Gyászol a budapesti zsidó közösség: elhunyt Hrotko Larissza
Ma délelőtt elhunyt Hrotko Larissza, a budai zsidó közösségek oszlopos tagja. Larissza nyelvész, kultúratörténész és a zsidó vallástudomány doktora volt. Rendkívüli tudással rendelkezett, amit folyamatosan bővített, soha nem állt le: tanult, tanított, rendszeresen kiállt a nők jogai mellett, előadásokat tartott, betegeket látogatott, a női közösségeket építette és mindenkihez volt egy kedves szava.
Részt vett az első budapesti Dáf Jomi tanuláson az Óbudai zsinagógában Köves Slomó vezető rabbi előadásában. Soha nem hagyott ki egy alkalmat sem, hogy tanulótársaival együtt tanulmányozhassák a talmudi traktátusokat. Egy nap a következőket osztotta meg a tanulásokról:
„Tanárunknak, Köves Slomó rabbinak köszönhetően még bele sem kell olvasni a szövegbe, mert magyarul mondja el és magyarázza el az oldalak tartalmát és a mögöttes ismereteket. Kiválóan teszi ezt: az ember egy pillanatra sem érzi úgy, hogy kioktatják. Nem kioktatás vagy hasonló, hanem tudásmegosztásként működik a dolog. És képzeljek el: oda-vissza működik. Tőlünk is kér közreműködést, amiben szívesen részt is veszünk. És hát valóban nyitott a kör, bárki csatlakozhat.”
Amikor tavaly szimchát Tórakor a Hamász kegyetlenül tört rá Izraelre, Larissza úgy döntött – kihasználva tökéletes héber, német és orosz nyelvtudását-, hogy első kézből, hiteles forrásokból tájékoztatja a hazai zsidó közösséget az éppen aktuális izraeli hírekről. Rengeteg olvasott mind a három nyelven, hogy aztán Facebook-oldalán egy
bejegyzésben összefoglalja amit a napi sajtóból megtudott. Sokan olvasták és várták Larissza háborús posztjait, melyeket mindig este nyolc óra körül osztott meg. Utolsó ilyen írását augusztus 28-án tette közzé, majd 29-én elnézést kért olvasóitól, hogy nem tud jelentést írni, mert nem érzi jól magát. Facebook-oldala azóta üres a bejegyzéseitől… Hihetetlenül erős nő volt, utolsó pillanatig ragaszkodott az élethez, jelmondata is ezt tükrözte: „Csak mindig előre!”
Larissza halála óriási veszteség a budai zsidó közösségek tagjainak, a nőknek, az olvasóinak, tanulótársainak, tanítványainak, a vallástudománynak és mindenkinek aki ismerte, szerette őt.
Emlékéből fakadjon áldás!