Nyolcezer sólet, tízezer látogató: a nyár utolsó vasárnapján hatalmas sikert aratott a területében és programjaiban kibővített II. Sóletfesztivál. Az EMIH által az erzsébetvárosi Kazinczy utcában megtartott, tízezer vendéget vonzó rendezvény minden korosztályt jóllakatott, és nemcsak sólettel. A gasztronómiai-kulturális fesztivál bebizonyította: kell és lehet is népszerű új hagyományokat teremteni a zsidó közösségi életben, sőt, akár azon túl is.

Már délelőtt fél tizenkettőkor hömpölygött a tömeg a Kazinczy utcában, és szinte minden sólet-sátor előtt sorok álltak. Ám nem kellett sokat várni az ízletes ebédre, mert a szervezők a tavalyi elsöprő érdeklődésből és igényekből tanulva, idén több mint nyolcezer adag sólettel készültek, amelyek között megtalálható volt az amerikai, a marokkói, a jemeni, a magyar, a lengyel és az izraeli sólet is. (Lásd keretes anyagunkat.) Nehéz eldönteni, hogy ezek közül melyik bizonyult a legfinomabbnak és a legnépszerűbbnek, mert szinte mindegyik sátornál folyamatosan szükség volt a pótlásra, de talán a magyar sólet sátrainál jártak a legtöbben.

Kérdezd a rabbit!

Feltűnő volt, hogy az emberek jelentős része az igazi fesztiválhangulatban nemcsak az étkezési sátrakat kereste fel, hanem a családosok az egész nap zajló, interaktív gyerekprogramokat is gyakran látogatták (Muppet Show-let, Szamóca bohóc), sokan mentek a Bét Menáchem Gyermek Oktatási Központ standjához, valamint a Tett és Védelem Alapítvány és a Cedek Szeretetszolgálat pultjaihoz is. Többeket vonzott a „Kérdezd a Rabbit!” – stand, ahol bárki bármilyen kérdést feltehetett a jelenlévő rabbiknak, akár zsidóságról, akár személyes témákról legyen szó. Ezzel éltek is a látogatók, a legtöbben a magánéletükkel kapcsolatban tettek fel kérdéseket, és a rabbik állták a sarat. Nógrádi Bálint rabbitól megtudtuk: volt, akit a zsidóság és a kereszténység közötti különbségek érdekeltek, de sokan kérdezték őt a kóserságról, a szombat-tartás szabályairól is.

Közelebb egymáshoz

A hivatalos megnyitón az Erzsébetvárosi Önkormányzat nevében dr. Vető Marietta alpolgármester köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy a VII. kerületben számos nemzetiség és kultúra él békésen egymás mellett. Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija arról beszélt, hogy a Talmudban az áll: nagy dolog az evés-ivás, mert közel hozza az embereket egymáshoz. Ennek fizikai értelemben is minden jele látható immár a Wesselényi utcától egészen a Király utcáig. Kiemelte, hogy tavaly óta megduplázódott az érdeklődés a fesztivál iránt, melynek „főszereplője”, a sólet a legfontosabb és legjellegzetesebb zsidó étel is egyben, amely azonban kóser módon az igazi. A sólet a zsidóságból keletkezett a szombattal összefüggő szabályok miatt, ugyanis kellett egy olyan étel, amelyet a tűzön lehetett hagyni egész péntek éjjel. A rabbi szólt arról is, hogy a sólet különleges íze a sabbat „fűszerével” lett tökéletes és teljes. „Értékes dolog, hogy ilyen fesztivált lehet rendezni ma Budapesten, ahová emberek ezrei jönnek el, <<belekóstolni a zsidóságba>>, és itt megismerhetik az EMIH körüli szervezetek munkáját is” – hangsúlyozta.

Köves Slomó a rendezvény jelentőségét értékelve fontosnak nevezte, hogy a kívülállók közül sokan nem mernek elmenni a zsinagógákig, és egy ilyen nyílt rendezvény egyszerre mutatja meg nekik a zsidó és a kóser világot. A másik célcsoport, maguk a zsidók, akik közül az érdeklődők itt megtehetik az első lépéseket a közösség felé. Aláhúzta: a sóletfesztivál egyre inkább közösségépítő rendezvénnyé válik, ahol jókat lehet enni, beszélgetni, és jó koncerteket lehet hallgatni. Természetesen mindez ráirányítja a figyelmet az EMIH szociális, ifjúsági és oktatási szervezeteire is. A legfontosabb változás pont ezen a fesztiválon látszik: a zsidóság ma sokkal természetesebben része a hétköznapoknak és a köztudatnak, mint akár csak tíz-tizenöt éve. Akkoriban egy ilyen rendezvényt nem nagyon lehetett elképzelhető, mert még tabu volt a zsidóság ötven év hallgatás után. „Az elmúlt másfél évtizedben az antiszemitizmus is erősödött, de a két folyamat között nincs összefüggés. Sőt, az ilyen rendezvények tompítani tudják az antiszemitizmust, mert a gyűlölet táptalaja a tudatlanság. Az ilyen rendezvény-kultúra viszont segít a pozitív identitás létrejöttében” – tudtuk meg a vezető rabbitól.

Egyre inkább kóser

Megteltek a széksorok Oberlander Batsheva és Fűszeres Eszter gasztroblogger érkezésekor, akikkel Kovács M. Veronika beszélgetett a kóser konyha titkairól. A résztvevők felidézték, hogy negyedszázaddal ezelőtt, de még akár egy évtizede is sokkal nehezebb volt kóser konyhát vezetni Budapesten, mint ma, amikor már szinte minden adott és beszerezhető a szabályok betartásához. Mint elmondták, a kóserságnak sok fokozata van; ne riasszon el senkit, ha nem tud rögtön megfelelni minden szabálynak. Még egy családon belül is jellemző, hogy mindenki más-más kósersági szabályokat tart be. „Nem kell megsértődni a másik ember szokásaira” – emelte ki Oberlander Batsheva. Szó esett arról is, hogy egészen kis konyhában is lehet kóser ételeket készíteni, ehhez ma már minden kellék hozzáférhető. Persze azért egy valódi kóser konyha azt jelenti, hogy mindenből kettő van, kivéve a hűtőgépből, abból elég csak egy, ám ott is mindent megfelelően el kell választani egymástól. Arra a kérdésre, hogy miként lehet jól együtt élni a kóser szabályokkal, az a válasz hangzott el, hogy úgy érdemes tekinteni ezekre az előírásokra, mintha orvosi javallatok lennének.

Minden héten ünnep

Lehet, hogy nem mindegyiket sikerül betartani, de azért erősen törekedni kell rá. A beszélgetés során elhangzott, hogy ma már a bonyolultabbnak tűnő eseteket is jól meg lehet oldani: van kóser lasagne is, ami növényi tejjel készíthető. A kóserság szempontjából mindenesetre a legjobb a saját konyha, a saját főzés, mert akkor tényleg tudjuk, hogy mit eszünk. Fűszeres Eszter elmondta, hogy a péntek esti kalács-sütés kiváló program, mert a tészta gyúrása hatékony feszültség-levezetés, később pedig már jönnek a jó illatok is, és ő így pihentebben, jókedvűen „érkezik” a sabbatra. A gasztroblogger beszélt az általa vezetett, népszerű kóser sétákról, Oberlander Batsheva pedig Oberlander Baruch rabbit idézve azt mondta, a sabbat minden héten ünnepi hangulatot hoz számukra. Ezt követően ismét a gyerekprogramoké volt a terep, majd a Klezmerész tradicionális klezmer zenekar adott koncertet, valamint a nagy hírű Hajnóczy Soma bűvész világbajnok is fellépett. Később a Sabbathsong Klezmer Band és a Stetl koncertjével zárult a kivételes hangulatú fesztivál.

Munkatársunktól

Tudta? A Magyarországon legismertebb négy zsidó étel a következő: sólet, maceszgombóc leves, zsidó tojás, flódni. A sólet olyannyira népszerű, hogy magyar étellé is vált. A magyar és a magyarországi zsidó konyha mindig erős kölcsönhatásban volt egymással, a magyar fűszerezés mindig is meghatározta a hazai zsidó ételeket. Magyar sajátosság volt sokáig (a déli országokban megszokott olíva-olajjal szemben) a szárnyas-zsír használata a hazai zsidó ételek elkészítéséhez.   

A sóletfesztiválon felszolgált sóletfélék rövid leírása

A magyar sólet

Karakteres ízét a füstölt hús, főként a liba adja. Fő alapanyaga a nagy mennyiségű bab, amit hosszú ideig üstben főznek és ebbe teszik bele a kugelt, mely pirított hagymából és/vagy reszelt burgonyából, fűszerekből és olajból tevődik össze. A fűszereken és a húson túl, melyek a fenséges ízt adják, a sós és csípős ízvilág dominál – a magyar konyha karakterének megfelelően. Köret: jeruzsálemi kugel.

A lengyel sólet (jiddisül: csólent)

A lengyel konyha kevesebb sót, borsot használ, mint a magyar, ami annak következménye, hogy távolabb helyezkednek el a balkáni országoktól, ahonnan a termelt fűszereket exportálják. A lengyel zsidók kreativitását jelzi, hogy anélkül tudtak húsos ízben gazdag ételeket az asztalra tenni, hogy nem volt elég pénzük húsra. Ez alakította ki azt a gasztronómiai jellegzetességet, hogy hús helyett a marha belét használták fel. A bélt megtöltötték tésztával, vízzel és kevéske olajjal, ami valamelyest sűrítette az ételt és telítettség érzetet adott. A megtömött bél végeit összevarrták majd belehelyezték az üstbe főni, ezzel marhahúsos ízt sikerült kölcsönözniük minden hozzávalónak, a gabonaszemeknek és a hüvelyeseknek egyaránt. Köret: krumpli kugel.

Az izraeli sólet (jiddisül: jeruzsálemi csólent)

Egykoron az Eretzben élő zsidók főként Jeruzsálemben éltek, majd a későbbi askenáz bevándorlóknak sem állt mindig rendelkezésükre marhahús, így alakulhatott ki, hogy főként csirkeszárny és csirkeaprólék felhasználásával készítik a sóletet. A különböző arab országokból érkező zsidók hagyományos ételkészítése is nyomot hagyott az ételen, így kerülhetett egyes sólet fajtákba humusz is. Köret: olajbogyó és savanyú uborka.

A marokkói sólet (szchina)

Az askenázi ősétől eltérően ez a változat tartalmaz rizst, és a hüvelyeseket a hústól külön főzik meg. Rendkívülisége megmutatkozik abban is, hogy szárított gyümölcsöket is tesznek bele. A datolya és a szilán (datolya méz) kölcsönzik a sötét színt és az édeskés aromát, és a többi hozzávalóval együtt gondoskodnak a marokkói sólet egyedülálló ízéről. Köret: matbucha saláta.

A témáni/jemeni sólet (harisz)

Különbözik minden egyéb sólet fajtától, még a marokkóitól is. A jemeni egy, a többitől eltérően folyékonyabb állagú párolt húsos étel, olyasmi, mint egy gazdag leves. Sokan előszeretettel mártogatnak pitát a fenséges párolt hús szaftjába. Természetesen a fűszerezés a földrajzi területnek megfelelően alakult ki, így felhasználnak szegfűszeget, koriandert, hawayijt (jemeni őrölt fűszerkeverék) is. Köret: matbucha saláta.

Az amerikai sólet

Ez a sólet a világháború utáni új érához köthető. Minekutána az amerikai zsidók számára mindenféle összetevő elérhető volt, a sóletjük is erről a gazdagságról, sokféleségről tesz tanúbizonyságot: gyakran a hagyományostól eltérő alapanyagokkal készítik. Megtalálható csípős, füstölt húsos aromájú, delikát fűszeres változat is a palettán, míg máshol az édes ízek jellemezhetik, pl. méz, whiskey, kávé felhasználásával készítik el, egyedi és szokatlan ízvilágot adva az ételnek. Köret: jeruzsálemi kugel.