HÉTRŐL – HÉTRE

 

BÁMIBDÁR: Statisztika a tórában

    „És szólt az Örökkévaló Mózesnek a Szináj sivatagban … a második év második havának elsején, azután hogy kijöttek Egyiptomból: vegyétek számba Izrael fiainak egész közösségét … minden férfit, húszévestől fölfelé, minden hadkötelest Izraelben (4Mózes 1:1-2.).

Ez a népszámlálás, sokak szerint sorozás jellegű volt. Egyrészt abból következtetnek erre, hogy a Tóra hadköteles férfiakat említ – jocé cává – másrészt pedig abból, hogy ebben a népszámlálás idején, amikor a szétszedhető és hordozható Hajlék (Miskán) már elkészült, készen álltak a nagy útra, hogy elfoglalják az Ígéret Földjét.

Rási, a nagy Tóra-magyarázó szerint ez már a harmadik cenzus volt, mivel „Az Örökkévaló annyira szereti népét, hogy minél gyakrabban megszámlálja azt”. A Midrás drága kincshez hasonlítja Izrael népét, amit a tulajdonos féltve őriz és időnként megolvas, már csak azért is, hogy szemét gyönyörködtesse benne (Bámibdár Rábá 2:19.).

Rási szerint az első felmérés még Egyiptomban történt a kivonulás előtt, hiszen a Tóra tanúsága szerint „mintegy hatszázezer gyalogos férfi” volt a kivonuló zsidók között (2Mózes 12:37.).

A második népszámlálás azután történt – mondja Rási – hogy az aranyborjú vétke miatt sokan meghaltak, míg a harmadik, itt és most, a Hajlék felállítása után.

Ha csak az Írás szövegét vesszük figyelembe, akkor nem találjuk az említett egyiptomi népszámlálás nyomait, ott feltehetően csak hozzávetőleges számról van szó: „mintegy”, vagyis körülbelül, hatszázezer férfi, ráadásul arról sincs említés, hogy milyen korúakról van szó.

Az első, az Írásban említett népszámlálás a fél sekelek adásával történt (erről a Ki Tiszá szakaszban – 2Mózes 30:11-16. – esik szó részletesen), ennek összegező eredményét a Pkudé szakasz tartalmazza: 603.550 húsz éven felüli, fegyverforgató férfi.

Szakaszunkban, ahol az Írás részletezi a népszámlálást és elmondja hány főt számláltak az egyes törzsek, az eredmény meghökkentő: ugyanaz a szám, 603.550 férfi, mint az előző census során!

* * *

Hogyan lehetséges ez? – kérdezik a kommentátorok. Hát nem született, nem halt meg senki, vagy talán a születések és halálozások pontosan kiegyenlítették egymást? (Bár a születéseknek itt nincs jelentőségük, hiszen a húsz éven felüli férfiakat számolták csupán, de az is valószínűtlen, hogy pontosan annyian töltötték be huszadik életévüket, mint ahányan meghaltak).

Rási úgy válaszol erre a „rázós” kérdésre, hogy a két népszámlálás ugyanabban az évben történt, innen az azonos eredmény. Ezt úgy kell érteni, hogy az egyiptomi kivonulás utáni évet Niszántól számítják és a következő hónap – Ijár – már a következő évnek számít, de az emberek életkora szempontjából Tisré, vagyis Ros Hásáná, az új év. Tehát, azok akik az első népszámlálásnál még nem töltötték be húszadik évüket, még most is ugyanannyi idősek voltak, annak ellenére hogy ez már a második év volt, az egyiptomi szabadulás óta…

Kissé bonyolultnak tűnik ez a magyarázat, és nem is minden kommentátor fogadja el. Az egyik toszafista, Joszéf Bechor-Sor, racionális választ ad a kérdésre. Valójában csupán egy census volt:

A Hajlék építése előtt összeszedett fél sekelekből tudták az összlétszámot – 603.550 – míg a részletes felmérések alapján most került nyilvánosságra, mennyi a pontos létszáma az egyes törzseknek.

* * *

Ezzel el is érkeztünk a leviták, majd az elsőszülöttek külön számbavételéig. A Tóra-statisztikának ezek a részei nem kis meglepetéssel szolgálnak. Az, hogy a leviták voltak a legkisebb törzs, mindössze 22.330 férfi – méghozzá egy hónapostól és nem húsz évestől! – már megmozgatta a kommentátorok fantáziáját. Az egyik, a Midráson alapuló feltevés az, hogy az egyiptomi genocidium idején a leviták elváltak feleségeiktől, mint ahogy Ámrám, Mózes apja is tette, aki elvált Jochevedtől, majd újra elvette őt, amikor lánya, Mirjám, megrótta, hogy ő még a Fáraónál is rosszabb. – (mert az „csak” a fiúgyerekeket ítélte halálra, míg aki nőtlen, annak lánya sem születik!), és így hosszú ideig megállt a törzs természetes szaporodása (Efrájim Lontsitsk, a Klé Jákár szerzője).

Egy másik feltevés szerint a zsidók egyiptomi szaporulata természetellenesen nagy volt (a Midrás szerint az izraelita nők gyakran hatos ikreket szültek!) mintegy a hatósági üldözések ellensúlyozásául. Ahogy ezt az Írás is tanúsítja „mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak…” (2Mózes 1:12.).

Így aztán, mivel a levita törzs – a hagyomány szerint – mentes volt az elnyomatástól és a munkaszolgálat alól is fel volt mentve, nem részesült a szaporulat természetellenes áldásában sem (Nachmanides).

Reb Jose Beer Soloveitshik, a briszki rabbi, azon a véleményen van, hogy a leviták kis lélekszáma annak tudható be, hogy az isteni akarat nem akarta a zsidókat megterhelni egy népes törzs ellátásával. Ugyanis a leviták, akik nem kaptak birtokot az Országban, a nép adományaiból, a tizedből éltek…

* * *

A népszámlálással párhuzamosan történt az őrségváltás a leviták és az elsőszülöttek között. Az előbbiek váltották fel az utóbbiakat a Szentélyszolgálatban. Mivel azonban 273-mal több elsőszülött volt mint levita, ezeknek ki kellett váltani magukat 5 sekel befizetése ellenében, amit a leviták kaptak. Ugyanez az öt sekel – ami napjainkban 9.6 gramm tiszta ezüstnek felel meg – szolgál a mai napig is az elsőszülött fiú gyerek kiváltására, amit a kohanita kap a Pidjon Hábén szertartás során. A 273 elsőszülöttet sorsolással választották ki a 22.273 közül, mivel magától senki nem lett volna hajlandó a váltságdíjat kifizetni, mondván, hogy őt már „kiváltotta” egy levita (Szánhedrin 17a.).

A fentiek szerint a leviták száma pontosan 22 ezer volt. Igen ám, de ha összeadjuk a szakaszunkban közölt három részeredményt – a három levita nemzetség adatait – kiderül, hogy 7.500 (Gerson); 8.600 (Khát); 6.200 (Merári) – az összesen 22.300. Ki tévedett itt? Ki nem tud számolni?

Lassan a testtel! Bölcseink is „észrevették” az eltérést, és ezt azzal magyarázták (Bechorot 5a.), hogy a 300 „többlet” levita maga is elsőszülött volt és így nem volt lehetőségük hogy „kiváltsák” a velük majdnem azonos számú fölös elsőszülötteket.

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 35. szám – 2014. július 30.

 

Megszakítás