Megnyerte a gyerektartásért indított pert egy izraeli nő, aki nem is neveli a felbontott házasságából származó gyermekeit.

A férj ügyvédje az Arutz7-nak elmondta: noha a gyerekek szinte kizárólag az apánál laknak, és ők maguk is úgy nyilatkoztak, hogy édesapjukkal kívánnak élni, az anya pedig minimalizálta a velük való találkozást, a bíróság mégis közös felügyeletet – és ezzel együtt az anyának tartásdíjat – ítélt meg.

A bíró a gyerekek és az anya közti kapcsolat megerősítéséért döntött a közös felügyelet mellett. Ezt az erősödést azonban egyik fél sem kívánja, a férj ügyvédjének véleménye szerint az csupán egy valóságtól elrugaszkodott vágyálom.

A háláchá, a zsidó jog, engedélyezi a válást, a házasságlevélben (ketuba) rögzíti milyen juttatások járnak a volt feleségnek, valamint kitér arra is, mi történjen a házasságból született gyermekekkel.  Ezek a törvények teljes egészében a férjre terhelik a gyerekek nevelésének költségeit, ugyanakkor bizonyos előjogokkal is felruházza az apát az anyával szemben. A gyerekek általában nemek alapján kerülnek egyik vagy másik szülőhöz: a hat év feletti fiúk az apjukhoz, a lányok viszont általában az anyjukhoz kerülnek.

Az izraeli állami bíróságok megőrizték az apa eltartási kötelezettségeit taglaló háláchák szellemiségét, ám – nyugati példákhoz hasonlóan – a gyerekelhelyezésnél az anyát részesítik előnyben, a férj tórai előjogait figyelmen kívül hagyva.  Így például nincs rögzítve, hogy az apa bevételének hány százaléka ítélhető meg tartásdíjként, amit minden esetben fizetnie kell, ha közösen gyakorolják a gyerekek fölött a felügyeleti jogot.