Suttogó lombú fák a száműzetés sötétségében, avagy miért ültetett egy apa facsemetéket 210 évvel későbbi leszármazottai számára.
YY Jacobson rabbi magyarázatát a Trumá hetiszakaszhoz az Arutz7 közölte.
A sivatagi sátorszentély építésekor az egyik legtöbbet használt alapanyag a cédrusfa volt, ahogyan a mostani, Trumá hetiszakaszban is látjuk. Azt mondta ezzel kapcsolatban a nagyszerű középkori tóramagyarázó, Rási a midrást idézve: „Honnan szereztek a zsidók [cédrusfát a Szentély építéséhez] a sivatagban? Rabbi Tanchuma magyarázata szerint: Jáákov ősapánk szent szellemével előre látta, hogy Izrael népének szentélyt kell majd építenie a sivatagban, ezért cédrusfákat vtt magával Egyiptomba és elültette őket [ott], és azt mondta a gyermekeinek, hogy vigyék majd azokat magukkal, amikor elhagyják Egyiptomot”.
Miért vittek volna magukkal a zsidók izraeli fákat Egyiptomba, hogy majd évszázadokkal később építkezhessenek belőlük? A világ egyik leggazdagabb birodalmában, Egyiptomban nem voltak szűkében az alapanyagnak, ráadásul bárhova is megy az ember, ha megfizeti az árát, bárhol tud fát szerezni. A sivatagban vándorló zsidók nem voltak távol a lakott településektől, onnan is vásárolhattak volna fát. Jáákov ráadásul nem néhány évre előre gondolkodott, egyenesen 210 évvel előre gondoskodott a fáról, jóllehet azt is mondhatta volna a gyermekeinek, hogy indulás előtt vegyenek magukhoz némi faanyagot. Jáákov 130 évesen, egész addigi életét összecsomagolva, kiterjedt családjával, hatalmas nyájakkal, nagy gazdagsággal érkezett Egyiptomba, vagyis volt más gondja is, mint hogy néhány szekérnyi cédrusfát szállítson magával.
Éppen erről beszélt az áldott emlékű Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi a Trumá hetiszakasz szombatján, 1987-ben. A Rebbe szerint a választ a hagyomány átadója, rabbi Tanchuma neve rejti. Rási nagyon ritkán idézi kommentárjaiban névvel a talmudi vagy midrási forrásokat, itt azonban éppen ez történik: megnevezi rabbi Tanchumát mint forrást. És itt találjuk a megoldást: a Tanchuma név azt jelenti: megnyugvás, vigasztalás. Jáákov ezért vállalkozott a látszólag szükségtelen munkára kétszáz évvel azelőtt, hogy a leszármazottainak szüksége lett volna a faanyagra. Az ősapa tudta, hogy egy napon az őt befogadó egyiptomiak majd népe ellen fordulnak és pokollá változtatják az életüket. Azzal is tisztában volt, hogy e nehéz időszakban a zsidóknak szüksége lesz valamire, ami tartja majd bennük a lelket, valami kézzel fogható dologra, ami arra emlékezteti őket, hogy van saját hazájuk, ahova igazán tartoznak, és egy napon elhagyják a borzalmak földjét és hazatérnek. Ugyan mind Jáákov, mind fia, Joszef (József) ígéretet tett arra, hogy a zsidók egy napon elhagyják Egyiptomot, az embernek sokszor nem elegendő a szavak szintjén elhangzott ígéret, és kézzel fogható dolgokra van szükségük ahhoz, hogy hinni tudjanak. Így aztán Jáákov fiatal cédrusfákat vitt magával Egyiptomba, ott elültette és ápolta őket, és elrendelte, hogy amikor leszármazottai elhagyják Egyiptomot, vigyék magukkal a fákat.
A zsidók első egyiptomi nemzedékének halála után új fáraó ült a trónra, aki elnyomta, sanyargatta, dolgoztatta és gyilkolta a zsidókat. Mind e szörnyűség közepette Izrael népe látta a növekedő fákat és tudta, hogy egyszer véget ér az elnyomás. Tudták, hogy e fák a Szentföldről származnak, arról a helyről, ami Istentől nekik ígért örökségük és hogy a fákat ki kell vágniuk és magukkal kell vinniük az Egyiptomból kifelé vezető útjukra, hogy azokból építsék fel az egyetlen és örökkévaló Isten szentélyét. A hosszú és keserű száműzetés idején a cédrusok azt suttogták a zsidók fülébe: nem ez az otthonotok, szebb és szentebb helyről származtok. Hamarosan elhagyjátok ezt a lealacsonyodott helyet, és győzedelmesen kivonulva szolgáljátok Isteneteket. Így nyújtottak a fák vigasztalást és így emlékeztették a zsidókat arra, hogy valójában ők szabad emberek, akik nem szolgáltak rá a kegyetlen bánásmódra.
És valóban – 210 évvel később teljesült Jáákov ígérete, a zsidók dicsőségesen vonultak ki Egyiptomból. Természetesen a fákat is magukkal vitték, és az Örökkévaló utasításai alapján, immár szabad emberekként építették fel felhasználásukkal a sivatagi sátorszentélyt, a miskánt.