A sábát, az imádkozásnak, az ünneplésnek, a pihenésnek és a felfrissülésnek szentelt hetedik nap szombat este, a csillagok feljövetelével ér véget. Megkezdődik a mocáé sábátnak, a szombat kimenetelének nevezett időszak, melynek természetesen megvannak a saját szokásai, amelyeket a chabad.org írása szedett csokorba.

1. Elsődleges cél: a sábát befejezése

A sábátnak nem lesz egyszerűen vége attól, hogy az óra mutatója továbbhaladt. Bölcseink elrendelték, hogy csak azt követően végezhetünk sábátkor nem megengedett tevékenységeket szombat este, ha a szombat végét szóban is kijelentettük. Ezt megtehetjük az Átá chonántánu imával az esti imában, illetve a Báruch hámávdil béjn kodes lechol – áldott, aki elválasztja a szentet a hétköznapitól formulával. Innentől fogva szabad meláchát, szombaton tiltott tevékenységet végezni (pl. tűzgyújtás, elektromosság használata, stb.), ám enni-inni csak azt követően szabad, miután elvégeztük a hávdálá szertartást és áldást mondtunk a borra, az illatos fűszerre és a fonott gyertya fényére. Chábád szokás szerint még vizet sem isznak a szombat kimenetele és a hávdálá között.

2. Hávdálá

• felolvassuk a hitről, örömről és megváltásról szóló mondatokat
• elmondjuk a borra való áldást egy pohár bor vagy szőlőlé fölött
• megszagoljuk az illatos fűszert, a beszámimot
• áldást mondunk a lángra, melyet Isten adott az első embernek a világ első szombatját követően
• elmondjuk a hávdálá – elválasztás mondatait, vagyis hálát adunk Istennek, amiért elválasztja a szentet a hétköznapitól

Ha valaki nem rendelkezik hávdálágyertyával vagy illatos fűszerekkel, egy pohár bor fölött is elmondhatja a hávdálát, és az este folyamán később, amikor lehetősége van rá, elmondhatja a fűszerre és/vagy a lángra való áldást. Ha valakinek nem áll bor vagy szőlőlé a rendelkezésére, bármely italra elmondhatja a hávdálát, ami „fontos”, vagyis az emberek különlegesnek tartják. Hogy pontosan mi tartozik ide, arról vitatkoznak a döntvényhozók, de a sör általánosságban elfogadott. Vízre biztosan nem szabad elmondani a hávdálát.

3. Jókívánságok

Sok közösségben elhangzik az egymásra áldást kérő Vejitén lechá – és adjon neked kezdetű szöveg. Chábád szokás szerint párosával olvassák fel, ugyanabból az imakönyvből, hogy így erősítsék a kölcsönösség érzését és így kívánva egymásnak áldott hetet. Ha a szombatot rögtön ünnep követi, ezt az imát nem mondják el.

4. Élijáhu megidézése

A hávdálá után vagy a meláve málká (l. lent) étkezés részeként szokás megemlíteni Élijáhu (Illés próféta) nevét, például ezzel a szöveggel: Élijáhu hánávi, Élijáhu hátisbi, Élijáhu hágiládi, bimhérá jávo elénu im másiách ben Dávid. Mások más bibliai szövegeket használnak. Ezzel azt kívánjuk, hogy jöjjön el, és jelentse ki a megváltást, amire sábátkor nem volt lehetőség. Ezzel kapcsolatban többféle szokás létezik.

5. Mikor vegyünk a sábáti ruha helyett hétköznapit?

Legalább hávdáláig illik szombati ruhában maradni. Van, aki csak a meláve málká étkezés után vált hétköznapira, míg mások – és ez a Chábád szokás is – egészen lefekvésig viselik.

6. Kútból vizet húzni és azt inni

Ősi hagyomány szerint szokás vizet húzni szombat este egy kútból (erről itt írtunk). Azt mondják ugyanis a bölcseink, hogy Mirjám kútjának vize minden szombat este átáramlik a kutakon és a természetes forrásokon, és akinek sikerül innia belőle, azonnal meggyógyul. Nincs a közelben kút? Sebaj! Nyissa meg a csapot, és igyon egy pohár csapvizet.

7. A meláve málká lakoma

A sábát a zsidó hagyomány szerint királynő, távozását – akárcsak egy nappal korábban az érkezését – lakomával ünnepeljük. Ennek neve: meláve málká, a királynő kikísérése. A Rebbe magyarázata szerint őseink számára minden nap két étkezésnyi manna hullott az égből: délre és estére. Szombat előtt dupla adag hullott, ami péntekre és szombatra is elegendő volt. A sábát kimenetele után elfogyasztották a szombat délutáni étkezés maradékát. Ugyanígy mi is ünnepeljük azt az áldást, mely a szombatból még túlcsordul és velünk van szombat este.

8. Mit szolgáljunk fel?

Lehetőség szerint egy teljes étkezést, kenyérrel. Szépen megterjtjük az asztalt, és legalább annyi kenyeret fogyasztunk, hogy elmondhassuk utána az asztali áldást. Ha valaki nem ehet kenyeret, egyen más ételeket. Mivel ez lakoma, illik frissen készült ételeket felszolgálni, nem csupán szombati maradékot. A sábát spirituális emelkedettsége után elszomoríthatja az embert a hétköznap alacsonyabb szintű szellemisége. Érdemes egy pohár meleg itallal átsegíteni magunkat ezen, hogy kiegyensúlyozottan kezdjük az új hetet.

9. Gyertyák az asztalon

A szombat királynőtől gyertyákkal is búcsúzunk. Vannak, akik rögtön a hávdálá után meggyújtják, mások a meláve málkára terített asztalon.

10. Éneklés és a hét fogadása

Az Élijáhut idéző dalok mellett olyan énekeket is szokás elénekelni, mellyel kikísérjük a szombatot, ahogy a várost elhagyó királyt is kikísérik. Népszerű az Ál tirá ávdi Jáákov, Ne fél, szolgám, Jáákov kezdetű dal, mellyel kapcsolatban a Rebbe azt mondta, hogy ez arra utal, hogy Isten azt mondja: „Ne aggódj, amiért egy teljes napig nem dolgoztál, ne félj attól, hogy veszteséged lesz. Ha betartod a parancsolatokat, úgy juttat neked Isten mindent, ahogyan az uraságnak is juttatásokat kell adnia a szolgájának”.

11. A megváltás siettetése

A hagyomány szerint a testben van egy mikroszkopikus csont, a „luz”. Ez a csontocska elpusztíthatatlan, és ebből rekonstruálja majd Isten az egész testet, amikor elérkezik a halottak feltámadásának napja. A meláve málká ezt a csontot táplálja. Aki betartja a meláve málká szokását és más szombat esti hagyományokat, az tulajdonképpen a végső megváltást sietteti. Jöjjön el minél hamarabb, még napjainkban!