HÉTRŐL HÉTRE: Miért balzsamozták be Jákobot?

Miért balzsamozták be Jákobot?

    „Befejezvén fiainak adott végrendeletét, Jákob felhúzta lábait az ágyra, aztán elhunyt és megtért őseihez. József pedig apja arcára borult, siratta és csókolgatta. Aztán József megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Izráélt. Negyven nap telt el vele, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás…” (1Mózes 49:33.; 50:1-3.).

Enyhén szólva furcsa esetnek vagyunk tanúi. A pátriárka meghal és ahelyett, hogy villámgyorsan eltemetnék, hosszadalmas balzsamozási folyamatnak vetik alá – 40 nap! – majd csak utána viszik a Machpéla barlangba, szintén hosszadalmas és nehézkes állami dísztemetés keretében.

A balzsamozás ténye – ami manapság és nemcsak manapság teljesen elképzelhetetlen – élénken foglalkoztatta már a Talmud-bölcseket és utánuk az exegéták hosszú sorát. Akik tudták pontosan, mit jelent valakit egyiptomi módon bebalzsamozni, próbálták a dolgot így vagy amúgy kimagyarázni (erre rátérünk a továbbiakban.)

Elsősorban álljon itt az a megrovás, amiben nem kisebb személyiség, mint rabbi Jehudá, a Fejedelem, részesíti Józsefet a Midrásban. Feltevén a kérdést, miért hal meg József testvérei előtt (tudjuk, hogy csak 110 évet élt, míg testvérei hosszabb életűek voltak). Jehudá ezt annak a ténynek tudja be, hogy bebalzsamoztatta apját! „Mondá az Örökkévaló Józsefnek: Nem voltam talán képes megóvni a cádikomat (sic!), Jákobot az enyészettől?! Hát nem így mondtam: „Ne félj, férgecske Jákob…” (Ézsaiás 41:14.), vagyis „Ne lássa a féreg Jákobot!…” (Brésit rábá 100:3.).

(A Midrás itt egy lefordíthatatlan szójátékkal a próféta szimbolikus versét, melyben Jákobot, illetve Izraelt kis féreghez hasonlítja, a népekkel szemben, akinek nem kell félnie, mert Isten megvédi – úgy parafrazálja, hogy Jákobnak nincs mit tartania a féregtől, mert az nem fogja „látni” őt, illetve nem lesz hozzáférhető számára. A héber tir’i ige kis íráseltéréssel félelmet és látást is jelent).

Igaz, hogy a Midrás bölcsek vitába szállnak Jehudával a balzsamozást illetően, és azt mondják, hogy Jákob maga kérte ezt, ahogy ez kiviláglik az Írásból: „Úgy cselekedtek Jákobbal a fiai, ahogyan megparancsolta nekik” (uo. 50:12.).

És ha azt kérdezzük, miért kérte volna Jákob maga a balzsamozást? A Midrás egyik kommentátora (RZ”O) azt mondja, hogy Jákob a két rossz közül a kisebbet választotta: tegyék vele, amit mindenkivel tesznek, ami lehetővé fogja tenni a kánaáni temetést.

Az Or Háchájim (Chájim ben Átár) szerzője hozzáteszi az alapgondolathoz, hogy Jákob attól tartott: ha nem balzsamozzák be, de teteme nem rothad el és nem lesz az a penetráns szaga, ami az oszlóban lévő hulláknak van (ez a jelenség köztudott szent emberek esetében), ebből a pogány egyiptomiak azt a „logikus” konklúziót fogják levonni, hogy isteni lénnyel van dolguk és nem fogják megengedni, hogy kivigyék az országból és Kánaánban temessék el…

Jákobon kívül az Írásban csak Józsefnél találjuk azt, hogy bebalzsamozták halála után, Lucatto szerint azért, mert mindkettejüket külföldre vitték eltemetni.

A Zóhár igyekszik tudatosítani, hogy Jákob balzsamozása nem olyan volt mint a közönséges balzsamozás. A szónoki kérdés után – „el tudod képzelni, hogy Jákobot úgy balzsamozták be mint egy közönséges halandót?!”, a Zóhár megmagyarázza, hogy Jákob balzsamozása külsődleges volt, vagyis abból állott, hogy Jákob testét finom, illatos kenőccsel bekenték, ami beívódott és hosszú időn keresztül frissen tartotta a testet… A Zóhár hozzáteszi, hogy az olajat a halott köldökére teszik és onnan hatol be a testbe. Mire jó ez? A Zóhár ezt is megmagyarázza:”…mivel Egyiptom és Erec Jiszráél levegője gyors rothadást okoz, a test sokkal gyorsabban indul oszlásnak, mint a többi országban…” (Zóhár, Vájchi szakasza).

Ibn Ezra szerint a balzsamozás azt jelentette, hogy a tetemet beszórták egy bizonyos fajta hintőporral, ami által megőrződött az enyészettől. Rabbénu Báchájé szerint a balzsamozáson azt kell érteni, hogy a testet illatos fűszerekkel pácolják – de azt nem, hogy az orvosok hozzányúlnának…

Ezzel szemben Abarbanel és Lucatto Herodotos nyomán, elmondják, hogyan folyt le a balzsamozás az ókori Egyiptomban. Abarbanel szerint ez azt jelenti, hogy „kiveszik a testből az agyvelőt, a szívet, a májat, a beleket és az epét, majd a testet bekenik balzsamolajjal és a belső részt megtöltik olyan illatos fűszerekkel, amelyek kiszárítják a test nedveit… ezek után a test épen marad, száraz és merev…”

Van olyan vélemény is, hogy a balzsamozás úgy történt, hogy a testet forró egyiptomi homokban vagy az erre a célra létesített speciális kályhában kiszárították.

Az egyik racionalista Tóra magyarázó (Slomó Menóra, Psát veHigájon böMikrá című művében) felhívja figyelmünket arra, hogy József megparancsolta az orvosoknak, hogy balzsamozzák be apját. Miért kellett parancsolni? Nem volt elég megkérni, vagy felkérni őket? Ugylátszik nem. Mivel Jákob nem volt egyiptomi polgár, az udvari orvosok nem voltak hajlandók bebalzsamozni a „hitetlen kanaáni” öregurat. Csak az alkirály kimondott parancsára tették ezt, hangsúlyozván zsidó voltát:”… az orvosok bebalzsamozták Izraelt” (uo. 50:3.) mikoris a hangsúly az Izrael szócskán van…

A szakasz végén ismét megemlíti a Tóra a balzsamozást, ezúttal Józseffel kapcsolatban: „Amikor József 110 éves korában meghalt, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban” (uo. 50:26.).

Amint látjuk az Írás nem említi, ki balzsamozta be Józsefet, az orvosok vagy testvérei? A Midrásban vita folyik erről. Zálmán Szorockin, lucki rabbi, az Oznájim löTorá című könyv szerzője azt mondja hogy a testvérek voltak kénytelenek bebalzsamozni az elhunyt alkirályt, mert a hálátlan egyiptomiak, akiket megmentett az éhhaláltól, erre nem voltak hajlandók…