Ahogy a szombat bejövetelét megszenteljük a péntek esti kidussal, úgy szombat este méltó módon kell elbúcsúztatni a szombatot. Ez a szertartás a hávdálá, ami elválasztást jelent. A hávdálá közben a beszéd, a hallás, a látás, a szaglás és az ízlelés útján választjuk el a szentet a hétköznapitól.
A hávdálát a sábát kimenetele után tartjuk meg. A sábát akkor ér véget, amikor szombat este már annyira sötét van, hogy három közepes méretű csillag láthatóvá válik az égen. Ennél korábban nem szabad elkezdeni a hávdálát, de még előkészülteket sem tehetünk a szertartáshoz.
A hávdálához a következő eszközökre van szükség:
- Kóser bor, esetleg szőlőlé, de szükség estén bármilyen ital megfelel, mellyel megvendégelnénk valakit, tehát sör vagy gyümölcslé is elfogadható lehet.
- Egy díszes serleg vagy szép pohár, alátéttel.
- Illatos fűszer. A leggyakrabban szegfűszeget használnak, de bármilyen más, kellemes illatot árasztó fűszer vagy növény megteszi. Szokás díszes, kifejezetten a hávdálá szertartáshoz készült fűszertartót használni.
- Egy fonott, több kanóccal bíró gyertya. Ennek hiányában két egyszerű gyertya lángját összeérintve is elvégezhetjük a szertartást.
A hávdálát, a kidushoz hasonlóan a társaság egyik tagja végzi, a többiek figyelmesen hallgatják és ámennel válaszolnak az elhangzott áldásokra. A hávdálát bizonyos közösségekben ülve, máshol állva mondják, ám a végén, a borból való ivás előtt le kell ülni. A szertartás vezetője csurig tölti a serleget, majd a jobb kezébe fogja és megemeli. Eközben valaki meggyújtja a hávdálá-gyertyát. A szertartás elején különböző bibliai idézetek hangzanak el:
Íme, szabadulásom Istene, benne bízok, nem félek, mert erősségem az Örökkévaló: neki éneklek és megsegít. Vígan meríthetek akkor a szabadulás vizéből. Az Örökkévalóé a segítség, népeden áldásod örökké. A Seregek Ura velünk van, Jáákov Istene az erősségünk örökké. Seregek Ura, boldog, aki benned bízik. Örökkévaló segíts meg, Urunk hallgasson meg minket aznap, amikor hozzá fordulunk.
Ekkor bekapcsolódnak a jelenlévők: A zsidókra fény derült, öröm, vígság és tisztelet, így legyen velünk is.
A szertartás vezetője megismétli, majd folytatja: Az üdv poharát emelem és az Örökkévaló nevét hívom.
Ezután magasabbra emeli a serleget és áldást mond a borra, majd a fűszerekre, melyeket megszagol és körbeadja a megjelentek között. Ezt követően a magasba emelik a gyertyát és elhangzik a lángra mondott áldás. Szokás a fénybe tartani és megvizsgálni a kéz körmeit.
Végül a hávdálá záró áldása következik:
Áldott vagy te, Örökkévaló, Istenünk, a világ királya, aki elválasztja a szentet a hétköznapitól, a világosságot a sötétségtől, Izraelt a népektől, a hetedik napot a hat munkanaptól. Áldott vagy te, Örökkévaló, aki elválasztja a szentet a hétköznapitól.
Ezután a szertartás vezetője iszik a borból, majd az alátétbe önt egy keveset és abban oltja el a gyertyát. A hávdálá végén szokás jó hetet (sávuá tov) kívánni egymásnak.