Wouk ortodox zsidó íróként mindenki másnál többet tett azért, hogy a zsidóságot megismertesse és megszerettesse az amerikai társadalommal. 

 

Identitásépítés regényekkel

A rendszerváltást követően, több évtizedes tetszhalott állapotnak vé­get vetve, új korszak virradt a ma­gyarországi zsidóságra. Alig néhány év alatt több tucatnyi ifjúsági és kulturális szervezet jött létre, és viszonylag rövid idő alatt kiépült egy működőképes oktatási rendszer is, amely az azóta eltelt időben fiatalok ezrei számára jelentett kapaszkodót az immár a zsidó értékekhez is többé vagy kevésbé ragaszkodó élethez. Kiépültek közösségi intézmények és megjelentek kifejezetten zsidó te­matikájú könyvek is. Ezek közül szá­mos, jóformán minden zsidó családban megtalálható.

A könyvespolcok zsidó vonatko­zá­sú műveket felsorakoztató részén sokfelé kiemelt helyre kerültek Her­man Wouk Hajnalcsillag, Dicsőség, il­letve a Remény című regényei, ame­lyek az első magyarországi megjelenés óta gyaníthatóan sokak számára jelentettek kapaszkodót a csak­nem elveszett, ám hirtelen újra ér­dekessé váló identitás megtalálásához. A Zendülés a Caine hadihajón pe­dig a világ legnagyobb részéhez hason­lóan a magyar házi könyvtárak több­ségében is fellelhető valahol a Meztelenek és Holtak, illetve a szintén amerikai zsidó szerző, Joseph Heller 22-es csapdája között. Merthogy Herman Wouk ízig-vérig zsidó író volt, igaz, olyan világlátással, amelyet a keleti part felvilágosult, liberális vé­leményformáló elitje közül sokan csak nehezen tudtak megbocsájtani az idén 103 éves korában elhunyt, Pu­li­tzer-díjas amerikai szer­zőnek. Wouk ugyanis ortodox zsidó volt.

Wouk 1975-ben

Foto: Alex Gotfired

Márpedig vallásos emberként a hatvanas évek forradalmi lendületében sem tudott másként írni nemi szerepekről, társadalmi kérdésekről, mint ahogy az egy hagyományokhoz ragaszkodó zsidótól elvárható. Mégis, Wouk ízig-vérig modern ember maradt, vallásos életvitelét a 20. század második felében szárny­ra kapó modern ortodox mozgalommal összhangban igyekezett összeegyeztetni korunk követelményeivel. Szentül hitt benne, hogy ez sikerülhet, és a színházi világ, valamint a könyvkiadó mogulok legnagyobb döbbenetére valóban úgy maradt ünnepelt kortárs regényíró, hogy soha egyetlen apró kompromisszumra sem volt hajlandó, ha azt a jiddiskeit kárára kellett volna meghoznia. Pedig, nem szabad elfelejteni, hogy a szombati bemutatókat, a könyveiből készül színdarabok gyakran zsidó ünnepekre eső főpróbáin való részvételt néhány évtizeddel ezelőtt még a szabadság hazájában, Amerikában sem igazán illett visszautasítani. De a zsidó tradíciókhoz való hűség, és az ezzel szorosan összekapcsolódó büszke öntudat a századelő rohamos hanyatlását követően lassan divatba jött az óceán túlpartján. Jelentős részt éppen Wouknak köszönhetően.

Wouk édesanyja (balra)

és anyai nagyapja,

Mendel Leib Levine rabbi

Amerikai álom orosz gyökerekkel

Herman Wouk 1915 májusának vé­gén született Bronxban. Szülei a mai Belorussziából érkeztek az Új­hazába. Édesapja, Abraham Isaac Wouk keményen dolgozott, hogy sikerüljön kiemelnie családját a szegénységből, ám a környéken la­kó zsidó családok többségétől elté­rően nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy a kis Herman megtanuljon héberül, folyékonyan tudjon imádkozni és könnyedén eligazodjon a Biblia szövegei között. A komolyabb vallási képzést azonban már nem ő, hanem a fiú anyai nagyapja vállalta magára, aki nem sokkal a fiatal Wouk bár micvója előtt érkezett Amerikába. Az idős Chábád rabbi kezdte el bevezetni a jó eszű fiút a Talmud rejtelmeibe, és a szövegek mély elemzésének inspiráló elfoglaltsága hamar kettejük napi rutinjává vált.

Herman Wouk a Columbia Egyetemre járt, majd a Pearl Harbort ért japán támadás után jelentkezett a haditengerészethez, amelynek kötelékében számos ütközetben vett részt. Később úgy nyilatkozott, hogy nagyapja és a haditengerészet voltak a legnagyobb hatással az életére.

 

Irodalmi sikerek

A háború évei alatt írta első regényét, az Auróra hajnalpírt, amelynek kéziratát egykori filozófiaprofesszorának küldte el, aki a minőségi írást egy ismert New York-i szerkesztőnek továbbította. A döntést szerződés koronázta, a könyvet 1947-ben adtak ki, és egy csapásra meglehetős ismertséget hozott szerzőjének.

A kezdeti sikereket még nagyobbak követték. A Zendülés a Caine ha­dihajón című, a csendes-óceáni had­színtéren szerzett tapasztala­tai ihlette regényéért 1951-ben Pu­li­tzer-

díjait is kapott. A könyvből előbb Humph­rey Bogart főszereplésével filmadaptáció készült, majd két­fel­vo­násos darab formájában a Broadway-en is bemutatták a törté­ne­tet. Wouk negyedik könyve, a Mar­jorie Morningstar (magyarul Haj­nalcsillag címen jelent meg) bepillantást enge­dett egy, az olvasók döntő többsége számára teljességgel ismeretlen vi­lág­ba: a feltörekvő, de a hagyományaihoz ragaszkodó New York-i zsi­dó családokból a többségi társadalom szabályrendszerébe kikerülő fiatalok életébe.

Feleségét, Betty Sarah Brownt még a háborús években ismerte meg, amikor hajóját Kaliforniában javították. A nő a 25. születésnapján betért a zsidóságba, és 1945. december 10-én összeházasodtak. Három gyermekük született, a legidősebb, Abraham 1951-ben egy balesetben elhunyt.

 

A legsikeresebb zsidó kisokos

Wouk negyedik könyve, az Én Istenem pótolhatatlan bevezetés a zsidóságba. Megbecsülni is lehetetlen, hogy az 1959-ben megjelent rendkívül olvasmányos kézikönyv hány olvasót igazított el a zsidó hagyományok útvesztőiben. A könyv a megjelenését követően valóságos szenzációnak számított Ameriká­ban, ugyanis az or­todox zsidó élet­mód a bezárkózó, szigorúan vallá­sos csoportokon túl lényegében is­meretlennek számított akkoriban a rohamosan asszimilálódó fiatalabb zsi­dók körében, a nem zsidó honfitársaikról nem is beszélve. Az írást a Los Angeles Times is folytatásokban közölte, a számos alkalommal és több nyelven kiadott kötet a mai napig az egyik legnépszerűbb összefoglaló a zsidó vallásról. Magyarul 1993-ban a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatás Egyesület adta ki.

A nagyapjának, Mendel Leib Levine egykori minszki, majd New York-i rabbinak dedikált könyv és Wouk szokatlan egyénisége a 20. századi angol nyelvű, zsidó írók között számtalan hívet szerzett a zsidó tradíció számára. Wouk maga nem csupán minden nap tanult, hanem heti rendszerességgel tanított is Talmudot. Kevésbé ismert, de 1952-ben még egy mai napig működő zsinagógát is alapított a Long Island mellett elterülő Fire Islandon. A washingtoni évei alatt használt Georgetown zsinagógát pedig nem hivatalosan a mai napig Herman Wouk zsinagógájának hívják.

 

Az évszázad írója – és barátai

Az író Dávid Ben-Guriontól a Nobel-díjas Elie Wieselig a 20. század számos kiemelkedő személyiségét a barátjának tudhatta. Wouk több évtizedet átívelő kapcsolatban állt a lubavicsi rebbével, Menachem Mendel Schneersonnal is, akit első ízben az Egyesült Államok aktuális elnökének, Richard Nixonnak a személyes megbízottjaként keresett fel a vallási vezető 70. születésnapja alkalmából 1972-ben. Wouk hosszú ideig állt levelezésben a Rebbével, aki több alkalommal személyes audiencián fogadta, és útmutatásokkal látta el az írót.

Herman Woukot Palm Springs-i otthonában, alig 10 nappal a 104. születésnapja előtt, álmában érte a halál. A 20. század egyik legnagyobb zsidó írója távozott közülünk.

Réti János írása