A háborús időkben tanúsított rendkívüli bátorság egyáltalán nem ritka Izraelben. A női hősiesség azonban különösen megrendítően hat a lélekre. Három fiatal izraeli nő története a sok közül, akik visszavágtak, amikor a gonosz erői lecsaptak – olvasható a Neokohn oldalán.

Bar Zohar százados

A támadás első óráiban Bar Zohar százados és csapata két furgonnal találkozott, amelyekben 12 Kalasnyikovokkal és vállról indítható rakétavetőkkel felfegyverzett Hamász-terrorista tartózkodott. Erős tűz alá kerültek, és Bar csapatának egyik katonája azonnal meghalt, míg Bar maga súlyosan megsebesült.

Sérülése ellenére Bar nyugodt maradt. Utasította a csapatát, hogy hagyják el a járművüket, és vonuljanak mögé fedezékbe, miközben ő maga folyamatosan lőtte a terroristák furgonjait, felállt, teljesen kitéve magát a tűznek, hogy csapata számára fedezetet nyújtson.

Tudta, hogy 12 terroristával szemben kevés az esélye, de ennek ellenére ott maradt járművében – amely bármelyik pillanatban felrobbanhatott volna -, és folytatta a tüzelést a terroristákra. Annak ellenére, hogy súlyos sérülése miatt fogytán volt az ereje, lövései pontosak voltak, és sikerült elég időt nyernie csapatának, hogy egy közeli árokba meneküljenek és elbújjanak.

Miközben lőtt, a terroristák egyik furgonja belerohant a járművébe. A Hamász sofőrje pánikba esett Bar pontos lövéseitől, és elhagyta a furgonját. Annak ellenére, hogy Bar az eszméletvesztés szélén állt és csupa vér volt, valahogyan bemászott az elhagyott járműbe, és egy kibuc felé kezdte vezetni, miközben azt kiabálta a csapatának, hogy ugorjanak be mellé.

A másik terrorista furgon üldözőbe vette. Barék elérték a kibucot, ahol egy IDF-csapat várta őket.

Bar megállította az autót, és a feje azonnal a kormánykerékre rogyott.

Csapata az IDF-csapatok felé rohant, abban a reményben, hogy meg tudják menteni az erősen vérző Bar-t. Tragikus módon, a megmentésére tett erőfeszítéseik ellenére a nő belehalt a súlyos vérveszteségbe.

Bar Zohart nyolcéves korában már zseniális matematikusnak tartották, és a Bar-Ilan Egyetemen kezdte el tanulmányait. Kilencévesen közölte a szüleivel, hogy hiányoznak neki a barátai és a közös játékok, és hogy már nem érdekli a felnőttekkel való tanulás. 

Ez a különleges kislány elég magabiztos volt ahhoz, hogy elmondja szüleinek, hogy nem hajlandó lemondani a gyermekkoráról.

2001-ben csatlakozott egy titkos elit hírszerző egységhez, miután a hadsereg előzetes tesztjei során kiderült, hogy olyan kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkezik, mint a fenomenális memória, az adott helyzetek egyedülállóan átfogó megértése, a gyors felfogóképesség és gondolkodás, valamint a nyomás alatti improvizációs képesség. Bar kiválóan teljesített ebben az elit egységben, és kitüntetést kapott az IDF vezérkari főnökétől egy különleges titkos műveletben való közreműködéséért, amely olyan információkat használt fel, amelyeket Bar Zohar saját maga elemzett és erősített meg.

Adar Ben Simon hadnagy

Adar a Zikim kibuc melletti katonai kiképzőbázison esett el, miközben ádázul védte a parancsnoksága alatt álló katonákat. Október 7-én szemtől szemben harcolt a katonai bázisára beszivárgott terroristákkal.

Körülbelül 50 Hamász-terrorista Kalasnyikovokkal és vállról indítható rakétavetőkkel felfegyverkezve támadta meg a bázist. Ezzel egyidejűleg az égboltot Gázából kilőtt rakéták borították be. Adar jelentette a támadást a rádióban, és utasította katonáit, hogy vegyék fel a fegyvereiket, és vonuljanak a kerítéshez, hogy megállítsák a terroristákat.

Sokan még félig aludtak, mivel kora szombat hajnal volt, amikor az egész bázis nyugalomban volt.

A katonák azonnal kiugrottak az ágyukból, és futásnak eredtek a kerítés felé. A terroristák azonban a saját hírszerzésükből tudták, hogy a katonák nagy része tapasztalatlan fiatal, akik csak néhány héttel korábban léptek be a hadseregbe. Ennek következtében sokan megsebesültek vagy meghaltak, mielőtt reagálni tudtak volna a terroristák támadására. Közben a terroristák áttörték a kerítést. Motorkerékpárokkal, traktorokkal és furgonokkal közlekedtek, néhányan pedig siklóernyővel érkeztek, és a levegőből lőtték a katonákat.

Támadásuk előtt a terroristák semlegesítették és megsemmisítették azt a kifinomult elektronikus rendszert, amelyet Izrael a gázai határon állított fel. Segítségükre voltak a gázai gazdák, akiknek Izrael engedélyezte, hogy a határ közelében műveljék földjeiket. 

Ezek az „ártatlan” gazdák a kalapjukba rejtett mikrokamerákkal lefényképezték a kerítésen lévő érzékelők pontos helyét.

Adar mélységes frusztrációt és tehetetlenséget érzett, amikor kétségbeesett segélykérései a légierő és a közeli bázison állomásozó harckocsizó csapatok segítségére válasz nélkül maradtak. Ezért úgy döntött, nincs más választása, mint megrohamozni a terroristákat.

Mielőtt Adar kiment volna a terroristák ellen harcolni, küldött egy üzenetet a nővérének, Shahafnak: „Megtámadtak minket. Tucatnyi terrorista van előttem. Kimegyek, hogy megküzdjek velük. Smá Jiszráél”.

Azt kiáltotta a megmaradt katonáinak, hogy álljanak fel és kövessék őt. Tüzet nyitott a terroristákra, miközben egyidejűleg gránátokat dobott rájuk, és egyre közeledett feléjük. Tettei sok katonát mentettek meg – és azzal, hogy fiatal és tapasztalatlan katonáit arra bátorította, hogy szálljanak szembe a terroristákkal, akik közül sokan meghaltak.

Az eseményt követő eligazításon kiderült, hogy Adar hősies tetteivel több mint 25 olyan katona életét mentette meg, akiket egyébként harci tapasztalatuk hiánya miatt a terroristák lemészároltak volna.

Ravit Aszajag őrmester

Október 7-én reggel Jachini, egy dél-izraeli vallásos mosáv (mezőgazdasági szövetkezeti közösség) lakosainak többsége a zsinagógában volt. Miközben imádkoztak, mintegy 100 terrorista csendben beszivárgott a településükre.

Ravit Aszajag őrmester aznap reggel a mosavtól három kilométerre lévő műveleti egység parancsnoki szobájában teljesített szolgálatot. Az elsők között értesült a kibontakozó borzalomról, a közeli Reim kibucból pánikba esett jelentéseket fogott, köztük a sebesültek és a füsttel teli szobákban rekedt emberek kétségbeesett segélykérő hívásait.

Az egyik telefonáló a rádióban azt kiabálta, hogy a kibuc összes tagját meggyilkolták, és hogy ő egyedül maradt. Ravit úgy döntött, hogy cselekszik, és három másik katonával együtt egy katonai dzsippel a mosáv felé vették az irányt. Amikor megérkeztek, megdöbbentette őket a terroristák száma és a fejük fölött felszálló rakéták hatalmas garmadája – de mindenekelőtt az izraeli erők teljes hiánya. Ravit észrevette, hogy a terroristák közül néhányan bementek egy gabonaraktárba, és csendben szólt a három másik katonának. Óvatosan megközelítették a raktárat, kézjelekkel kommunikálva, hogy meglepjék a bent lévő terroristákat. De kiszúrták őket, és hirtelen támadásba lendültek a gabonaraktáron kívül tartózkodó terroristák.

Ravit megőrizte a nyugalmát. Mindenféle erősítés nélkül, miközben kollégái a raktáron kívül harcoltak a terroristákkal, ő megrohamozta a raktárt, betörte a faajtót, miközben rendkívül pontos lövésekkel lőtt a bent lévő terroristákra. Kiderült, hogy ez a kilenc terrorista azért ment be a raktárba, hogy imádkozzon. A kilenc terroristát meglepte a magányos katonanő hirtelen támadása, és viszonozni kezdték a tüzet. Ravit a terroristák közül négyet likvidált, a többieket pedig egy kivételével mind megsebesítette. Ez az utolsó terrorista egy szénabála mögé rejtőzött. Ravit egy gránátot dobott rá, és a poros padlóra vetette magát.

A felrobbanó gránát zaja felkeltette a közelben lévő terroristák figyelmét, akik berontottak a raktárba, és megölték Ravitot.

Csapatának másik három tagja is meghalt a több mint 100 terroristával vívott vakmerő harcban. A tizenkilenc éves Ravit, aki zenei karrierről és az emberek boldoggá tételéről álmodott, az emberi gonoszság elleni harcban találta magát. „A fotóból megérthetjük, mennyire különleges volt Ravit” – mondta közeli barátja, Nofer Sarmeli.

„Egyrészt gyengéden pengette a gitárját, utazott vele, hogy kórházi gyerekeknek énekeljen. Másrészt pedig egy harcos, aki képes volt minden erejével a terroristákra támadni”.

Címlapkép: illusztráció, az IDF katonái