A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum közelmúltba nyílt kiállítása azt mutatja be, hogy az emancipáció után milyen szerepet töltöttek be a Magyarországon élő zsidók, a turizmus és a vendéglátás piacán.
A magyarországi zsidóságot polgári jogaikban egyenjogúsító 1867. évi törvény után hazánk zsidósága a gyorsan fejlődő országgal együtt gyarapodott. Számuk ugrásszerűen megnőtt a kisebb-nagyobb kereskedők és vendéglátósok körében is. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása a dualizmus boldog békeéveinek világába repített vissza. A kiállítás bemutatja azokat a Magyarországon élő zsidó embereket, akiknek többek között Budapest világvárossá válását is köszönheti. A mezőgazdaságban, a kereskedelemben és a kávéházak újragondolásában is nagy szerepet játszanak a zsidó származású szakemberek, üzletemberek, vállalkozók, akik ma is ismert kávézókkal ajándékozták meg Budapest kulturális életét.
Mauthner Ödön neve a századfordulón világszerte ismert volt. Magyarországon ő foglalkozott elő-
ször vetőmag-nemesítéssel és termesztéssel, és kiváló eredményei pár éven belül meghozták számára a nemzetközi elismerést is. 1876-ban alapította meg vállalkozását Mauthner Ödön Magterménykereskedő néven, üzlete a Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utcában volt. Először gabona magvakkal kereskedett, majd takarmánymagvak neme-
sítésével és árusításával foglalkozott. A cég 70 éves fennállása alatt fokozatosan bővítette ki profilját a legkülönbözőbb vetőmagvakra. Pár éven belül megkerülhetetlen szaktekintéllyé vált a mezőgazdaságban nemzetközi szinten is, ipari és világkiállításokon is sorra aranyérmeket kapott.
A Steuer család Budapest egyik legjelentősebb kávés dinasztiája volt az 1880-as években. A fővárosba került testvérpár fiatalabb tagja, Sándor vezette a Múzeum körúton a Fiume kávéházat, majd a megnyitástól 1894-től hét éven át a New York Kávéházat. Bátyja, Gyula egy bécsi kávéházban tanulta ki a szakmát, majd a pesti Európa Szálló kávéházában főpincérkedett. 1888-ban pedig megnyitotta az Abbázia kávéházat. Az Oktogon óriása a kor Budapestjének legnagyobb és legfényesebb kávéháza volt. Hírnevét nemcsak modernnek számító berendezésével nyerte el, hanem Steuer Gyula tudatosan kitűnő atmoszférát teremtett ahhoz, hogy a kávéház találkozási fórummá is váljon. A hely művészek, képviselők és vezető politikusok törzshelye lett. A kávéház büszkélkedhetett az ország legnagyobb tükreivel, ónix-márvány asztalai, elegáns enteriőrje, délszaki növényei, a pincérek formabontó, modern megjelenése a Monarchia egészében ismertté tette. Steuer Gyula nézete szerint a kávéház egyedisége abban is megnyilvánult, hogy a vendégek beszélgetését nem zavarta zene. Az Abbázia talán leghíresebb törzsvendége a kor jónevű politikusa, Vázsonyi Vilmos volt, de rendszeresen betért ide Eötvös Károly is, aki ez idő tájt világhírnévre szert tett ügyvéddé vált. Ismertséget a Tiszaeszlári per hozott számára, ahol sikeresen védte az emberöléssel vádolt zsidókat.
Goldberger Sámuel Gottlieb szegény családban született 1866-ban. Édesapja vaksága miatt korán, már 13 éves korától dolgoznia kellett. 1892-ben vette feleségül a tőle egy évvel fiatalabb Winter Antóniát, akivel hat gyermeket neveltek fel. Ugyanebben az évben nyitotta meg első áruházát a budapesti Rákóczi út 38. szám alatti épület földszintjén és első emeletén. A Párisi Nagy Áruház akkor a legmodernebb kereskedelmi egység volt a városban. Az a fajta megoldás, hogy egy épületen belül a vásárló az élelmiszertől kezdve a divatárun át a háztartási eszközig mindent megvásárolhat, teljesen újszerű volt. 1908-ban megvásárolták az Andrássy út egyik legismertebb épületét, a volt terézvárosi kaszinó palotáját. Ezt – az épület dísztermének meghagyásával – lebontatták, és helyén építették fel Európa egyik legmodernebb áruházát, az új Párisi Nagy Áruházat. A vasbetonvázas, szecessziós épületet rendkívül modern gépészettel és automata tűzoltórendszerrel egészítették ki. Az ünnepélyes megnyitást 1911. február 3-án tartották a kereskedelmi miniszter jelenlétében. Összesen 806 fő dolgozott itt.
A fent említett nevek és történetek csak apró töredéke az átfogó kiállításnak, melynek felhozatalából csak a kóser zsidó vendéglátás fejlődésének bemutatását hiányoltam. De, a több egymástól különböző személyiségű és hivatású zsidó ember sikertörténetében egyetlen közös dolgot ki kell emelnem. Sikereik minden esetben a kitartó és minőségorientált munkájuk gyümölcse.
A kiállításon több megmarat, tárgyi emlék is helyet kapott. Ilyenek például a New York kávéház ital és étlapjai, valamint az asztal kötelező kelléként megjelenő kutyanyelvek, melyeket itt használtak először annak érdekében, hogy a papír nélkül maradt írók, költők is leírhassák gondolataikat.
A Párisi Nagy Áruház katalógusa mellett az alapítók otthon készült családi videói vannak a falra vetítve. Ezáltal még közelebb érezhetjük magunkhoz az egykori kereskedőket, akik a legnagyobb sikerekben is megmaradtak azoknak az egyszerű, egymást őszintén szerető, ám a munkájukban elszánt és precíz embereknek, akik a kezdetekkor voltak.
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 111. szám – 2018. október 1.