Shalom Koboshvili

Sálom Kobosvili egy kis grúz faluban nőtt fel. Műveinek legnagyobb részét titokban készítette és csak 1941-ben bekövetkezett halála után kerültek napvilágra – olvasható a heyalma cikkében.

A hagyományokhoz végletekig ragaszkodó grúziai zsidó közösségben teljességgel elfogadhatatlan volt az, hogy valaki képeket fest. Kobosvili, hogy családját eltartsa, többek között az egykori grúziai zsidó etnográfiai múzeumban vállalt éjjeliőrként munkát és az éjszaka leple alatt festette képeit, amelyeken szülőfaluja, Akhaltsikhe karakterei is megjelennek. Kobosvili műveiből nemrégiben nyílt kiállítás Lela Ciciasvili, zsidó kutatónő rendezésében a Grúziai Nemzeti Múzeumban, ahol a festmények mellett korhű ruhák és más tárgyak is megtekinthetők, valamint a ma már csak egyetlen zsidó családnak otthont adó kis grúz falu zsidó történelméről is információt szerezhetünk.

Kobosvili életének késői szakaszában, 61 évesen kezdett festeni és három év alatt körülbelül hatvan művet készített. 1940-ben szervezték meg első, egyéni kiállítását a tbiliszi zsidó múzeumban, ám a kiállítás megnyitására a festő halála miatt nem került sor. Egy évtizeddel később, 1952-ben „cionista központ” jellege miatt zárták be a múzeumot és az épületet, melyben egy zsinagóga is helyet kapott. A múzeum gyűjteményét több más múzeum között osztották el. Kobosvili minden festménye gyűjteményekbe került, otthon semmit nem tartott ezek közül, ezért egy sem maradt a család tulajdonában.

Shalom Koboshvili. “Bathing of Women in the Mikveh”, paper gouache, courtesy of the Georgian National Museum

Sálom Kobosvili soha nem tanult intézmények keretek között festészetet. A technikákat egyedül tanulta, stílusát maga fejlesztette ki. Alkotásai művészettörténeti szempontból messze nem tartoznak az élvonalba, ám történelmi jelentőségük páratlan a grúziai zsidó élet iránt érdeklődőknek.

A festményeken gyakran felbukkan egy kisfiú, talán maga a művész, akinek gyerekkorában a szülei megtiltották a rajzolást.

Amikor az 1930-as években festeni kezdett, nem a kortárs életről mesélt, hanem szülőfalujából származó gyerekkori emlékeit elevenítette fel. Jellegzetes arcokat, viseleteket, tájakat és szobabelsőket látunk, néhány vonallal jelzett, mégis sokatmondó arckifejezéseket. Megjelennek a zsidó élet színterei, a zsinagóga, a mikve (rituális fürdő) és a XIX. század végének jobbágyai, kuruzslói, láthatunk eljegyzést, körülmetélést és megvesszőzést is a zsinagógában. A részletgazdag, beszédes, narratív festmények magával ragadják a szemlélőt.

ATINATI: Artist and Epoch

The exhibition entitled “Artist and Epoch” on show at the Simon Janashia Museum of Georgia is dedicated to the 145th anniversary of Shalom Koboshvili’s birth…

Akhaltsikhe zsidó közössége rendkívül gazdag volt. A tbiliszi nagy zsinagóga még mindig e falu nevét viseli, mivel az ottani zsidók adományozták a pénzt az építésre 1904-ben. Egy X-XI. századi grúz kézirat szerint a zsidók a polgári időszámítás kezdetét megelőző VI. században, a babilóniai száműzetést követően telepedtek le Grúziában. Írásos vagy tárgyi bizonyítékok a korból nem állnak rendelkezésre.

Sálom Kobosvili

Ezt követően országon belül folyt a migráció és a zsidók Grúzia szinte egész területén letelepedtek. Saját dialektusaik és jellegzetes szokásaik alakultak ki. Egyes elképzelések szerint a szfárádi zsidók egy része Törökországból vándorolt Grúziába és telepedett le a XVII. században. Központjuk Akhaltsikhe volt, mivel a település az ország keleti régiójában, a török határhoz közel található. A terület sokáig az Oszmán Birodalom védelme alatt állt. A muszlim és oszmán befolyás Kobosvili munkáin is érződik, például a XIX. századi, „arany köténynek” nevezett menyasszonyi ruhákon.

Címlapkép: Wikipédia