A vendégek fogadás szerves része a gmilut chászádim (a felebaráti szeretet gyakorlása) micvájának; „ősi törvény, melyet Ábrahám hozott és e szerint járt el: enni és inni adott az úton járóknak, és elkísérte őket” (Rámbám).
A szeretet gyakorlásának micvái (betegek látogatása, vendégek fogadása, szegények kiházasítása, halottak eltemetése stb.) azon dolgok közé tartoznak, melyeknek a Talmud szerint nincs felső határuk. Ez azonban csak a testi-lelki segítségre vonatkozik – az anyagi segítséget bölcseink korlátozták: senkinek sem szabad saját bevételének 20%-ánál többet jótékonykodásra költenie, nehogy a jótékonykodó elszegényedjen és maga is segítségre szoruljon.
A vendégeket kedvesen kell fogadni, biztosítani kell, hogy kipihenhessék magukat, el kell őket látni étellel, itallal. Távozásukkor egy darabon el kell kísérni őket, és szükség esetén meg kell mutatni nekik az utat. Bölcseink szerint ez jelképes védelmet jelent a vendég számára.
Ha a vendég kárt okoz vendéglátójának, vagy rossz példát mutat a gyerekeknek, akkor nem kell befogadni őt. Ha kétség merül föl az illetővel kapcsolatban, a Talmud bölcs mondása szerint kell eljárni: „vedd úgy mintha rablógyilkos lenne, de tiszteld meg, mint Rábbán Gámliélt [a legfelsőbb rabbinikus bíróság elnökét]”.
A gyerekeket is e micvá betartására kell nevelni.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 19. szám – 2014. július 28.