A CEDEK, mint az EMIH szeretetszolgálata 2015-ben alakult, a kezdetektől fogva sokféle tevékenységet folytat. Az alapítók azonban úgy érezték, hogy az ételosztás az, mellyel a legtöbb embernek segíthetnek a közösség tagjainak aktív részvételével.
A cedek kifejezés rokon a cedákával, amelyet adakozásnak, jótékonykodásnak szoktunk fordítani. Szó szerint annyit tesz, igazság. Jótékonykodni ugyanis valójában nem más, mint igazságot tenni. A zsidó hagyomány azt tanítja, hogy Isten azért teremtette a világot egyenlőtlennek – az egyik embert gazdagnak a másikat szegénynek –, igazságtalannak, hogy az emberek saját döntésükből javítsák azt ki és tegyenek igazságot.
Szilágyi Nóra, a szeretetszolgálat vezetője egy interjúban így mesélt erről: „Őszintén mondhatom, hogy önkénteseink, akik eljöttek segíteni az ételosztásokra, kifejezetten pozitív élményekkel gazdagodtak. Mindezt az is jól alátámasztja, hogy sokan minden alkalommal részt vettek az eseményen, azzal pedig sosem volt problémánk, hogy kevesen jelentkeztek volna. Nem számít, hogy mennyi idősek vagyunk, a segítő szándék a legfontosabb. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy csapatunkat mindig erősíti Krisztina, aki az Olajág Idősotthon lakója.”
Kibõl lesz az önkéntes?
Az önkéntesek indíttatása nagyon sokféle, a megkérdezettek meglehetősen különböző válaszokat adtak kérdéseinkre. Például arra, hogy valaki miért lesz segítő.
Varga Dezső Richárd 20 éves, gyermekotthonban nőtt fel, ezért a saját bőrén tapasztalta, hogy milyen kirekesztettnek, otthon nélkülinek, szegénynek lenni. Szerinte
„akármilyen helyzetben vagyunk, akkor is segítséget kell adnunk az embertársainknak.”
Egy középkorú hölgy munkanélküliként érzi kötelességének azt, hogy valamilyen módon a hozzá hasonlóan rossz vagy még rosszabb helyzetben lévőknek támogatást nyújtson, miközben esetenként ő maga is segítségre szorul. Az egészségügyben, idősotthonokban dolgozók mintegy hivatásuknak tekintik az önkéntes munkát.
Bocz Renáta, az Olajág Idősek Otthonának Csepeli vezetője: „Nem csak nekem, de a családom minden tagja számára fontos a segítségre szorulók támogatása. Az önkéntes munkától többet kapok, mint adok.”
Németi Éva nyugdíjas egészségügyi dolgozóként azt vallja:
„Nem lehet ölbe tett kézzel kívülről szemlélni a gyerekek, az idősek, betegek nehéz helyzetét.”
Varga Vera, akinek felmenői között csodarabbik is voltak, úgy érzi:
„az idő odaajándékozása után az ember önmagából adott valamit”.
Szomolányi Tímea, aki a Tündérpakk Alapítványt vezeti, mindenkinek ajánlja, hogy „egyszer vegyen részt bármilyen önkéntes munkában, hogy lássa, hogy élnek körülöttünk más emberek, … annál nincs jobb dolog, mint látni, mennyire tudnak emberek örülni, ha kapnak … ételt, ruhaneműt vagy csak két jó szót, mosolyt, kedvességet. Ha valakinek nincs más módja, hogy segítsen, ez is sokat jelent.”
Mit adunk szívesen?
Az adományozás is fontos, de az általunk megkérdezettek – különböző okokból – a pénzbeli adománnyal kevésbé vannak jó viszonyban. Talán ez annak is betudható, hogy az elmúlt években sok olyan esetről lehetett hallani, amikor nem kompetens emberek csengettek be lakásokba és készpénzt vártak, vagy az adományt egy-egy szervezet vezetői nem arra költötték, amire kérték, és amire a szervezetet létrehozták. Ezért fontos, hogy megbízható, hiteles emberek képviseljék a szeretetszolgálatokat.
Az EMIH szervezetéhez – mivel a közösség tagjai vezetik és vesznek részt a munkában – bizalommal fordulnak és fordulhatnak azok, akiknek segítségre van szükségük és azok is, akik pénzbeli adományokkal járulnának hozzá a munkához. Köves Slomó rabbi is részt vesz az ételosztáson, ezzel is növelve a szervezet hitelességét.
A CEDEK Szeretetszolgálat talán a legszélesebb körben tevékenykedő segítő szervezet. Szinte mindenfajta ügyben találnak olyan tagot, segítőt, aki egy-egy adott kérdésben képes megoldást nyújtani. Legyen az ruhagyűjtés, tartós élelmiszer-adományozás, fűtés megoldása, árva gyerekek befogadása.
Az újonc önkéntes
Gyerekként sokszor azért várjuk az ünnepnapokat (születésnap, hanuka), hogy megkaphassuk az ajándékot. Ha valaki akkor nem építette be a lelkébe az „adás” örömét, akkor felnőttként egy-egy ilyen ételosztás során bizonyosan átérzi azt a közhelynek tűnő mondást, hogy „jobb adni, mint kapni”.
Az elmúlt időben több ételosztáson vettem részt „újoncként” Sok dologra rájöttem azokban a pillanatokban, amikor átadtam a csokit a kisgyereknek a sorban, odaadtam a 100. tál melegítő sóletet a bácsinak, akinek egy CEDEK-pólós fiatal lány segített vinni a tálcáját, mert elgémberedett kezével nem tudta rendesen megfogni. Aztán láttam, hogy a padokhoz leülve az önkéntesek melléjük ültek és beszélgettek velük, így elmesélhették, hogy miért is kerültek abba a helyzetbe, hogy itt kell sorban állniuk egy tál meleg ételért.
A CEDEK társadalmi felelősségvállalásban betöltött szerepe ilyenkor látszik leginkább, hiszen itt erre is találnak időt és alkalmat, és ez nagyon fontos.
„Ha nem én, akkor ki, ha nem most, akkor mikor?” Soha ne várjuk azt, hogy mások megteszik helyettünk, amit mi is megtehetnénk, és akármilyen helyzetben is vagyunk, kötelességünk segíteni másoknak.
Hanuka 4. napjának délutánján osztotta ki a tízezredik adag meleg ételt a CEDEK EMIH Izraelita Szeretetszolgálat a Blaha Lujza téren. Mivel ebben az időszakban szinte minden napra jutott itt ételosztás, így azt gondolhatnánk, hogy már mindenki „jóllakott”. Ehhez képest a hidegben is hosszú sorban, türelmesen várakoztak az emberek az egy tál meleg ételre, fánkra, forró teára, szakoncukorra. Az ételosztáson résztvevő önkéntesek ilyenkor szívüket-lelküket beleadják, hogy minden gördülékenyen haladjon, ne kelljen túl sokat várakozni a zimankóban. Velük beszélgetve körvonalazódik a segítővé válás folyamata.
Cedek adománybolt
A CEDEK EMIH Izraelita Szeretetszolgálat tavasszal nyitja meg adományboltját a VIII. kerület, Baross utca 61. szám alatt. Rengeteg ruhaneműt és textíliát kapunk adományba, amelynek nagy részét a Szeretetszolgálatunktól segítséget kérő rászorulóknak juttatjuk el. Azonban van olyan, aki nem tud e-mailt írni vagy telefonálni. Az ő életüket szeretnénk megkönnyíteni, hiszen a boltba bárki betérhet vásárolni. A jó minőségű ruháknak, használati eszközöknek lesz egy minimális ára – ha megteheti, fizethet többet is – de ha szükség úgy hozza, akár ingyen is elviheti. A bolthoz a későbbiekben egy központ is csatlakozik majd. Itt fogjuk válogatni, osztályozni, szükség esetén mosni-vasalni a beérkezett holmikat. Ehhez várjuk majd kisgyerekesek segítségét: míg a gyerekek egy jól felszerelt játszóházban, szakértő felügyelete mellett játszhatnak, az édesanyák besegítenek a bolti munkában.
Továbbra is várjuk tárgyi és pénzbeli adományaikat, hiszen: „Minden segítség számít!”
További információkat
a www.cedek.hu oldalon találnak.
Juhász Vali írása