Minden évben Chaya Mushka Schneerson rebecen halálozási évfordulóján tartják a Chábád női küldöttek éves találkozóját. Ilyenkor rebecenek ezrei árasztják el New York Crown Heights negyedének lubavicsi haszidok lakta részét. Az idén 34. alkalommal megrendezett Kinusz hásluchot rendezvényen kilencfős delegáció képviselte Magyarországot.
A program záróeseménye mindig egy hatalmas bankett, amelyen a rebecenek mellett a családtagjaik és a közösségeik képviselői is részt vehetnek. Idén a fókuszban Izrael állt: az Eilátról érkezett rebecen beszélt az otthonaikat elvesztett, traumatizált tinédzserekről, akiknek családtagjai, barátai vannak az áldozatok és a foglyul ejtett túszok között. Az összegyűltek közösen imádkoztak az áldozatokért, a katonákért és az elraboltakért.
Az esemény egyik látványos eleme az ún. roll call, amikor egymás után szólítják az egyes országok képviselőit. Idén ennek a programpontnak a háziasszonya Bassman Sophie, a magyarországi CTeen vezetője volt. Ahogy egyenként hívta a színpadra az egyes országok képviselőit, mindannyian egy-egy lángot gyújtottak meg, ami jelképezte a fényt, amit a zsidóság hoz a világba. Amikor mindenkit fölsoroltak, kialudtak a fények…
Most képzeljenek el egy sötét helyiséget, amelyben több ezer nő ül. Képzeljék el, hogy itt-ott aprócska fény gyullad közöttük, majd újabbak és újabbak kapcsolódnak be, míg már az egész sötét termet beragyogja az apró lámpák vibráló fénye. Egyenként talán alig-alig látszanak, de együtt fényszőnyeget terítenek az egész helyiségre.
„Először a rebeceneket kértem, hogy álljanak fel és emeljék magasra a kis lámpájukat. Aztán megkértem az édesanyákat, akik támogatják lányaikat a küldetésükben, hogy álljanak fel ők is” – mondja Sophie elcsukló hangon. Nem csoda, hogy elérzékenyült, hiszen az ő édesanyja is ott állt a sötét teremben, magasra emelve (led)gyertyáját annak jeleként, ahogy messziről, de teljesen szívével támogatja a lányát. – „Ezután a közösségi tagokat kértem, hogy álljanak fel. Az egész szoba ragyogott a fénytől”.
„Hirtelen láthatóvá vált, hogy nem vagyunk egyedül, és ahogy valóban fényt hozunk egy sötét világba. Végtelenül megható volt. Mindannyian, minden egyes ember abban a helyiségben, akár slucha, akár családtag, akár adományozó, akár a közösségének fontos tagja: mind a magunk módján teszünk hozzá ehhez a fényhez, hogy felragyogjon a világ.”
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 22. szám – 2024. február 8.