen az ellenségeskedés miatt tört ki a tanítványok között. Fontos, hogy az elmúltát e hagyomány betartásával köszöntsük.

Ahogy a megelőző, niszán hónap az egyiptomi kivonulásra emlékezik és a születést, valamint a megújulást szimbolizálja, úgy képviseli ijár hónap a normalitásba, a hétköznapiba való visszatérést. Mintha a hosszú szünet után ismét visszatérnénk a munkába, a mindennapokba, úgy vált niszán hónap emelkedettsége után a naptár újra a munkával teli ijár hónapba.

Adja az Örökkévaló, hogy ez a hónap valóban a gyógyulás és a munkába való visszatérés hónapja legyen az egész világ számára.