Bodnár Dániel: kizárólag folyamatos cselekvéssel lehet megfékezni az antiszemita hullámot.
Az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel. Ennek emlékére az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Ebből az alkalomból a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban is megemlékezést tartottak vasárnap.
A rendezvényen Varga Heléna Auschwitz ballada című cigány nyelven megszólaló nyitó éneke után, Dr. Grósz Andor a Holocaust Közalapítvány elnöke köszöntötte az emlékezőket. Grósz Andor beszédében kiemelte, hogy nagyon fontos év áll előttünk, hiszen márciusban
lesz a 75. évfordulója Magyarország náci megszállásának. Azok a ma még velünk lévő túlélők, akik gyerekként tértek haza, ma már közel nyolcvan, kilencven évesek, ezért a közalapítvány egyik nagyon fontos célja az, hogy minél több emléket, tárgyakat, fényképeket rögzítsenek a
túlélőktől, hogy örök bizonyságként megőrizhessék azokat utókornak. A vészkorszak kutatásával és oktatásával, az emlékezetkultúra formálásával és a tolerancia erősítésével kapcsolatban még rengeteg a teendő, mondta, hozzátéve, hogy az emlékezés a zsidó kultúra és vallás egyik legfontosabb eleme.
Dr. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter kiemelte, hogy a magyar államot felelősség terheli, amiért nem védte meg állampolgárait a holokauszt idején, és bár kollektív bűnösség nincs, de állami felelősség van. A harmincas években az antiszemitizmus erősödése Magyarországon a zsidóság tűrhetetlen jogkorlátozásában öltött testet. A zsidók elhurcolása a német megszállás után történt, de a deportálás a magyar közigazgatás tevékenysége nélkül nem történhetett volna meg. Gulyás Gergely megemlékezésében kijelentette, hogy a
kormány büszke arra, hogy jelenleg Magyarországon virágzó kulturális és hitéletben, biztonságban élhetnek egymás mellett zsidók és nem zsidók.
„Magyarország tanult a múltból, és tudja, hogy a zsidósággal együtt kell eltervezni és megvalósítani a közös jövőt. A holokauszt olyan korban történt, amikor az egyes ember léte megkérdőjeleződött, az emberiség és minden emberi érték megőrzése komoly döntést igényelt. Olyan korban, amikor az egész zsidóságot halálra szánták, és milliókat gyilkoltak meg. Még ha szabadulás követte is a szenvedést, a túlélőket életük végéig elkísérték az átéltek.” – jelentette ki Gulyás. A miniszter szerint az áldozatok sokaságát jelző számok mögött meg kell látni az emberi sorsokat, őrizni kell az áldozatok emlékét, azokét, akiket a fajelmélet által vezérelt gyilkos hatalom elpusztított. Mert ez a hatalmas veszteség nemcsak a zsidóságé, hanem egész Európáé, és az egész magyar nemzeté is.
A holokauszt a zsidó-keresztény alapokon álló nyugati civilizáció tagadásának következménye, ugyanis a zsidó és a keresztény erkölcsi tanítás az ember életet szentnek tekinti, ez él tovább a szabadságjogok eredeti deklarációiban is. Fogalmazta meg megemlékező beszédében Yossi Amrani, Izrael budapesti nagykövete.
„A holokauszt felfoghatatlan, leírhatatlan tragédia, amelyre kötelességünk emlékezni. A túlélők súlyos terhet cipelnek, szinte elviselhetetlen emléket, és nincs vigasz a fájó emlékeikre.” – közölte. A nagykövet elmondta, hogy a túlélők történetei mutatják be a második világháború alatti és az ahhoz vezető szörnyűségeket, amikor az élet egyet jelentett a félelemmel, az alapjogok megtagadásával is. „Erkölcsi kötelességünk emlékeztetni embertársainkat a velünk történt tragédiára, hogy senki ne lehessen megsemmisítés célpontja.” – hívta fel a figyelmet Yossi Amrani, hozzátéve, hogy kötelességünk elmondani a zsidóság és az antiszemitizmus történetét. Ki kell mondanunk az igazságot mert ezzel
tartozunk a történelemnek és az áldozatoknak is.
Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója is megemlékezett az Holokauszt ártatlan mártírjairól. Elmondta, hogy Auschwitz áldozatainak egyharmada magyar zsidó volt, és feladatként jelölte meg az ő emlékük ápolását és a fiatal generációk oktatását, hogy mindez még egyszer ne történhessen meg.
A zsinagógában Bíró Eszter zsidó dalai, köztük is az egyik legismertebb, a Szól a kakas zárta a megemlékezésen felszólalók sorát.
Ezt követően a zsinagóga udvarán az áldozatok falánál Bodnár Dániel a Tett és Védelem Alapítvány elnöke emlékezett azokra az ártatlan emberekre akik a náci tömeggyilkosságban vesztették életüket. Az emlékezés a zsidóság számára kulturális kötelesség, hiszen minden időben emlékezünk a Szombatra és a Tórára – emelte ki. Purim ünnepén emlékezünk Hámán gonosz tervének meghiúsulására és zsidó nép megmenekülésére. Hámán volt az első, és azóta minden nemzedékben megjelenik az a gonoszság, amelyik el akarja pusztítani a zsidó népet. Az állandó és megkérdőjelezhetetlen értékek tagadója, a zsidóságot felszámolni akaró ellenség minden generációban újra és újra megjelenik. A Tett és Védelem Alapítvány elnöke elmondta, hogy egyetlen módon lehet megfékezni ezt az antiszemita hullámot: a folyamatos
cselekvéssel.
Nekünk azért is kell emlékezünk, hogy a holokauszt borzalma soha ne történhessen meg újra. Azért kell tanúságot tennünk, hogy a legaljasabb terv se győzhessen a zsidó néppel szemben, mert minden nemzedékben megvan a lehetőség, hogy a megfelelő cselekvéssel ellene menjen ennek a folyamatnak. Elkerülhetetlen, hogy ne ejtsünk szót azokról, akik egyre nagyobb számban akarják eltagadni a holokauszt tényét. Pedig talán még sohasem beszéltünk ennyit róla mint a mostani időkben. – figyelmeztetett Bodnár.
A cselekvő tanulság egyszerű, a holokauszt után három generációval, az örök erkölcs megmutatásával lehetséges a szélső jobboldal bigottjainak, és a fundamentalista iszlám erős katonáinak a megfékezése. Európa és az európai zsidóság már megmutatta, hogy felül tud emelkedni ezeken a támadásokon. „Népünk hite szerint a jó egyesített erejével, közös erővel mindig felül fogunk kerekedni rajtuk.” – zárta beszédét Bodnár Dániel.
Képek: MTI/Mónus Márton