Nem voltak nagyobb ünnepei Izraelnek, mint áv 15-e és jom kipur. (Táánit 30b)
A Talmud többféleképpen magyarázza ezt a kijelentést, ezek közül az egyik a jeruzsálemi Szentéllyel kapcsolatos. Ekkor, áv hó 15-én fejezték be az oltár tüzének táplálására szánt fák kivágását, mert ezt követően, a nyár végén már nem találták elég erősnek a Nap sugarait ahhoz, hogy teljesen kiszárítsa és a kártevőktől megtisztítsa a fahasábokat. Az oltáron ugyanis csak tökéletes, férgektől mentes fával tüzelhettek:
Rábá és Ráv Joszef ugyanazt mondták: Ezen a napon hagyták abba a favágást az oltár számára, ahogy egy brájtában tanultuk: A nagy Eliézer rabbi mondta: áv 15. után a Nap ereje megfogyatkozik, ezért már nem vágtak fát az oltár számára, mert már nem száradtak volna meg.
Miért volt a favágás olyan különleges micva? Azt gondolhatjuk, hogy a favágás elengedhetetlen része a micvára – vagyis az áldozatok bemutatására – való készülődésnek, de önmagában nem micva.
Egy másik helyen azt olvassuk, hogy nincs Izrael népének még egy olyan napja, mely annyira távol áll az öröm és az ünnepnap fogalmától, mint tisá beáv gyásznapja, a Szentélyek pusztulásának emléknapja. Azonban nemcsak tu beáv ünnepe, hanem az ünnepre okot adó események is éles ellentétben állnak tisá beávval, illetve mindazzal, ami odáig elvezetett, mondja a Rebbe. A fa előkészítése lehetővé tette mind az egyéni, mind pedig a közösségi áldozatok bemutatását, és mivel az egész közösség javát szolgálta, ezért cedákáként, adományként is tekinthetünk rá. Mivel a Szentély egyik célja az áldozatok bemutatása volt, az áldozatok bemutatásához szükséges fa kivágása lehetővé tette e cél teljesítését. Ez volt az a micva, melyet egészen tu beáv ünnepéig meg lehetett tenni.
A második Szentély pusztulásának egyik kiváltó oka a minden alapot nélkülöző gyűlölet volt. A favágás olyan emberek számára, akiket a fát vágó emberek nem ismertek, részben a cedáká, az adomány legmagasabb formáját testesíti meg (amikor aki ad, nem tudja, hogy kinek ad és aki kap, nem tudja, hogy kitől kap), részben pedig az áhávát chinám, a feltétel nélküli szeretet kifejeződése. Tu beáv ünnepének egyik oka tehát éppen tisá beáv gyásznapjának antitézise. A feltétel nélküli szeretet erejével járult hozzá a Szentély fenntartásához, ha úgy tetszik, építéséhez.
Éppen erre van szükség ma is: a feltétel nélküli szeretetre, ami meggyorsítja a messiás eljövetelét, a megváltást és a Szentély újjáépülését. Minél hamarabb, még napjainkban.
(Írásunk a Living Jewish című kiadvány 905. száma alapján készült.)