A Földközi-tenger mélyén megtalálták a világ legkorábbi, mély tengeren elsüllyedt hajóját, tudósította az Arutz7 június végén a rendkívüli hírt. A 3300 éves jármű sok száz amforát szállított, melyeknek jelentős része érintetlenül hevert 1800 méter mélyen a Földközi-tenger mélyén, mintegy 90 kilométerre a parttól. A lelet a természetes gázt kitermelő, izraeli Energean cég kutatása nyomán került elő. A késő bronzkori kánaánita edényekként azonosított amforák alapján a hajó a polgári időszámítás kezdete előtti XIV-XIII. századból származik.
Jáákov Sárvit, az Izraeli Régészeti Hatóság tengeri részlegének vezetője szerint:
„A hajó krízishelyzetben süllyedt el – viharban vagy kalóztámadás nyomán, ami jól ismert jelenség volt a késő bronzkorban.
Ez az első és legöregebb hajó, melyet a Földközi-tenger keleti medencéjének mélytengeri részén találtak, kilencven kilométerre a legközelebbi partszakasztól.
Elsőosztályú és történelmi jelentőségű felfedezésről van szó: megmutatja az egykori tengerészek navigációs képességét – képesek voltak átvágni a Földközi-tengeren anélkül, hogy látták volna a partot. Ebből a nézőpontból csak a horizont látszik minden irányban. A navigációhoz feltehetőleg égitesteket használtak, megfigyelték a Napot és annak szögét, illetve a csillagállásokat.”
A gáz után kutató társaság részéről dr. Karnit Bahartan elmondta, hogy nagyjából egy évvel ezelőtt látták meg a tengerfenéken felhalmozott edényeket, és azonnal értesítették a régészeti hatóságot. „Kiderült, hogy szenzációs felfedezésről van szó!” – emlékezett vissza. A társaság technikusai különleges akció keretében, mélytengeri munkálatokhoz használt hajójuk és külön erre a célra tervezett eszközök segítségével emelték ki a több ezer éves tárgyakat, hogy a lehető legkevesebb kár essen bennük.
„A robotokkal végzett felmérés megállapította, hogy egy körülbelül 12-14 méter hosszú elsüllyedt hajóról van szó, mely több száz edényt szállított.
Ezek közül csak néhány látható a tengerfenéken. Az iszapos aljzat eltakarja az edények második rétegét, és úgy tűnik, hogy a hajó fagerendáit szintén iszap borítja” – állt Sárvit jelentésében. Az Energean cég csapata két edényt emelt ki a tengerfenékről, a hajó két végéről, hogy a lehető legkevésbé zavarják meg az érintetlen halmot és a hajót. A szakemberek szerint a hajót arra tervezték, hogy viszonylag olcsó és nagy mennyiségben előállított termékeket – olajat, bort, gyümölcsöt – szállítsanak rajta, és az amforák nagy száma élénk kereskedelmi kapcsolatokra utal.
„Szenzációs lelet! Ezen kívül mindössze két késő bronzkori, rakománnyal megrakott hajót ismerünk a Földközi-tengerről, mindkettőt a török partokon fedezték fel. Ám ezek viszonylag közel voltak a parthoz, és egyszerű búvárfelszerelés használatával megközelíthetők voltak. E két lelet alapján a tudósok úgy vélték, hogy a korabeli kereskedelmi hajózás kikötőről kikötőre zajlott, mindig szemmel tartva a partvonalat. Ennek a hajónak a felfedezése teljesen megváltoztatja az ősi tengerészek képességeinek megítélését: ez az első lelet, mely a parttól ilyen távolságban kerül elő úgy, hogy semerre nem látszik a partvonal.
Nagyszerű kutatási lehetőség áll előttünk: a hajó olyan mélyen van, hogy a katasztrófa pillanatában megállt rajta az idő – se a hajótestet, se a rakományt nem bolygatta emberi kéz (búvárok, halászok, stb.), és a sekélyebb vizekben a roncsokat megzavaró hullámok és áramlatok sem hatottak rá”.
A történelmi kontextussal kapcsolatban Sárvit elmondta: „A nemzetközi kereskedelem ebben az időszakban jelentős mértékben felélénkült. Kialakultak a szervezett kereskedelmi hálózatok, ezek részeként az adószedés, a kormányzati vagy királyi gazdasági és kereskedelmi felügyelet. A hajóépítés technológiája fejlődött, ennek köszönhetően nagy mennyiségű árut tudtak egyszerre szállítani. Ez javította az olyan kikötővárosok helyzetét, mint a kánaánita Büblosz vagy a föníciai városok. Feljegyzésekkel rendelkezünk korabeli tengeri katonai akciókról, mint például III. Thotmesz palotájának fala Karnakban, mely leírja a fáraó ötödik hadjáratát Szíria és Izrael Földje ellen. E hadjárat során számos, nagy rakományt szállító kánaánita hajót elfogtak. Az ilyen jellegű hajókon a termékeket amforákban szállították messze Nyugatra, az Égei-tengerre, Krétára és görög központokba…”
A tengeri kereskedelem virágzásával megjelentek a kalózok is. Elképzelhető, hogy később fény derül arra, hogy mi okozhatta a most megtalált hajó vesztét: vihar vagy kalóztámadás. Eli Escusido, az Izraeli Régészeti Hatóság vezetője hálás köszönetet mondott az Energeannak, amiért felismerték, és pénzt és energiát nem kímélve felszínre hozták az első amforákat. Az edények hamarosan a nagyközönség számára is megtekinthetők lesznek a régészeti hatóság egy különleges tárlatán.