A XVII. században épült vilniusi nagyzsinagógában folytatott ásatások során előkerültek az épület nagyszerű részletei és egyben fény derült a nácik és a szovjetek által véghez vitt pusztítás mértékére is, írja az Arutz7. A többek közt az Izraeli Régészeti Hatóság, a Litván Régészeti Társaság, a Goodwill Alapítvány és a litvániai zsidó közösség közreműködésével végzett feltáráson előkerült a mikve, vagyis a rituális fürdő és a fürdőház alatt ásott, két hatalmas medence, melyeknek vize biztosította a vilniusi zsidó közösség számára a kóser mikvét.
A most folyó, ötödik ásatási szezonban feltárták a zsinagóga padlózatának eddig még nem ismert, vörös, fekete és fehér virágokkal díszített részleteit, valamint a női szakasz, az ezrát násim egyes részeit is. Napvilágra került továbbá a zsinagóga tóraolvasó emelvényének (bimá) egyik hatalmas, a pusztítás nyomán földre rogyott pillérje is. Az utóbbi időszakban arra is fény derült, hogy a zsinagóga falait festett, kék és vörös motívumok díszítették.
A XVII. században épült, hatalmas épület a reneszánsz és a barokk stílusjegyeit tükrözi. Egészen a náci pusztításig ez volt a litvániai zsidóság legrégebbi és legnagyobb jelentőséggel bíró épülete. Virágkorában további zsinagógák, mikvék és közösségi intézmények vették körül. A komplexum a maga 12 zsinagógájával és tanházával, a közösség vezetésének épületével, a vilnai gáon, Élijáhu rabbi otthonával, a kóser hentesekkel, hatalmas könyvtárával, fürdőházával és más intézményeivel a tóratanulás és a pezsgő zsidó közösségi élet fellegvára, a litvániai zsidóság lüktető szíve volt. A litvániai zsidóság e szentélyét a nácik szentségtelenítették meg, rabolták ki és égették porig, majd a maradványokat a szovjet hatóságok semmisítették meg véglegesen. A helyszínen modern iskolaépületet emeltek.
A 2015-ös ásatási szezonban radaros keresővel fedezték fel, hogy a felszín alatt fontos maradványok rejtőznek.
„Az általunk felfedezett, nagyszerű maradványok, illetve a padló és a falak színes díszítése az egykor igen jelentős, mára eltűnt közösség életének pillanatait idézik vissza. Az építészet gazdagsága, illetve a náci és a szovjet pusztítás nyomán romba dőlt, hatalmas oszlopok az egykor itt élt és már nem létező közösség tragikus történetéről vallanak”
– mondta dr. Jon Seligman az Izraeli Régészeti Hatóság és Justinas Rakas a Litvániai Régészeti Társaság részéről.
Eli Escusido, az Izraeli Régészeti Hatóság vezetője hozzátette: „Ez a fontos feltárás, melyet részben az Izraeli Régészeti Hatóság, részben a Litvániai Régészeti Társaság szakemberei vezetnek, évek óta folyik Litvániában. Idén, október hetedike után, különös jelentőséggel bír.
A növekvő antiszemitizmus, a hazugságok és a tagadás ellenében egyetlen tagadhatatlan, egyszerű és egyben tragikus igazság áll, mely egy nagyszerű zsidó közösségről beszél, melyet a zsidók elleni gyűlölet jegyében pusztítottak el. »Soha többé!«”
