Az idei év a holokauszt megemlékezések jegyében telik, az első dátum január 27-e a holokauszt áldozatainak való tiszteletadás nemzetközi emléknapja volt. Sok kérdés merül fel a Holokauszt 70.évforduójával kapcsolatosan.
Miért kell emlékezni rá, mióta emlékezünk rá, mikor, hol, hogyan emlékezzünk rá?
Először is miért?
Amikor a szövetséges haderők főparancsnoka, Dwight D. Eisenhower tábornok meglátta a koncentrációs táborok áldozatait, parancsba adta: “A lehetséges legtöbb dokumentumra van szükségünk – legyen az film vagy tanúvallomás, mert egyszer eljön a nap, amikor feláll valami elmebeteg, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt.” (Kép 1. Kép 2.)
Az a nap igen hamar eljött. Mára számosan vitatják a holokauszt tényét, mely a holokauszttagadók szerint meg sem történt, a holokauszt-revizionisták pedig (bár ők a népirtás tényét nem vitatják) azt állítják, hatmilliónál lényegesen kevesebb zsidót öltek meg a nemzetiszocialisták, illetve, hogy a náci vezetés tudta nélkül történt a zsidók kiirtása.
Az EBESZ az utóbbi években különös hangsúlyt fektetett a holokauszt-megemlékezések támogatására és a jelenkori antiszemitizmus leküzdésére. A szervezet munkájában részt vevő államok egy az antiszemitizmus témájában megrendezett konferencia végén hozott döntésükkel elkötelezték magukat a holokausztról való megemlékezés mellett (2004. április, Berlin). Kép 3
Mire emlékezünk?
A 2007-es kiadású "Encyclopaedia Britannica" szerint a holokauszt hatmillió zsidó férfi, nő és gyermek, valamint több millió más ember szisztematikus, államilag támogatott kiirtása a II. világháborúban, a náci Németország és kollaboránsai által, amit a németek „a zsidókérdés végső megoldásának” neveztek. Kép 4
Magyarországról a zsidók deportálása az Adolf Eichmann által vezetett Judenkommando irányításával és a magyar közigazgatás és csendőrség aktív támogatásával történt. Közel félmillió magyar zsidó került Auschwitzba.
Mióta emlékezünk?
A vészkorszak óta 70 év telt el, ez idő alatt három generáció váltotta egymást. A túl-élők generációját a felejtés jellemezte, ők nem akartak emlékezni. Kelet-Európában, ahol a háború után kommunista típusú szovjet szatelit államok alakultak ki, a hatalom támogatta is a zsidók körében az elhallgatást, mintha „megfeledkeztek” volna arról, hogy a holokausztnak, illetve, ahogyan akkor mondták, a fasizmusnak zsidó áldozatai voltak. Ők inkább a kommunizmus és az ellenállás áldozataira helyezték a hangsúlyt, annál is inkább, mert az uralkodó Izrael ellenes légkör miatt a zsidó szót kiejteni sem volt ajánlatos.
A második generációs holokauszt túlélők a nyolcvanas évektől már élénken érdek-lődtek eltitkolt gyökereik után. Mivel többségük szülei, nagyszülei még éltek ekkor, elkezdődhetett az új generáció kérdésfeltevése is. Ez egybeesett azzal az időszak-kal, amikkor a túlélők már túl voltak a borzalmak sokkhatásán, és egyáltalán beszélni bírtak, emlékezni tudtak a történtekre. Ez az időszak volt a tudomány világában a holokauszt interjúk, az oral history kutatások indulásának kora. Kép 5.
„Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink keresztülmentek a poklokon, de visszajöttek, hogy darabokból újraépítsék életüket. És ahogyan az évekkel fogyatkozik a túlélők száma, egyre sürgetőbb a késztetés, hogy megörökítsük történeteiket.” olvassuk a yadvashem website-ján (http://www.yadvashem.org/yv/he/remembrance/dorot/)
A harmadik generáció immár elvesztette közvetlen kapcsolatát a múlttal, a holokauszt az ő számukra már csak történelem. Ez talán annyiból jó, hogy zsidóságukat – már ha érdeklődnek egyáltalán gyökereik iránt – immár pozitív módon, nem pedig a borzalmakból kiindulva élhetik meg. Ők teszik fel a kérdéseket, mit, miért, mikor, hol?
Mit jelent?
A 'holokauszt' görög eredetű szó, jelentése: 'tűzben elégő áldozat'. A holokauszt kifejezést az európai zsidóság elleni népirtásra először angol nyelvterületen használták 1942 decemberében a News Chronicle című napilapban. A név 1945-től zsidó holokausztként „foglalt” politikai és történelmi szövegösszefüggésekben, de csak angolszász nyelvterületen. Csak 1972-től terjedt el a széles nyilvánosság előtt Frederick Forsyth regénye, Az ODESSA-ügyirat nyomán. Az 1950-es évektől a kifejezést elsődlegesen az európai zsidók elpusztítására kezdték alkalmazni.
Tekintettel az antiszemitizmus jelenlétére és az utóbbi években való újjáéledésére, az EBESZ megerősítette tagállamai felelősségét a tolerancia és a holokauszt-oktatás fokozása irányában. Az antiszemitizmus, illetve a rasszizmus, idegengyűlölet és diszkrimináció elleni küzdelem témáiban 2003 óta megtartott számos EBESZ-konferencia új kötelezettségvállalások kialakítását eredményezte e területeken
Emlékhelyek
Magyarország legismertebb holokauszt emlékhelyei a zsidó mártírok emlékműve, a Dohány utcai zsinagóga kertjében (Varga Imre alkotása, 1991), a Cipők a Duna parton (Pauer Gyula és Can Togay alkotása), illetve Izraelben, Holonban a szatmári és nagykárolyi magyar zsidók emlékműve. Néhány emlékhely egyben kutatóintézetként is működik, mint a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet, a washingtoni U.S. Holocaust Memorial Museum, a Magyar nyelvterületről származó zsidóság cfáti emlékmúzeuma, a berlini Haus der Wannsee Konferenz, a bécsi Wiesenthal Institut für Holocaust Studien és a magyar deportáltak anyagát őrző auschwitzi, és más lengyel, francia, német, osztrák, szlovák, román és vajdasági archívumok. Kép 6.
Ebbe a sorba illik a magyar Holokauszt Emlékközpont. Megalapításáról 1999-ben határozott a kormány. Felismerték, hogy sürgető és fontos társadalmi feladattá vált a múlttal való szembenézés, köztük a holokauszt történetének feldolgozása. Megörökítették több mint félmillió magyar áldozat kilétét, nevét, legfontosabb adatait, arcukat és történetüket. A hozzátartozók számára Névkereső szolgáltatást indítottak az Azonosított Áldozatok adatbázisából.
Emléknapok
A nemzeti emléknap olyan kitüntett napot jelöl, amely egy ország vagy egy nép életében kiemelt jelentőségű, de nem nemzeti ünnep. Általában egy olyan történelmi győzelem vagy tragédia, amely fordulatot hozott, amelyre az adott ország állampolgárai büszkék lehetnek, vagy amelyet gyászolnak. A tragikus nemzeti eseménnyel kapcsolatos emléknap másik neve nemzeti gyásznap. A nemzeti emléknapok fontossága és az ünneplésük mértéke országonként eltérő.
2000 januárjában 46 kormány, köztük 41 EBESZ-tagállam írta alá a holokauszt témájában megrendezett Stockholmi Nemzetközi Fórum nyilatkozatát, megjegyezve, hogy „a holokauszt (soa) mélyen megrázta az emberi civilizáció alapjait. […] Közös kötelességünk a holokauszt áldozataira való emlékezés, valamint az ellene kiállók előtti tisztelgés. Országainkban támogatjuk a holokausztról való megemlékezés megfelel formáit, beleértve egy Holokauszt Emléknap évenkénti megrendezését." Kép 7.
A holokauszt emléknapok néhány országban viszonylag új keletű jelenségnek számítanak, máshol viszont régóta fennálló hagyományok. A különböző kormányok hivatalos ünnepségeket és rendkívüli parlamenti üléseket kezdeményeznek és szerveznek a Holokauszt Emléknap kapcsán. 2002 októberében az Európa Tanács tagállamainak oktatási miniszterei határozatot hoztak, mely szerint a jövőben ezen országok valamennyi iskolájában „Emléknapot" tartanak a holokausztról. Az ENSZ 2005. novemberi, 60. közgyűlésének plenáris ülésén úgy döntött, hogy január 27-e legyen a holokauszt áldozatainak való tiszteletadás nemzetközi emléknapja,
Magyarország törvényben rögzített nemzeti emléknapjai közt április 16. lett a holokauszt áldozatainak emléknapja, mert 1944-ben ezen a napon állították fel Munkácson az ország első gettóját, míg Litvánia szeptember 23-át választotta, a vilniusi gettó maradék zsidó népességének 1943-as meggyilkolására emlékezve. Kanada és az Egyesült Államok a Yom HaShoah-hoz kapcsolódó dátumokhoz igazítják megemlékezéseiket.
A megemlékezések gyakorta kiterjednek az üldözötteket mentő személyekre is. A II. világháború alatt a német, ill. németek által megszállt területeken akadtak olyan emberek, akik – bár rendkívül kockázatos volt – üldözötteket igyekeztek megmenteni. Sokan ismerőseiket, barátaik családját, szomszédaikat vagy akár idegen embereket rejtegettek saját házukban. Több mint 20 000 ember kapta meg 44 országban a Világ Igaza címet azért, mert zsidókat mentett meg a holokauszt idején. a legismertebbek közülük: Oskar Schindler, Raoul Wallenberg, Giorgio Perlasca, a japán Szugihara Csiune, a svájci Carl Lutz és Harald Feller, valamint Márton Áron erdélyi püspök .