„Igazi” megtisztelés
Sokszor a zsinagógában vita folyik arról, hogy kit hányadiknak hívjanak a Tóra elé. Habár ez önmagában helytelen, hiszen az ilyenfajta nézeteltérések nem méltóak a hely szelleméhez, mégis valóban létezik egy fontossági sorrend a felhívások (az „áliják”) között.
A Talmud szerint maga a felhívás sorszáma adja meg annak fontosságát, így a legnagyobb megtiszteltetés a kohént és a lévit követő harmadik álijá („slisi”). E véleményt követik az askenázi közösségek.
A Kabbala alapján más a sorrend. Mivel a hét felhívott megfelel a hét emocionális szféra spirituális kihatásainak, így a hatodik felhívás („sisi”) a legfontosabb, mivel az a cádik szintnek felel meg. A további sorrend: a harmadik negyedik, ötödik és a hetedik álijá.
A legtöbb közösségben az aznapi Tóra-olvasás befejezésére való felhívás (általában a hetedik) is nagy megtiszteltetésnek számít.
Rámbám szerint a legjobb az, hogy a tanult emberek engedjék át ezeket a fontosabb felhívásokat másoknak, hogy ezáltal elkerüljék a „sértődéseket és vitákat”. Ez okokból terjedt el a „legkisebb értékű felhívás”, a máftir odaadása a vendégeknek bár-micvá fiúknak stb.
A felolvasás tartalma is meghatározó lehet annak megtisztelő jellegére, mint pl. a Tízparancsolat, a „Nádas-tenger dala” (2Mózes 15.) vagy Jom Kipur Jónás könyve.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 35. szám – 2014. július 30.