Hétről hétre

A relatív többség

 

Ha férfiak összevesznek, és az egyik úgy megüti a másikat kővel, vagy az öklével, hogy az nem hal meg ugyan, de ágynak esik: ha fölkel, és botra támaszkodva kint tud járni, maradjon büntetlen, aki megütötte. Csupán a fekvés idejére adjon kártérítést, és gyógyíttassa meg. (2Mózes 21:18–19.)

 

Innen vezették le Bölcseink azt az elvet, hogy az orvosnak joga – és kötelessége – embertársait gyógyítani. Ezzel együtt sosem tévesztették szem elől, hogy tulajdonképpen az Isten az, aki a gyógyulás és egészség alapja, és az orvos csak isteni küldetést teljesít.

 

* * *

 

Egyszer egy beteg ember már olyan állapotba került, hogy orvosai is lemondtak róla. Báál Sém Tov ekkortájt éppen arrafelé járt, megkérték tehát, látogassa meg a haldoklót. Eleget tett a kérésnek, majd amint meglátta a beteget, kérte annak családját, főzzenek húslevest és etessék meg a beteggel. Alighogy megette a levest, az ember mindjárt jobban lett, majd fokozatosan visszanyerte egészségét.

A kezelőorvos igencsak elcsodálkozott az eseten és arról faggatta Báál Sém Tovot, miként gyógyította meg páciensét. Ugyanis – magyarázta az orvos – a beteg erei teljesen tönkrementek és az orvostudomány azt nem képes meggyógyítani.

– Ön, mint orvos kizárólag a beteg fizikai állapotával foglalkozott – mondta Báál Sém Tov – én meg az ő szellemi állapotával. Mint ismeretes (a Talmud-bölcsek korabeli megállapítása szerint) az emberi szervezetnek 248 testrésze (porcikája) és 365 ina van – összesen 613. A Tóra parancsainak száma szintén 613, ami úgy oszlik meg, hogy 248 a tevőleges parancsolat, míg 365 a tiltó szabály. Na már most – folytatta a magyarázatot Báál Sém Tov – ha egy zsidó ember megszeg egy parancsolatot, áthág egy tilalmat, vagy csak nem teljesít egy micva-kötelességet, akkor „elromlik” az ezen parancsolatnak megfelelő testrész. Amennyiben sok tilalmat hág át és sokat vétkezik, akkor sok betegség támadja meg, végül élete veszélybe kerül. Én – fejezte be magyarázatát Báál Sém Tov – szót értettem a beteg lelkével és az megfogadta, hogy jó útra fog térni, tisztességesen viselkedik majd és betartja a parancsolatokat. Ez eredményezte, hogy rendbejöttek az „elromlott” testrészek és beteg meggyógyult.

 

* * *

 

„Ezek pedig a törvények, amiket tárj elébük… ne kövesd a többséget rossz irányba; (de) dönts a többség határozata alapján” (uo. 23:2.).

A Tórának ez a parancsa a klasszikus demokrácia alaptörvénye. Az előző kitétel, miszerint ne tartson valaki a többséggel, ha az jogtipró, elnyomó határozatot hozna, azt a demokratikus elvet foglalja magában, hogy egy egyszerű többség nem változtathat meg olyan törvényeket, melyek az alkotmányban – vagy nálunk, zsidóknál, a Tórában – gyökereznek.

Az alábbi chászid történet azt akarja bemutatni, miként lehet a többséget manipulálni, jóra vagy rosszra, felhasználni.

Kb. másfél évszázaddal ezelőtt az akkori orosz kormány felállíttatott egy rabbinikus bizottságot, melynek kötelessége volt a zsidó teológia és nevelés témakörében a kormányzat által feltett kérdésekre a válaszokat megadni.

A bizottság tagjai lettek: Menachem Schneurson, az akkori (harmadik) lubavicsi rebbe, a volozsini rabbi Jichák, aki a litván zsidóságot képviselte, reb Jiszráél Halperin, Berdicsevből, valamint az ogyesszai zsidó iskola igazgatója, Becálél Stern, egy modern és felvilágosodott zsidó.

A bizottság Péterváron ülésezett, és Oberov gróf, a vallás és közoktatásügyi miniszter elnökölt. Az ülésszakon felvetett kérdéseket a bizottság tagjai a Tóra alapján válaszolták meg.

Többek között szőnyegre került a kabbala és a chaszidizmus tanulásának szükségessége is. A lubavicsi rebbe, M. Schneerson és reb Jiszráél, a lengyel rabbi természetesen a kabbala és chaszidizmus tanulásának szükségessége mellett foglalt állást. Stern ellene volt, míg a volozsini reb Jichák hallgatott, nem nyilvánított véleményt. Az ülés végén a miniszter azt mondta Schneerson rabbinak: „A kabbala oktatása ügyében az Önök Tórája szerint fogunk cselekedni. A Tóra előírja a többségi döntést. Na már most, Ön és Halperin a kabbala oktatása mellett vannak. Én és Stern ellen foglalunk állást, míg a volozsini rabbi hallgat. Hallgatását beleegyezésnek vesszük, mármint, hogy ő is velünk tart, így tehát a kabbala ellenzői vannak többségben.”

Amikor a lubavicsi rebbe a miniszter szavait hallotta, elszörnyülködött, majd kijelentette: lesz ami lesz, én nem mondok le a chaszidizmus és a kabbala tanításáról!

A miniszter ezt lázadásnak vette. Nyomban parancsot adott, tartóztassák le a rebbét. Ez meg is történt, majd ezt követően átkísérték egy külön szobába, amit magánzárkának nyilvánítottak. A miniszter eközben dühösen járkált fel s alá a szobában, ami a többi rabbit félelemmel töltötte el.

Mindeközben Schneerson rabbi – magánzárkájában – a Minchát imádkozott. Először a Hodu imát mondta el, majd Pátách Elijáhut, amit azzal a dallammal recitált, amivel nagyapja szokta. A miniszter hallván a fülbemászó dallamot, arról faggatta a rabbikat, mit énekel Schneerson. Azok elmondták, hogy a kabbala kézikönyvéből, a Zohárból mond egy részletet. A miniszter nagy áhítattal hallgatta tovább, majd amikor befejezte, magához hivatta a rebbét és azt mondta neki:

– Meggondoltam a dolgot. Tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy a volozsini rabbi hallgatása azt jelenti, hogy Önökkel tart. Ebben az esetben pedig az Önök álláspontja van többségben…

Történt mindez péntek délután, s mivel későre járt az idő, az ülést el kellett halasztani, nem születhetett végleges határozat, így az a következő ülésre maradt.

Ezt követően azonban a rebbe beteg lett – megártott neki a sok izgalom. A felépülése után tartott ülésen minden rendbejött. Még Stern is a kabbala oktatása mellett szavazott, így végül egyhangúlag hoztak határozatot.

Végül is minek volt köszönhető, hogy a határozatot egyhangúlag hozták meg?

Amikor erre az utolsó ülésre gyülekeztek, már mindenki ott volt, csak a rebbe hiányzott még. Ezért Stern kiment a kertbe egy kis friss levegőt szívni. A rebbe a fiával – aki elkísérte őt – a kerti bejárat felől érkezett, így ott találkozott össze Sternnel. A rebbe megfogta Stern kezét, sírva fakadt és a Talmudból idézett: „Jehuda, a Fejedelem, sírva mondta: van aki egy óra leforgása alatt szerzi meg túlvilági üdvösségét”. „Te most egy röpke óra alatt nagy ajlem hábet (túlvilági üdvösséget) vehetsz magadnak, ha támogatod a kabbala ügyét…”

A rebbe szavai szíven ütötték Sternt, aki ettől kezdve a kabbala oktatásának lelkes híve lett. A miniszter pedig hivatalos dekrétumot adott ki, miszerint a zsidóknak jogukban áll a kabbalát és a chaszidizmust oktatni. A rebbe pedig békében utazhatott haza, hiszen Isten sikerrel áldotta meg útját.

Naftali Kraus