A zsidó újév tisri hó elsején kezdődik, ami általában szeptemberre esik a polgári naptárban. Ez a nap sokkal inkább a bűnbánatról és a megtérésről szól, mintsem a féktelen mulatozásról. A modern Izraelben azonban a társadalom szekuláris tagjai, illetve a keresztény kisebbséghez tartozók megünneplik a szilveszter éjszakát is, az Európában megszokott külsőségek és szokások szerint.
A rabbik és a vallásos közösség tagjai igyekeznek tudomást sem venni a dologról, hiszen azon felül, hogy egy idegen szokás utánzásáról van szó, maga a szilveszter elnevezés sem szimpatikus, hiszen az I. Szilveszter pápára utal, aki antiszemita intézkedéseiről vált hírhedtté, többek között kitiltotta a zsidókat Jeruzsálemből.
A szilveszter megünneplése évezredeken keresztül szinte ismeretlen volt a Szentföldön és csak azután tett szert népszerűségre, hogy 1917-ben a brit hódítás véget vetett a rumi naptárat használó oszmán uralomnak. A britek 1918. január elsejével vezették be hivatalosan a Gergely naptárt Izrael földjén. A mandátumterületen élő zsidók ettől függetlenül természetesen továbbra is ősszel köszöntötték az új évet, a helyi keresztény arabok többségét kitevő ortodoxok pedig január közepén, és a muszlimok is a saját tradícióik szerint ünnepeltek.
A nagy számban a Szentföldön állomásozó brit katonák 1920-ban szerveztek először nagyszabású szilveszteri mulatságot, majd néhány év múlva elterjedt a szilveszterezés és a bálozás a civil életben tevékenykedő brit tisztviselők között is. Ezt egy idő múlva plakátokon hirdették a nagyvárosokban. A célközönség ekkor még csupán a Szentföldön élő európaiak és a helyi keresztény arab közösség tagjai voltak, a zsidók akkoriban nem vettek részt ebben.
Ez a helyzet a harmincas évek elején változott meg, amikor Hitler hatalomra kerülése után nagy tömegben érkeztek zsidó bevándorlók Németországból és Ausztriából, akik jelentős részben erősen asszimilált, a zsidó hagyományoktól eltávolodott emberek voltak, így sok nem zsidó szokást is magukkal hoztak, többek között a szilveszter megünneplését.
Az első, zsidók által szervezett újévi partira 1932-ben került sor a haifai Café Viennában. “Este kilenctől hajnali háromig, attrakciók, ünnepi díszítés, szerpentin, konfetti, hastáncosok és édességek” – szólt a hirdetés.
A frivol ünnepség természetesen nagy vihart kavart a vallásos zsidó közösségen belül, de a világi cionista szervezetek sem nézték jó szemmel, mert a cionista értékek elárulásának tartották. Különösen irritáló volt számukra, hogy a szervezők a német Silvester nevet használták, ami a zsidókat gyűlölő középkori pápának állított emléket.
A vallásos-cionista Mizráchi Munkáspárt már 1931-ben felhívta a figyelmet a szilveszterezés elterjedésére, a tel-avivi önkormányzat pedig 1934-ben egyszerűen megtiltotta, hogy újévi bálokat tartsanak a városban.
Az önkormányzati ülésről így tudósított a Doár Hájom című napilap: “A tanácskozás második részében Rokách polgármester két kérdést bocsájtott vitára: 1. A Tel-Avivban egyre népszerűbbé váló szilveszterezés jelensége. 2. A bevándorlók és különösen a német anyanyelvű bevándorlók és a modern héber nyelv kapcsolata. Hosszas vita alakult ki mindkét témában. Az első pont ügyében elfogadták a polgármester javaslatát és kijelentették, hogy a szilveszterezés idegen és nemkívánatos szokás, mely szemben áll Izrael népének szellemiségével és hagyományával. Felszólították a kávéházak és rendezvénytermek tulajdonosait, hogy ne rendezzenek szilveszteri mulatságokat”.
A jeruzsálemi Német Bevándorlók Központi Egyesülete, a Főrabbinátus, továbbá Jeruzsálem, Tel-Aviv és Haifa önkormányzata a következő közös nyilatkozatot adta ki az ügyben:
“Ahogy a végéhez közeleg a polgári esztendő, legnagyobb sajnálatunkra számos testvérünk a száműzetés ünnepére készül, mely mind tartalmában, mind formájában idegen Izrael szellemiségétől. Az Izrael földjén élő zsidók által szervezett vad szilveszteri rendezvények elárasztottak minket, különösen az elmúlt évben. Évről-évre egyre többen vesznek részt ebben a bálványimádásban. Ez a szokás már nem tekinthető magánügynek, hiszen zsidó tulajdonban lévő szórakoztató intézmények hirdetik nyíltan a polgári év végét ünneplő rendezvényeiket. Együttes erővel kell védelmeznünk az Izrael nevet, melyet beszennyeznek az ilyen tettek.”
A küzdelemhez csatlakozott a haifai Technion és a jeruzsálemi Héber Egyetem, ahol megpróbálták távol tartani a diákokat az utcákat is elárasztó szilveszteri mulatozástól.
A rendezvényszervezőket azonban nem hatotta meg a nemzeti egységfront, és a megannyi tilalom ellenére továbbra is minden évben vidám összejöveteleket tartottak és tartanak a mai napig.
A szilveszterezés a kilencvenes évek elején kapott még inkább erőre, miután több mint egymillió bevándorló érkezett Izraelbe a széteső Szovjetunióból. A bevándorlók jelentős része nem volt zsidó, de a közöttük lévő zsidók is olyan országban nőttek fel, ahol nem sok kapcsolatot ápolhattak a zsidó tradíciókkal. Erősen hatottak rájuk viszont a szovjet hagyományok, különösen a novi god, az újév megünneplése. A szovjet ideológusok a karácsonyi szimbólumrendszert használták fel az új, szekuláris ünnepnap megteremtése során, így tehát az izraeli orosz közösségben ilyenkor előkerülnek a piros mikulássapkák, a feldíszített fenyőfák és a gondosan becsomagolt ajándékok.
A zsidó tradíciókhoz hű izraeliek többnyire ellenszenvvel figyelik a novi god szellemében rendezett összejöveteleket és az ehhez kapcsolódó dekoráció megjelenését a jelentős orosz lakossággal bíró települések üzleteiben. A közel 90 éve kezdődött, decemberi végi kulturális háború tehát még korántsem ért véget a zsidó államban.
zsido.com
Forrás: israel21c