Beszélgetés a Rabbinicai Center of Europe által szervezett budapesti kósersági konferencia kapcsán
A kínai zselatin sem kóserebb, mint a magyar – mondja mosolyogva Menachem Margolin rabbi beszélgetésünk kezdetén, amikor arról kérdezem, hogyan befolyásolja a globalizáció a kóser étkezés szabályait, és miért éppen ez volt annak a konferenciának az egyik fontos kérdése, amit Budapesten több mint 80 európai ortodox rabbi részvételével rendezett a brüsszeli székhelyű Rabbinical Center of Europe idén márciusban. A szervezet ügyvezetőjétől megtudom, hogy az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség meghívására létrejött értekezleten, a kóserság kérdésére szakosodott rabbik azért
a globalizáció és a modern élelmiszer technika kérdéseit vitatták, mert ezek azok a területek, amelyeken nagyon otthon kell lennie – természetesen a vallási szabályrendszeren túl – azoknak a rabbiknak, akik ma a kósersági felügyeletet végzik.
A háború előtt volt „neológ-kóser”, „sábesz” és „mikve”
De nem csak erről szólt a három napos tanácskozás. A RCE vezetői között több magyar származású rabbi is van, mint például a párizsi rabbitanács főrabbija Jirmijáhu Kohn, vagy a genfi Ávrahám Yafe Schleisinger, aki ugyancsak békéscsabai születésű. Ezek a rabbik külön figyelmet szenteltek a magyarországi közösség mai helyzetének. A rabbik közötti beszélgetésekben arra az érdekes helyzetre emlékeztettek, hogy Magyarországon az asszimiláció mellett, mindig is egy nagyon erős vallásos gyökerű zsidó közösség élt. „Magyarországon sohasem volt reform irányzat” – figyelmeztet Jichák Méir Hertz londoni főrabbi. Sőt még a neológ közösségek is folyamatosan igyekeztek a háláchához igazodni, olyannyira hogy a tízes évektől erős törekvések voltak a Sulchán Aruch autoritásának formális elismerésére is. Nagyon érdekes, hogy annak ellenére, hogy hazánkban volt közismerten a legélesebb a hitközségek közötti szakadás, de ez mégis elsősorban politikai jellegű volt. Szervezeti szinten nem igazán működtek együtt, de a vallási törekvések tekintetében a magyar neológia nagyon ragaszkodott a hagyományokhoz. A háború előtt volt „neológ-kóser”, „sábesz”, sőt állítólag a Dohány utcai zsinagóga pincéjében még egy rituális fürdőt is kialakítottak, amikor a zsinagógát építették. „Hol van ez a konzervatív (maszorti) vagy reform irányzathoz képest, amely minden alaphagyománytól teljesen elszakadva semmifajta jelentőséget nem tulajdonít ezeknek a micváknak és a háláchá követésének?” – kérdezi a békéscsabai születésű Schlesinger rabbi.
A rabbik beszámolóiból azt is megtudhattam, hogy nem véletlenül az amerikai reform és
konzervatív (masorti) irányzat ellen kelt ki nemzedékünk egyik legnagyobb rabbija Moshe Feinstein (1895-1986) „ők ugyanis elveikben utasítják el a zsidó vallás alapjának, a Tórának isteni mivoltát, és a zsidó vallásra inkább, mint emberi alkotású történelmi hagyományra tekintenek” – magyarázza a párizsi (pesti születésű) Kohn főrabbi.
Magyarországon soha nem volt gyökértelen zsidóság!
A konferencián az is szóba került, hogy milyen mértékben gyarapodnak a kóser fogyasztók világszerte. Évente 8-10 százalékkal növekszik a kóser élelmiszerekre való igény és ez nyilván annak tudható be, hogy a világon mindenütt egyre több a vallásos zsidó és a fiatal nemzedék különösen az ortodoxiát tartja legautentikusabbnak. „Európában soha nem volt számottevő reform vagy konzervatív zsidóság – Kelet-Európában különösen nem -, de Amerikában egészen 10-20 évvel ezelőttig még a reform zsidóság volt a legnagyobb. Mégis a mai felmérések és statisztikák szerint 2050-re az amerikai zsidóságnak több mint a fele az ortodox irányzathoz fog tartozni” – hívja fel a figyelmünket Margóim rabbi – „A gyökerek nagyon lényegesek. Magyarországon például hagyománya van a vallásos ortodox zsidóságnak, a chászid és a nem chászid irányzatoknak, de még a neológiának is. Ezek mind ragaszkodtak a maguk módján a gyökerekhez (egy részükkel egyet lehet érteni, más részükkel meg nem). Szemben a reform vagy konzervatív (masorti) zsidósággal, amely mindent felülbírált és így gyökértelen zsidósággá vált! A Misna szavaival élve (Atyák 3:17.) »egy fa, amelynek kevés a gyökere. Ha vihar kerekedik, gyökerestül kitépi és felfordítja…« Európára amúgy is inkább jellemző a hagyományok tisztelete, és talán éppen ezért nem jött létre itt soha számottevő reform vagy konzervatív közösség”. „Örömmel tapasztaltam” – teszi hozzá Oberlander Báruch pesti rabbi – „hogy az elmúlt években a Mazsihisz szellemi vezetői is egyre inkább törekszenek a Sulchán Áruch megtartására. A legtöbb zsinagógából mára kikerült az orgona, függöny került a férfi és női oldal közé és a fiatal rabbik között is egyre többen igyekeznek a szombatot tartani és ortodox életvitel szerint élni. Azok a fiatal neológ rabbik, akik tanítványaim is voltak, mind egytől-egyig a hagyományos módon a szabad ég alatt esküdtek”.
Egy ortopéd orvos sem végez sebészeti beavatkozást…
A konferencia amúgy annak az érdekes ténynek is tanulsága volt, hogy még az ortodox rabbik között is mennyire fontos egy adott szakterület közvetlen ismerete. „Még ortodox rabbik között sem mindenki szokott kósersági felügyeletet végezni, pláne válásokat vagy betéréseket intézni. A világon nagyon sok rabbi tartózkodik ezektől, ugyanis egy hibaejtés esetén, ha a válás vagy a betérés nem felel meg a háláchának, akkor annak nemzedékeken át örök következményei lehetnek egy ember és egy egész család életére. Ahogyan egy jó ortopéd orvos sem biztos, hogy vállalkozik sebészeti beavatkozások végzésére, ugyanígy egy felelősségteljes rabbi is csak a szakterületére koncentrál, az oktatás mellett, ami mindannyiunk kötelessége és küldetése. Teljes szívemből kívánom Oberlander, Weisberger és Köves rabbiknak, hogy a helyi közösséget erősítve vigyék továbbra is a történelmi zsidóság zászlaját. Nem könnyű feladat ez, de rabbik nem riadnak vissza a nagy kihívásoktól” – erősíti meg Schleisinger rabbi.
Megjelent: Egység Magazin 18. évfolyam 64. szám – 2014. augusztus 6.