Ezt a kérdést sokan felteszik maguknak. Van, aki különleges vonzódást érez a zsidóság iránt, mások egy DNS-teszt eredményeként jutnak el a kérdésig, megint mások az idősebb generáció félszavaiból vélik kihallani az információt. Van, hogy egy-egy szokatlan vezetéknév vagy furcsa családi hagyomány vezet a felismeréshez. A kérdés azonban kérdés marad? Zsidó vagyok? És ha igen, hogyan tovább?
1. Az alapok
A zsidóság kizárólag anyai ágon öröklődik. Ha valaki tehát az édesanyja édesanyja édesanyjának az édesanyjáig tudja követni a zsidó leszármazást, akkor ő zsidó, még akkor is, ha a család összes többi ága nem-zsidó. (Vagy fordítva: ha az anyai ág nem-zsidó női felmenőhöz vezet, akkor az illető nem-zsidó.) A zsidóság ezen kívül felvehető, a zsidóságba ortodox bét din (háromtagú vallási bíróság) előtt betérő személyek teljes értékű zsidók és – nők esetén – a gyermekei is zsidók lesznek.
A gyakorlatban
Ha valaki egész életében zsidóként élt egy zsidó közösségben, minden bizonnyal zsidó. Ugyanez a helyzet, ha valaki betért, illetve betért nő közvetlen leszármazottja. Ha azonban nem-zsidóként él, akkor megalapozott bizonyítékokra van szükség ahhoz, hogy valóban el lehessen fogadni a zsidó közösség tagjának. A DNS-vizsgálat háláchikus szempontból nem elegendő. A zsidó közösség nem ellenséges azokkal szemben, akik egy-két, vagy akár több nemzedék óta nem-zsidókként éltek. De szeretne megbizonyosodni arról, hogy valóban zsidóval van dolga, mielőtt elhiszi, hogy ez a helyzet. Ehhez régi dokumentumok szükségesek vagy egy olyan zsidó személy, aki tanúskodni tud az illető anyai ági női felmenőinek zsidóságáról. Hogy pontosan milyen papírokra van szükség, azt országa válogatja. Helyenként az állam maga is rögzítette az újszülöttek vallási hovatartozását, máshol a zsinagógák nyilvántartásában kell keresni az információt.
Szokás, hogy az is megmerül a mikvében (rituális fürdő), akinek bizonyítható a zsidósága, ám családja nemzedékek óta nem-zsidóként él, mintegy újjászületésként a nem-zsidó múlt elhagyása után.
Zsidó vagyok. Hogyan tovább?
A felfedezés sokkoló lehet egyesek számára. Egy addig ismeretlen közösség tagjává kell válniuk, új kultúrát, hitrendszert és életmódot kell befogadniuk és megérteniük, melynek korábban a létezéséről se tudtak. A jó hír az, hogy lehet, sőt, kívánatos kis léptekkel haladni. Olvasson könyveket, ismerkedjen a zsido.com vagy a chabad.org oldallal és látogassa meg a legközelebbi Chábád-központot. Isten nem várja el, hogy az egyik napról a másikra megváltozzon az ember: tanuljon egy kicsit minden nap, és lassanként vegye magára a micvákat. Így egyre magabiztosabbnak érzi majd magát a zsidó közösségben, és előbb-utóbb otthonosan mozoghat zsidó körökben és terekben.
És ha valaki nem tudja bizonyítani?
Előfordul, hogy valakinek minden oka megvan arra, hogy zsidónak gondolja magát, mégsem tudja ezt papírokkal bizonyítani. Ha elkötelezett a zsidó törvények betartása mellett, az ilyen embernek ún. gijur lechumrán kell átesnie, vagyis a biztonság kedvéért elvégzett betérésen.
Aki a kutatásai során arra a jut, hogy csak apai ágon vannak zsidó felmenői, annak két lehetősége van. Az egyik hogy továbbra is nem-zsidóként él, akit nem köteleznek a Tóra előírásai. Tartsa be Noách (Noé) fiainak hét törvényét, és legyen a zsidó nép barátja. Aki úgy dönt, az előtt nyitva áll a betérés útja. A célt csak egy valódi és elismert ortodox vallási bíróság betérési folyamata által érheti el az ember. A betérési folyamat része a tanulás, a férfiak számára a körülmetélés, a tórai parancsolatok elfogadása és a rituális fürdőben való megmerülés – mindez a bét din felügyelete alatt. Fontos, hogy nincs visszafelé vezető út: aki betért, arra ugyanúgy vonatkoznak a parancsolatok, mint aki zsidónak született.
Miért éppen én?
Erre sosem tudunk választ adni, de annyi bizonyos, hogy mindennek célja van. A világban szétszórt isteni szikrákat magasabb szintre kell emelni, és vissza kell juttatni őket égi forrásukhoz. Míg egyes szikrákat könnyű megtalálni, mások mélyen elrejtve, sötét zugokban várakoznak. Minden egyes ember meghatározott feladattal jön a világra. A legszentebb lelkek kapják a legnehezebb feladatot: a legkülönlegesebb szikrák összeszedését. Isten hisz abban, hogy mindenki képes elvégezni a rá rótt feladatot. Nekünk magunknak is hinnünk kell önmagunkban.
Forrás: a chabad.org írása.