A franciaországi Grand Est régió kulturális igazgatósága felvette a műemlékek nyilvántartásába az elzászi Haut-Rhin megyében található Guebwiller XIX. századi zsinagógájában újonnan felfedezett falfestményeket, valamint a zsinagóga melletti egykori rabbiházat, amelynek pincéjében egy mikve is fennmaradt.
A hivatalos kategória szerint az épület mostantól „egy megőrzött zsinagógakomplexum” – áll a francia hivatal közleményében.
Az 1872-ben egy kisebb, korábbi épület helyén felavatott zsinagógát Auguste Hartmann építész tervezte, középhajóval, két oldalhajóval, fából készült kazettás mennyezettel és a felső homlokzaton jellegzetes íves ablakokkal – írja a jhe.
A második világháború alatt a nácik feldúlták, de a helyieknek sikerült megmenteniük a berendezést. A zsinagógát 1957-ben nagyszabású restauráláson esett át és újraavatták. Bár a Haut-Rhin-i Zsidó Konzisztórium tulajdonában van, a gyülekezet fogyatkozása miatt már több évtizede nem használják istentiszteletekre.
Maga az épület 1984 óta műemléki védettséget élvez.
A francia zsidóság története
A mai Franciaország területén már a Római Birodalom fennállása idején éltek zsidók, tehát mintegy kétezer éves zsidó folytonosságról beszélhetünk ezen a vidéken. A korai középkorban számos korlátozó intézkedéssel sújtották őket a keresztény uralkodók. Nem birtokolhattak földet, nem vállalhattak állami tisztséget és nem lehettek jogászok. Ennek ellenére kiterjedt közösségi hálót építtettek ki. V. századi feljegyzések szerint számos városban (Párizs, Marseilles, Narbonne, Orléans, Bordeaux, Arles, Clermont-Ferrand, Uzès) működtek zsinagógák. A zsidók leginkább kereskedelemmel, hajózással, orvoslással és adószedéssel foglalkoztak.
Kereskedelem és diplomácia
I. (Nagy) Károly frank uralkodó királyi védelmet és – az erős egyházi ellenkezés ellenére – széles körű jogokat biztosított a zsidók számára, akiket elsősorban kiterjedt kereskedelmi kapcsolataik és a diplomáciában betöltött szerepük miatt becsült. A feljegyzések szerint egy Izsák nevű zsidó a király nevében a bagdadi Harun al-Rasid kalifához is eljutott, ahonnan egy tudós rabbival tért vissza, hogy a narbonne-i közösség élére álljon. A XI. századtól rosszra fordult a franciaországi zsidók sorsa, különösen a buzgón vallásos II. (Jámbor) Róbert király uralkodása alatt, aki erőszakosan próbálta kitérésre bírni a zsidókat, az ellenállókat pedig elűzte vagy megölte. Az uralkodó tetteit látva számos településen rendeztek gyilkos pogromokat szerte a birodalomban. Az antiszemita indulatokat tovább fűtötte, hogy 1009-ben Jeruzsálem muszlim kézre került, és a legfontosabb keresztény templomok romba dőltek a városban. Természetesen ezért is a zsidókat tették felelőssé. A vérengzésnek egy rabbi, Jáákov ben Jekutiél vetett végett, aki Rómába utazott, és jelentős anyagi ellentételezésért cserébe elérte XVIII. János pápánál, hogy megálljt parancsoljon II. Róbert zsidók elleni hadjáratának. Olvassa tovább cikkünkben!
Fotók forrása: Fondation du Patrimoine
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.