Haftara

Vájchi

Jákob halála – Dávid halála

Háftáránk Dávid király végrendeletét írja le, amit halála előtt az őt a trónon követő fiának, Salamonnak adott, illetve diktált (1Királyok 2:1-12.). Ez párhuzamos a heti szakaszban leírtakkal, amikor Jákob az ősatya, gyűjti maga köré fiait, halála előtt, megáldja őket, miután megemlíti jellemző tulajdonságaikat.

Érdekes hogy Dávid itt közölt végrendeletében, úgyszólván semmi fennkölt, szellemi síkon mozgó gondolat nincs (kivéve a bevezető mondatot, melyben a Tora parancsolatainak megtartására hívja fel fiát, „hogy boldogulj mindabban amit cselekszel” (uo. 2:3.). Az egész végrendelet olyan, mint egy részletes „használati utasítás”; kit kell kitüntetni (és kit eltüntetni…), kit megjutalmazni és kit megfélemlíteni. Úgy tűnik, amit Dávid már nem volt képes végrehajtani életében, azt fiára testálja, egy fejlett, életképes és erős birodalom kíséretében.

Egyes kommentátorok enyhíteni próbálják a Dávid végrendeletéből kicsengő bosszúvágyat. Ezek idézik a Bibliában (1Krónikak 28. és 29.) található másik búcsúbeszédet, amit ugyancsak Salamonra hagyott, és amely utasításokat tartalmaz a Templom építésével kapcsolatban, de nem említi sem Joávot sem a többieket. Úgy látszik hogy a kettő együtt adja a teljes képet.