Január 18-án a budapesti gettó felszabadulására emlékeztünk. Idén az EMIH két helyszínen emlékezett az áldozatokra és a túlélőkre. Először a budapesti Gettófalnál tartott gyertyagyújtással, később pedig a Zsilip Kulturális Központban, ami nem messze fekszik az egykori kisgettótól és a Duna-parton lévő „cipők” emlékműtől, amely nem múló emléket állít a Dunába lőtt áldozatoknak.
A Zsilip Központban tartott megemlékezésen Glitsenstein Sámuel rabbi kádissal emlékezett a mártírokra és egy személyes történetet osztott meg az összegyűltekkel. A rabbi családjával 2008 szeptemberében költözött Budapestre. Miután beköltöztek a Wesselényi utcai bérelt lakásukba, elindultak fölfedezni a környéket – elsősorban játszóteret kerestek három kisfiuknak. Nagyon örültek, amikor rábukkantak a Klauzál térre, ahol árnyas fák alatt játszhattak a gyerekek. Az erről készült fotókat meg is osztották a családtagjaikkal, ám Glitsenstein rabbi egy idős nagybátyja számára keserédes volt a fotó: budapesti holokauszttúlélőként fájdalmas volt neki látnia a Klauzál téren játszó gyerekeket…
A rabbi, aki akkoriban még nagyon keveset tudott a budapesti zsidók történetéről, gyorsan utánaolvasott az interneten, és megdöbbenve értesült róla, hogy a barátságos játszótéren valamikor zsidók tucatjainak tömegsírja volt. „Akkoriban sokat gondolkoztam ezen, hogy szabad-e így itt játszania a gyerekeknek, vagy ez nem illendő. Arra is gondoltam, hogy a mártíroknak a Gán édenben, az édenkertben talán örömöt okoz, hogy látják a vallásos, pajeszos, ciceszes kisfiúkat játszani ezen a tragikus helyen.”
Beszédét Ezékiel próféta látomásának ismertetésével folytatta. „Volt rajtam az Örökkévaló keze, kivitt engem az Örökkévaló szelleme által és letett a síkság közepén, az pedig telve volt csontokkal […] és íme nagyon szárazak. És szólt hozzám [az Örökkévaló] Ember fia, ezek a csontok, Izraél egész háza azok. Íme azt mondják: elszáradtak csontjaink és elveszett reménységünk, el vagyunk vágva. Azért prófétálj és szólj hozzájuk: Így szól az Úr, az Örökkévaló: íme én megnyitom sírjaitokat és fölhozlak benneteket sírjaitokból, népem, és beviszlek benneteket Izrael földjére.”
Végül a rabbi arról beszélt, hogy az elmúlt 16 évben alaposan megismerhette a magyar zsidóság múltját és jelenét, és biztos benne, hogy az egykori száraz csontok valóban életre keltek: „Ma már úgy gondolom, hogy amikor zsidó kisgyerekek játszanak a Klauzál téren, a mártírok örömüket lelik benne. Úgy vélem, nem lehet kérdéses, a prófécia beteljesedett Magyarországon. Újra él az emberekben a hit és az isteni lélek.”
A megemlékezésen a résztvevők megtekintették az Elveszett kenyér című filmet, amelyben a híres író, költő és műfordító, Bruck Edith emlékszik vissza a háború és üldöztetés idejére. Ma, amikor 79 év után újra szembe kell néznünk az elpusztításunkra törő erőkkel, különösen fontos, hogy tanuljunk elődeink példájából, élni akarásából és abból, ahogy a száraz csontokból fölépítették számunkra egy új jövő lehetőségét.
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 20. szám – 2024. január 25.