HÉTRŐL HÉTRE

Az első részeg

“És Noách [Noé] elkezdte a földet művelni és szőlőt ültetett. Aztán ivott a borból, lerészegedett és mezítelenre vetkőzött sátrában. Chám [Kám], Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét és elmondta kintlevő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogtak egy ruhát, a vállukra terítették majd háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat s így nem látták apjuk szemérmét…” (1Mózes 9:20-23.).

A bárkából háza népével kitántorgó Noé az egész világ súlyát vállain érezte. Mindenki elpusztult — minden elpusztult — itt maradt ő, felesége, három fia és azok feleségei és itt maradt egy romba dőlt világ, amit újjá kell építeni. Nem csoda, hogy Noé nem tudta hol kezdje. Azt ösztönösen tudta, hogy a mezőgazdaságnál kell kezdenie, ha élni akar és azt akarja, hogy az övéinek legyen mit enniük.

Azt már az előzményekből tudjuk — a Midrás közreműködésével — hogy Noé szakértője volt a korabeli mezőgazdaságnak. Noé születésével új korszak kezdődött az emberiség történetében: Ádám meghalt és ezzel érvényét vesztette a földet ért átok. A Midrás szerint Noé volt az, aki feltalálta az ekét és ezzel új lendületet adott a kezdetleges mezőgazdaságnak. Születésekor apja, Lemech ezt mondta: “Ez a fiú majd megvigasztal bennünket fáradalmas munkánkban a földön, amit megátkozott az Örökkévaló” (uo. 5:29.). A Midrás részletezi Noé szakértelmét: “Nem volt nekik ekéjük és kézzel vetettek, ami fáradtságos és vesződséges munka volt. Noé feltalálta az ekét és ökrökkel, szamarakkal szántott vetett, míg csak mindenki eltanulta tőle az új módszereket” (Tánchumá, Börésit 11.). Ibn Ezra szerint eredetileg Noénak más neve volt s csak miután feltalálta az ekét és ezzel nyugalmat hozott az emberiségre, a verejtékes paraszti munkában — kapta a Noách nevet, ami nyugalmat, megnyugvást jelent.

***

Több kommentátor, mint Kimchi is, azt tartja, hogy azelőtt is ültettek szőlőt, de csak a gyümölcsét ették. Noé volt az első, aki a szőlőből bort csinált és első örömében leitta magát, mivel nem volt tisztában a bor részegítő hatásával.

A Midrás azt is firtatja???, honnan volt Noénak lehetősége szőlőt ültetni, miután az özönvíz elpusztította az egész világot? Válasza: az előrelátó Noé magával vitt a bárkába szőlő venyigéket, valamint füge oltóágakat, és olajfamagokat stb. (Börésit Rábá 36:2.).

Nagyon valószínű, hogy Noé mást is ültetett, nemcsak szőlőt, de a Tóra csak azt az epizódot meséli el, aminek valami következménye lett. Azt is jól tudjuk, hogy ha valaki szőlőt ültet — jó pár évnek kell eltelnie, amíg ihat a borból. Itt mindez két bibliai vers lefolyása alatt történik, ami arra inspirálja a Midrást (Tánchumá), hogy az egész folyamatot boszorkányos gyorsaságúnak tekintse: “Aznap amikor ültette, máris hozott gyümölcsöt, aznap már szüretelt is, bort préselt, belőle és lerészegedett…”.

A Midrás ezt együtt mondja azzal a tanmesével, amelyben a sátán szerepel, mint aki rávette Noét, hogy szőlőt ültessen. Ebből már eleve semmi jó nem jöhetett ki…

***

Annyi biztos, hogy Noé volt az első részeg a világon. Olyan sokat ivott volna, hogy lerészegedett? Inkább azt mondanánk, hogy nem volt szokva a bor részegítő hatásához, vagyis ő volt az első aki azt kipróbálta és kitapasztalta (Sádál).

Náchmánidesz, Bachja és mások szerint a Tóra figyelmeztetésül és elrettentő példaként írja le Noé esetét, “mivel a részegség még az igaz embert — mint Noé, kinek példás viselkedése megmentette az emberiséget a pusztulástól — is bűnbe hozza…” (Rámbán, Börésit 9:26.).

***

A következmények igazolni látszanak a bor negatív hatását. A részeg Noé lemeztelenedett sátrában és kisebbik fia, Chám, látván ezt, ment és elújságolta két testvérének, akik aztán betakarták a meztelen részeget. Amikor Noé kijózanodott, “és megtudta mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott [legyen] Kánaán, szolgák szolgája lesz testvérei között!

“És mondá: Áldott az Örökkévaló, Sém Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jefet határait, lakjék Sém sátraiban és legyen Kánaán a szolgája!” (1Mózes 9:24-26.).

A fenti történettel kapcsolatban felmerülő kérdésekre nehéz a Midrási interpretáció nélkül értelmes válaszokat kapni. Ha Chám volt az — Noé “kisebbik fia” — aki illetlenül viselkedett, miért átkozta meg Noé unokáját, Kánaánt, aki Chám negyedik fia volt? És mi az amit Noé “megtudott”, vagyis mi az amit “tett vele” kisebbik fia? Csak az, hogy meglátta szemérmét és nem takarta be?

Rási idézi a Talmudot (Szánhedrin 70a.), ahol két ismert amorita, Ráv és Smuél, azon vitatkozik, mit is tett az a bizonyos “kisebbik fiú”? Az egyik szerint kiherélte apját — “hogy ne hozhasson egy negyedik gyereket a világra” (Rási) — a másik szerint súlyos vérfertőzést követett el.

Igen ám, de miért kapja a büntetést Kánaán, az unoka, amikor apja, Chám, a vétkes? A Midrás válasza: Kánaán, a vásott unoka, volt az első, aki észrevette a részeg nagyapa meztelenségét. Szaladt és közölte apjával, Chámmal, aki — ahelyett hogy betakarta volna — sietett a hírt közölni testvéreivel (Börésit Rábá 36:7:). Egy másik forrás szerint Kánaán volt az aki az undorító tettet elkövette és az Írás azért nevezi “kisebb fiának”, mert az unokák néha saját gyereknek számítanak (Pirké d’rábbi Eliezer 23.).

***

Kánaán viselkedése előrevetíti a kánaánita nép amorális, erkölcstelen viselkedési normáit, amitől a Tóra óvja Izrael fiait: őrizkedjenek tőle. Ezzel szemben Sém, akitől Ábrahám, Izsák és Jákob származnak — leteszi a zsidó erkölcsi kódex alapjait.

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 2. szám – 2014. július 21.