A második jeruzsálemi Szentély korából származó, hatalmas kőfejtőt tártak fel Jeruzsálem Hár Chocvim nevű ipari negyedében. Méretét jól mutatja, hogy a mintegy 3500 négyzetméteres területen folyó feltárás az egykori kőfejtőnek csupán egy részét fedi le. Mivel a kőből készült edények és egyéb tárgyak a zsidó törvények szerint sosem válnak rituálisan tisztátalanná, a zsidók között a szentélyek idején igen népszerű volt ez az anyag. Erről tanúskodik a helyszínen talált kőedény is, írja az Izraeli Régészeti Hatóság oldala.
A feltárás során különféle méretű építőkövek tucatjai kerültek elő, és feltárták a kőfejtéshez használt járatokat is. Ezek méretei utalnak a helyszínen kivágott kövek nagyságára.
„Az innen kifejtett építőkövek legtöbbje nagy méretű sziklatömb volt, hosszúságuk elérte a két és fél métert, szélességük 1,2 méter, vastagságuk pedig 40 centiméter körül volt”
– mondta a feltárást az Izraeli Régészeti Hatóság részéről vezető Michael Csernin és Lara Silov.
„Minden egyes ilyen kő két és fél tonnát nyomott!
A kövek lenyűgöző mérete feltehetőleg arra utal, hogy a királyi udvar nagyszámú jeruzsálemi építkezéseihez szállították innen a követ a második Szentély korának végén, Nagy Heródes király uralmától (i. e. 37-4) fogva. A történelmi forrásokból kitűnik, hogy Heródes jeruzsálemi építkezései közé tartozott legelőször is a Templom-hegy és a Szentély bővítése. Uralkodása alatt számos grandiózus középületet – palotákat és erődítményeket – is emeltek városszerte. Ezen építkezésekhez rengeteg jó minőségű építőkőre volt szükség. Heródes utódai folytatták az általa megkezdett monumentális projekteket. Ezek között a legfontosabb volt a »harmadik fal«, melyet Heródes unokája, I. Agripász király (uralkodott: i. sz. 37-44) emeltetett” – magyarázták a kutatók.
A régészek fontos összefüggésekre világítottak rá:
„Megfelelő óvatosság mellett logikusan feltételezhetjük, hogy a kifejtett kőtömböknek egy részét a korabeli Jeruzsálem utcáinak burkolására szánták.
A Régészeti Hatóság szakemberei az elmúlt években egy kövezett utat tártak fel a jeruzsálemi Dávid Városában (ez az ún. Zarándokok útja), mely szintén a második Szentély korának végéről származik.
Csodálatos módon az utat burkoló kövek pontosan megfelelnek azon kőtömbök méretének, vastagságának és geológiai tulajdonságainak, melyeket a most napvilágra hozott kőfejtőből bányásztak ki.”
A régészek a kőfejtő egyik sarkában kétezer éves, érintetlen kőedényt találtak:
„Egy kőből készült, rituális tisztaság céljait szolgáló edényről van szó, melyet a második Szentély korában használtak a zsidó közösségekben. Elképzelhető, hogy a helyszínen készítették, a kőfejtőben, de az is lehet, hogy az itt dolgozók számára hozták ide máshonnan.”
A régészek célja, hogy a feltárt részeket a helyszínen építendő komplexum részévé tegyék, hogy minél többen megismerkedhessenek múltunk e monumentális emlékével. Eli Escusido, a Régészeti Hatóság vezetője elmondta: „A kilenc nap [áv hónap újholdja és tisá beáv böjtje közötti időszak] és áv hónap kilencedike küszöbén állunk. Ebben az időszakban a zsidó nép Jeruzsálem pusztulását gyászolja. Szimbolikus és igen megható, hogy épp ebben az időszakban került napvilágra ez hatalmas kőfejtő. A felfedezett kőedényeket az idény nyáron a nagyközönség számára is megnyitott Jay és Jeannie Schottenstein Nemzeti Régészeti Campuson állítjuk ki Jeruzsálemben.”